A srác göndör hajjal

9. fejezet

Matt tíz perc múlva valóban vissza ért, de csak csendbe figyelte ahogy a többiek az elmúlt pár hónapról faggatóztak, és ahogy próbálunk Finn-nel mindenről is beszámolni.

- Oké, csak, hogy megbizonyosodjak róla, hogy mindent értek... - kezdte Maya. - Kvázi félre léptetek egymással, Te szakítottál Jake-kel, Te pedig lezártad Elsie-vel a kapcsolatod, de Noah megtiltotta, hahh megtiltotta... Noah megtiltotta, ez jó. - Maya hangosan elnevette magát, mire többen is kuncogni kezdtek, de gyorsan folytatni kezdte miután látta, hogy az említett fél annyira nem élvezi a helyzetet. - Bocsi srácok, de ez... ah mindegy is. Szóval Finn volt Rómeó akinek Júlia a tiltott gyümölcs, de a mi Júliánk terhes lett, így szerencsére Shakespeare művével ellentétben ti ketten újra egymásra találtatok és akkor most megpróbáljátok együtt?

- Ö, végül is igen, valami ilyesmiről van szó. - motyogtam, reagálva Maya összefoglalójára, majd kissé zavartan inkább Finn arcát figyeltem. Látszólag ő nagyon jól szórakozott a helyzeten és közben mintha valamiféle büszkeség is bujkált volna az arcán. Mint aki megnyert volna egy nagyon rangos díjat, vagy a lottó ötöst, és az, hogy így érzett engem is boldoggá tett.

- Engem csak az érdekel, hogy hogy a fenében lehet az, hogy Caleb és én nem tudtunk semmiről, bezzeg ez a két okostojás szinte mindent tudott, vagy legalábbis a történtet egyik és másik felét. - Gaten az orra alatt morgott, miközben homlokát ráncolva Finn és köztem cikázott a tekintete.

- Ugyan már, nem tudhat mindenki mindent. Amúgy meg miért nem figyeltetek jobban, szerintem elég egyértelmű volt a dolog, vagy legalábbis voltak jelek arra, hogy valami nem a megszokott módon zajlik. - Sadie várta a srácok helyeslő válaszát, de azok csak nemlegesen rázták a fejüket. - Ne már, hogy ti semmit nem vettetek belőle észre! Most komoly?

- A mcdonalds titkos receptjét nem őrzik ennyire, mint ahogy Millie-ék titkolták az egész szappanoperát maguk körül.

- Gaten, Sadie! Mi lenne ha az óvodás foglalkozásotokat későbbre halasztanátok és folytatnánk a megbeszélést? - Matt megelégelve a srácok vitáját közbe vágott, majd miután csend telepedett a szobára, újra neki láttunk a munkának.

Bele olvashattunk az első pár forgatókönyvbe, át beszéltük azokat a programokat, megjelenéseket amik miatt nem tudunk egy-egy forgatási napon ott lenni és persze terítékre került az az aprócska kis bökkenő is, hogy terhes vagyok.

- Jelenleg nincs konkrét terv srácok, csak annyi, hogy haladunk ameddig tudunk. Persze nem lesz könnyű menet, de úgy gondolom, hogy képesek vagytok rá. Millie te pedig bármi van kérlek jelezd, mert csak így tudunk dinamikusan és hatékonyan együtt működni, na meg így a legkisebb az esély arra, hogy esetleg forgatás közben szülessen meg a baba.

- Megnyugtatlak, mert én sem két jelent között akartam levezetni a saját szülésemet. Viszont szeretnék addig dolgozni ameddig bírom és vállalható vagyok, az otthon ülés nem az én terepem. És persze ez vonatkozik a vissza térésre is, még a végén meglincselnének a rajongók ha miattam késen a befejezés.

Matt csak mosolyogva bólintott, ellentétben a mellettem ülő Finn-nel aki szemeivel szikrákat szórt.

- Most mi van? Csak nem gondoltad, hogy vígan ülök otthon és lóbálom a lábam, mint aki jól végezte a dolgát?

- Gondoltam azért megbeszéljük, hogy mik a terveid, vagy a terveink! Elvégre ez nem egy székben ülős meló, nem biztos, hogy a te állapotodban nagyon erőltetni kéne.

- Tervekről beszélsz, miközben az életem jelenlegi része tervezés nélkül alakult úgy ahogy. Szóval nem vagyok hajlandó egy székből nézni az egészet és úgy tenni, mintha haldokolnék. Ismerem magamat, a testemet és bár most már nem csak én uralom, de nem hiszem, hogy sokkal nehezebb lehet az irányítása, mint amikor még egyedül voltam.