A srác göndör hajjal

6. fejezet

Finn, mint valami forma 1-es pilóta úgy vezetett, így az út maradék részét elég hamar megtettük, majd miután elköszöntünk egymástól ő sietett is tovább. Pár percig csak álltam az épület előtt és figyeltem az utcára néző hálóm ablakát. Nem szívesen akartam fel menni, nem akartam Jake boci szemeibe nézni és úgy tenni, mintha minden a legnagyobb rendben lenne.

- Szedd már össze magad, nem ácsoroghatsz itt egész nap! - szuper már megint ez a motyogás, még a végén nem is kell senkinek sem elmondanom, hogy terhes vagyok, hisz előbb kerülök dili házba, mint, hogy bármit is tegyek vagy mondjak.

Na jó, ezt nem csinálhatom tovább. Vettem egy mély levegőt majd felvonszoltam a testem a végtelennek tűnő lépcsőházban. Persze az ajtó előtt újra elkapott a pánik hangulat így még mielőtt teljesen eluralkodott volna rajtam inkább gyorsan kikotortam a kulcsomat és bementem.

- Jake... megjöttem. - de válasz nem érkezett és csak a néma csend fogadott. Beljebb lépve a konyha pulton egy kis cetli pihent.

„El mentem bevásárolni, jesszus hogy élted eddig túl az üres hűtővel?

Sietek haza!"

Számon egy megkönnyebbült sóhaj csúszott ki és a merev tartásom is egyből lazult. Szuper legalább nyertem egy kis időt. Oké Millie szedd össze magad, muszáj valamit kitalálnod.

Újból a táskámban kezdtem kutatni, most a telefonom után. Miután meglett egyből a nőgyógyászom számát kerestem és másodpercek múlva már a fülemhez nyomva vártam, hogy végre felvegye.

- Üdvözlöm! Jane vagyok, Dr. Montgomery asszisztense, miben segíthetek? - a vonal túloldalán egy nyájas és idegesítő hang szólalt meg.

- Hello, Millie Brown vagyok, a doktornőhöz szeretnék időpontot kérni, ha lehet még mára, sürgős lenne! - kihagyva középső nevem, csak reménykedni tudtam abban, hogy így elkerülhetem az esetleges feltűnést, de persze tévedtem.

- Millie? Mármint a színésznő Millie Bobby Brown? - a lány hangja több oktávval feljebb csúszott, de igyekeztem figyelmen kívül hagyni a reakcióját.

- Igen-igen, de kérem meg tudná mondani, hogy mikorra mehetek? - hangom sürgető volt és hallottam ahogy a lány zavartan egy bocsit oda nyög majd mással kezd beszélni. Szuper, kifogtam a világ leglassúbb asszisztensét.

- Elnézést, hogy megvárakoztattam, de a doktornő nincs a rendelőben, sajnos közbe jött neki valami. Viszont sikerült vele beszélnem és ma egy óra múlva ugyanitt csak a kettes rendelőben Dr. Lee várja önt ha megfelel. Jaj el ne felejtsem, a doktornő üzeni, hogy ne izguljon, Dr. Lee profi a diszkrécióban és persze a szakmában is.

- Remek... mármint persze, jó lesz! - azzal a választ meg sem várva már ki is nyomtam a telefont. Egy gyors zuhany után fel vettem egy kényelmes kis piros ruhát, össze fogtam a hajam és már siettem is az orvoshoz. Szerencsére csak három utcával arrébb volt a rendelő így gyalog is kényelmesen oda értem.

Az ajtón belépve a recepció fogadott ahol miután elmondtam kihez jöttem hamar útba is igazítottak. Szerencsére egy árva lélek nem volt a rendelők előtti folyóson, így kicsit kényelmesebben éreztem magam ebbe az amúgy is feszült helyzetben. A rendelő ajtaja elé érve pedig bekopogtam, majd egy „szabad" után beljebb is léptem.

- Jó napot kívánok, Mille Bobbi Brown vagyok! - nyújtottam a kezem melyet a doki, nő létére erősen megrázott. Istenem, remélem csak kézfogásnál ilyen markáns.

- Szép napot hölgyem! Én Kate Lee vagyok, maga pedig akkor Jo páciense ha nem tévedek! - csak bólintottam és vártam, hogy folytassa. - Nos, Jo azt mondta, hogy sürgős dologról van szó. Konkrét baja van, vagy esetleg van valami panasza?