𝐜𝐫𝐲 𝐛𝐚𝐛𝐲 » 𝐞𝐮𝐧𝐰𝐨𝐨, 𝐦𝐢𝐧𝐠𝐲𝐮, 𝐣𝐚𝐞𝐡𝐲𝐮𝐧, 𝐣𝐮𝐧𝐠𝐤𝐨𝐨𝐤

Bátraké a szerencse?

Biztosra vehetem, hogy nem olvasok ügyesen az emberekben, sőt, de ahogy Wonwoo próbál magyarázkodni előttem, legszívesebben felképelném. Ja, miért ne?

"Szóval Jungkook fenyegetőzik, ha? Kit érdekel? Mondtam" szív egyet cigarettájába ahogy kocsijának dől, s komoly hangvétellel fordul felém, legalábbis ő szerinte. "Veled akarok járni. Oké, a szeretlek kicsit.. túlzás volt, eléggé be voltam baszva, meg minden, de kedvellek, nem titok." vonja meg a vállát, ahogy kimondja. 

Így kellene kinéznie egy szerelmi vallomásnak? Tehát, én Nadine, ennyit érdemlek? Tetszel, aztán megvonja a vállát? A szemeibe se néz.

"Én úgy vélem, hogy" szólalok fel egy nagy levegővétellel, összeszorítva szemeim, kifújva végül elmondom, hogyan vélekedem. "Jobb lenne, ha befejeznénk, ami kettőnk közt van."

Wonwoo értetlenül mered rám immáron.

"Véget? Ne már.. ne csináld.." esik kétségbe látszólag, de semennyire sem őszinte. "Miért?"

"Mindent is csináltunk egymással, de azután azt kellene éreznem, hogy tényleg le is akarok veled feküdni, szeretni téged, mert megvan a bizalom, de nincs" mondom őszintén. "Én is kedveltelek, de ez nem hinném, hogy hosszútávon működne."

Wonwoo eldobja a cigijét és ingatva a fejét vigyorog. Láthatólag felhúztam szavaimmal.

"Ohh, mert valamelyik már átment azon a szűzhártyán, huh?" firtatja Wonwoo kissé dühösen, persze a legjobb védekezés a támadás.

"Nem, egyáltalán nem."

"Hinnem kéne egy olyan picsának, aki velem csalja a fasziját?" szórakozik rajtam mérgében. "Ne aggódj.. " nyitja ki kocsija ajtaját, s beszáll. "Látni fogjuk még egymást.." a vég szava után beindítja a motort és magamra hagy. 

Remek, ezt letudtam, nincs mivel szorongasson Jungkook, és most ideje lesz Jake-vel is ugyanezt eljátszani. Sejtésem sincs, hogy Mingyuval lesz-e jövőnk vagy sem, de úgy esélyt sem tudok adni neki, ha folyton csak bujkálok és belegondolva ez a gyerekes kis bosszú is kezd egyre kiábrándítani önmagamból. Kettőt egyszerre: Eunwoo is elengedhet a markából. Ha talán sikerül valami köztünk Mingyuval, lehet nem is bánik majd velem úgy, mint egy darab szeméttel. 

Úgy egy húsz perc utazás után megjelenek Jake-nél, az anyukája nyit nekem ajtót, aki undorral mér végig, csak ahogy szokta. Az öntelt apja nincs itthon szerencsére, ismerve a járást, felmegyek a szobájába és majd megugrok az ajtóban, amikor látom, mennyire csúnya az arca. Kipattan az ágyából, amint megpillant.

"M-mi történt?" vonom kérdőre, mikor becsukom az ajtót. 

Játszanám, hogy aggódok, de belül örülök neki, hogy így néz ki.

"Tök mindegy. Hol voltál? Miért nem jöttél át, amikor mondtam, hogy gyere?" dorgál le rögtön, mintha valamiféle háziállata lennék.

"Beteg voltam, napokig" emlékeztetem rá kissé hevesebb hangnemben. "Bocs, tényleg."

"Mégis milyen faszom barátnő az, aki tudomást se vesz a barátjáról napokig? Miért nem válaszoltál? Éjjel nappal aludtál vagy mi, bazdmeg?" ordít rám, nyakán megduzzadnak az erek és elkap némi rossz érzés, de uralkodnom kell magamon. "Eunwoo, faszom EUNWOO!" ordítja a nevét. "Miattad történt az egész, ha talán ott lettél volna azon a napon, hogy játszd a csicskát, ami tulajdonképpen vagy, nem történik ez!"

"Eunwoo.. tette ezt veled?" értetlenkedem végig mérve őt. 

Miért?

Sosem tudtam megérteni a kettejük kapcsolatát, mivel nem beszélt róla, de ha mégis, rettentően ideges lett, ezért nem firtattam.