Váljunk idollá - Enhypen ff. - BEFEJEZETT

Jia háttérsztorija

Jó olvasást!

——————————————————————

*2017.11.09. 7:37*
*Jia*

Kikészít anyám. Állandóan idegesít minden hülyeséggel, aminek a vége mindig az, hogy legyek olyan jó, mint a bátyám. Hát nem leszek kitűnő diplomás ügyvéd.
Annyira utálja az éneklésemet, hogy szó szerint megtiltotta, hogy énekelhessek. Tudja, hogy az a vágyam, hogy egyszer idol legyek.
A bátyám egy bunkó, aki nagyképű nagyon és azt hiszi mindent megtehet. Hát nem! Nem vagyok vele pont ezért jóban.

Na, de hagyjuk is. Lehet el kéne kezdenem készülődnöm, mert nem érek be suliba. Nem mintha annyira érdekelne [mondjuk úgy, hogy semennyire se érdekel]. Az egyetlen dolog, amiért bemegyek, hogy nincs ott anya. Igaz, hogy barátokból hiányt szenvedek és csak cseszegetős emberek vannak a suliban, de még mindig jobb hallgatni őket, mint anyámat. Az egyenruhámra ráveszek egy óriási fekete pulcsit, ami még az apámra is jó lenne, aki nem is tudom hol van. (Elváltak anyával, mert hát apám szörnyű volt)

Nem mintha annyira érdekelne, hogy miben látnak. Sőt kicsit se érdekel. Na, megyek, mert ha nem érek be a tanár leszidással kezdi, ami annyira nem jó.

Nagy nehezen, de itt vagyok. Belépek az ajtón a meleg épületbe. Lefele nézek, mert nem akarom, hogy bárki is lásson, mivel avval is valami bajuk lenne.
A büfénél sétálok el, ami szerintem mindenki utált helye. Mindig itt vannak a gonosz, sértegető, de népszerű emberek. Felnézek annyira, hogy mennyien vannak és ,,legnagyobb" örömömre a suli hisztis csaja, meg a barátja van ott.
- Hahaha...kicsim ez irtó cuki volt! - nevet a lány. A röhögése és a beszéde miatt is majdnem elhányom magamat. - Oh itt van a kis lúzer!! - röhög ki. Nem érdekel és sétálok tovább, de nem bírja ki hogy ne szóljon vissza. - Mondom LÚZER!!! Az az KIM JIA!!!
- MIVAN MÁR?! - ordítom vissza a csajnak, amit ahogy látom nem igazán értékel.
- Te velem nem kiabálhatsz lúzer! Amúgy meg, tessék! - és hozzám dob egy üdítős palackot, amit persze kinevetéssel is egybeköti, amitől mindjárt megint elhányom magam. Kidobom az üveget és megyek a termembe.

Az osztály szerencsére nem veszi észre, hogy belépek a helyiségbe, aminek kifejezetten örülök.
A fülesemet veszem elő, bedugom a fülembe és elindítok egy műsorlistát. Elrejtem a pulcsimba és a hajamba, hogy ne lássák a tanárok. Pont végzek amikor megjön. De ,,legnagyobb" örömömre amikor bejön...
- RÖPDOLGOZAT!! Az előző anyagból!! Mindjárt jövök csak...elmegyek mosdóba addig nézzétek át! Kaptok 3 percet.
Amíg az osztályom átnézi szép figyelmesen én, addig puskát írok. Nem tanulok, mert minek? Idol leszek és egyáltalán nem érdekel anya véleménye + ha érdekelne is, akkor sem foglalkoznék vele.

A suliban nem kaptam több beszólást szerencsére. Épp a kapun lépek ki az útra viszont nem lépek hanem esek inkább. A földön találom magamat. Mögülem annak a hisztis lánynak a nevetését hallom. Hát ez remek.
Megfordulok és így már ülök a kihalt autóúton. Felállok és ellököm. Elegem van ebből a csajból.
- Ezt még visszakapod, te... - kiabált utánam, de én már rég elsétáltam onnan.
Nem tudom éppen mi lesz az a ,,visszakapás". Volt már, hogy festéket rakott a székemre vagy, amikor a szekrényembe raktak lisztet és az mind rám borult vagy például, amikor a táskámat beledobták a sárba. Majd lesz, ami lesz. Végülis ez a mottóm...majd lesz, ami lesz. Nem mintha nagyon érdekelne, hogy az a csoda mit csinált már megint. Időközben hazaértem.
Na és most mit csinálnának az osztálytársaim, korombeliek? Tanulnának, soriznának vagy zenét hallgatnának. És én mit csinálok? Vagy alszok vagy főzök.

Anya mindig éjfél körül ér haza és ehhez hozzájárul, hogy délre megy dolgozni. Amikor hazaér mindig kaját kér, ha pedig nincs, akkor nekem annyi. Az ételhez mindig iszik soju-t. 2-3 üveg minimum minden este. Utána hajnali 3-kor általában lefekszik, 11-kor meg kel. Érdekes egy napirend.