𝐜𝐫𝐲 𝐛𝐚𝐛𝐲 » 𝐞𝐮𝐧𝐰𝐨𝐨, 𝐦𝐢𝐧𝐠𝐲𝐮, 𝐣𝐚𝐞𝐡𝐲𝐮𝐧, 𝐣𝐮𝐧𝐠𝐤𝐨𝐨𝐤

Ki is az a Nadine?

AU:  főhősünk nevet kapott, reméljük sikerül kis személyiséget is vinnem belé, eddig T/N volt, az az a (te neved), csak hogy bele élhessétek magatokat ebbe, viszont ez egy történet akar lenni, így hát muszáj volt, hogy karakternek érezhessem őt. Amúgy Yumi lett volna a másik név, de ez tetszett mindig is. :)

Ujjaimat pörgetem idegesen a billentyűzeten.

Ki is az a Lee Nadine?

Nem ártana tudni magamról, ki is vagyok igazán. Jogos lehet a felvetés, minek is ez a nagy kérdőjel, de ez egy amolyan próba esszé amit az egyetemnek kellene írnom, könyörögve, hogy felvegyenek valamilyen szakra, amiről még én magam sem tudom, melyik is az ami érdeklődésemet kielégítené, de a tanáraim - valljuk be -, eszeveszett kreatívak, ha beadandóról akad szó.

Veszek egy mély levegőt, szóval, én, Lee Nadine...

.. egy rohadtul naív, kiszámítható, félig magas, divatszerető, sminkmániás, ha lenne anime kurzus, már ott lennék

én, aki félig csinos, 

én, aki szeretek főzni, de amúgy rohadt lusta egy dög vagyok,

aki a biciklizés közben érzi azt, hogy emberi lény, 

aki imádja a virágokat és a kertben növeszti anyucikájával hétvégén, 

aki csak azzal tud felhőtlenül beszélni, akit ismer, mert fél az új emberektől, 

én akinek nincsenek túl nagy vágyai, 

én, aki amúgy közepes tanuló, de annyi jó van bennem, hogy gyorsan megtanulok bármilyen nyelvet, 

én aki a Bridgerton család résztvevője szeretnék lenni, leginkább Eloise, ami para, mert Anthony aki tulajdonképpen a bátyja, belé vagyok halálosan szerelmes, 

én aki meleg mangákat olvas, mert imádja a rohadtul mérgező faszikat, 

én a dagi csaj, aki lefogyott és hirtelen mindenki kedves lett hozzá, 

én a hosszú barna hajú kerek képű űrlény, nagy szemekkel amit Hanni, kedves barátnőm mindig dícsér, 

én, aki amúgy félig hiszek a mindenhatóban

én aki sportos ruhákban szokott lógni, de amúgy halálosan szerelmes vagyok a régi sikkesebb elegánsabb darabokért, de a franc  se tudja, hogyan öltözködjek jól

én, aki kavart jó pár fura faszival a pasija háta mögött, aki nem is a pasija kimondottan, akin bosszút akart állni, helyette 

én, aki megkaptam az unokatesója legjobb spanját, aki végül dobbantott, amikor meglátta az exét és

 én, aki végül Eunwoo csípőjéhez dörgölőzve élveztem el, mint valami kiélt ribizli.

A képernyőm előtt nevetek hangosan, mint valami eszelős. Ja, ezt kéne elküldenem, miért ne? Csődtömegeket mindenképp felvesznek, vagy nem?

Ijesztő egyre közelíteni a felnőtt léthez azt hiszem, nem is tudom, miben látnám magam szívesen, milyen foglalkozás tenne boldoggá? Jelenleg mondjuk fontos emiatt aggódni, tény és való, de a tinik élete leginkább másról szól ilyenkor, igazam van?

Mondhatnám, hogy kiborultam azokra az emberekre, akikkel eddig kavartam, lásd Mingyu vagy Wonwoo vagy Jake, de nem érzem ezt, mert tudom, hogy nem is akartak engem igazán..

Még mindig ég az ajkaimon Eunwoo csókja, s az, hogy megmutatta, milyen, ha valaki a teljes valómat akarja.. az érintései után, ajkaim bizsergetése végett kiábrándultnak érzem magam belőlük. Yunjin azt mondta, ilyenkor van az, amikor az ember túlteszi magát valakin, de ilyen hatással tudna lenni rám? Ó, hát hogy a fenébe ne.. hiszen ő teljesen más volt, nem is egy pasit éreztem, inkább egy férfit az izmos karjaiban..  talán ebben rejlik Eunwoo ereje, rámutat arra, mi jó az embereknek és már tudom, hogy egyikük sem az..