A srác göndör hajjal

5. fejezet

Egyből számolgatni kezdtem a fejemben és csak ekkor tudatosult bennem, hogy pár napja késik a vérzésem. Úgy éreztem, hogy menten elájulok, vagy leáll a szívem és egy hülye folyóson halok meg. Egyszer, egyetlen egyszer hibázok és mi lesz, egyből teherbe esek.

- Na neee! - Sadie hangja több oktávot emelkedett amikor észre vette, hogy arcom már nem valami boldog, sőt inkább kétségbe esett. - Te terhes vagy!

- Nem, nem... vagyis nem tudom, de megtennéd, hogy nem kürtölöd szét? Még a végén valaki olyan hallja meg akinek nem kéne! Ez nem lehet igaz, biztos csak elszámoltam magam. Az életem végre sínen van, nem lehetek pont most terhes. Ez az én szerencsém, egyszer, csak egyetlen egyszer nem védekezem és bumm, máris egy kis izé költözik belém. - arcom a kezembe temettem és nem tudtam eldönteni, hogy sírjak vagy nevessek.

- Nyugi, lehet csak tévedsz, biztos csak elrontottad a gyomrod. De ha mégsem, Jake akkor is biztos örülni fog. Nem olyan srácnak tűnik, mint aki képes lenne egy ilyen helyzetben magadra hagyni. - Sadie nagyon igyekezett megnyugtatni, de Jake nevétől szemem csak még inkább kikerekedett és a pánik egyre jobban kezdett eluralkodni rajtam. Nem tudtam mit is felelhetnék, végtére is az ami Finn és köztem történt inkább volt szégyellni való, mint dicsekvésre méltó. - Millie? Nem Jake-től van... Ugye?

Mély csend telepedett kettőnk közé, és Sadie kezdetleges meglepődöttségét átváltotta a felismerés pillanata. A kis radarok amikkel minden titkot ki tapint, most is ügyesen végezték dolgukat, de még mielőtt bármit is tudtam volna mondani az ajtó újra kinyílt és Finn lépett ki rajta. Nem, ez nem lehet. Finn nem tudhatja meg. Testem remegni kezdett, és bár nagyon igyekeztem arra koncentrálni, hogy ne essek pánikba, most mégis azt éreztem, hogy ha nem történik valami csoda akkor sikoltozva fogok fel-alá rohangálni és talán még a hajam is tépkedem közben.

- Minden oké, már egy ideje kint vagytok? - Finn pár lépést közelített, de végül félúton megállt és onnan figyelt minket.

- Igen... Izé, Millie, csak tudod... nagyon meleg volt ott bent és rosszul lett. Majd én kint maradok vele. Megmondanád a többieknek, hogy majd később csatlakozunk? - Sadie gyorsabb volt nálam, és igyekezett Finn-t leszerelni.

- Biztos, hogy jól vagy? Nem tudok valamit segíteni? - Sadie szavait figyelmen kívül hagyva fürkészte Finn az arcom és mintha egy hangyányi aggódást is láttam volna rajta.

- Igen, megleszek köszi! - bólintottam és reménykedtem benne, hogy ennyi elég lesz ahhoz, hogy magunkra hagyjon.

Finn még egy rövidke ideig csak állt és nézett minket, de végül Sadie szúrós tekintete győzött és magunkra hagyott.

- Na, gyere. Most szépen lemegyünk a földszintre, te le ülsz és megvárod amíg elugrok a patikába. - Sadie a karom alá nyúlt és felsegített majd ellentmondást nem tűrve belém karolt és már el is kezdett a lépcső felé húzni. Ahogy leértünk, egy félre eső helyen lenyomott az egyik székre és pár másodpercig csak figyelt. Talán csak arra várt, hogy mikor borulok ki, vagy ájulok el. Persze, közel álltam mindkét állapothoz, de most mégis inkább az kezdett aggasztani, hogy Sadie nyilvánosan akar mutatkozni egy terhességi teszt társaságában.

- Nem kérhetek ilyesmit tőled! Mi van ha meglátnak és holnap már azt hozzák le az újságokban, hogy terhes vagy? Nem akarlak bajba keverni, majd valahogy elintézem. - igyekeztem meggyőzni Sadie-t, hogy vesse el az ötletét, de hajthatatlan volt.

- Ugyan már, nem lesz semmi gond. Amúgy is nem te kértél rá, hanem én ajánlottam fel, és látod ezt a csodás találmányt itt a pulcsimon, na meg kölcsön veszem ezt és már kész is. - fejére húzta a kapucnit és lekapta az én fejemen lévő napszemüveget, majd felvette. - Így már a kutyát sem fogom érdekelni. Viszont addig próbálj meg itt maradni és nem csinálni semmi hülyeséget. Pár perc és itt leszek.