Az IDOL LIFE WITH ROMANCE-trilógia 1. része, melyben 4 főszereplőnk, sok gyakornoki munkával, küzdéssel, gyakorlással, és persze kicsi szerelemmel is, de idollá válik.
~Kisebb leírás a könyvről:
Egy idol dolga, hogy megfeleljen az elvárásoknak. El...
3 teljes hónap telt el azóta, hogy Nono beszólt. Nem is értem miért tette, de nem is igazán izgat. Most a lényeg az, hogy együtt kell működnünk, mert anélkül soha se fogunk debütálni, ami természetesen mindegyikőnk álma. Min ügyvezető nagyon jófej velünk, de kezdi feladni, hogy valaha is majd valaki debütál. Várja mindenki a csodát, ami/aki majd megváltoztat mindent. Persze ez hülyeség, ilyen nem lehet. Senki nem tudja meggyőzni annyira a zsűrit, hogy azt mondják: DEBÜT!
December 23. A mai kiértékelésre az Exo új számát, a Love Shot-ot választottuk. Igazán kevés időnk volt, hiszen a hónap elején jött ki ez a dal, plusz az ünnepek miatt előrébb is vannak az ,,előadásaink" is. Ebben a dalban sok a vokál, kevesebb a rap, ez nekünk kicsit problémát okozott. Mivel nálunk 3 rapper meg 1 vokalista van alapból, ezért Jia is énekelni fog, illetve Nono is egyes részeknél. Lee tanárnő mondta, hogy nekem hagyjuk inkább, szóval én leszek a főrapper. A táncunk is nagyon jól megy, Hwang kisasszony nagyon begyakoroltatta velünk. Összességében ez a hónap nagyon sűrű volt, de megérte!
A szettjeink nagyon tetszenek, kifejezetten illik a koncepcióba.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
A felső eléggé tetszik, Isabella-nak is szimpatikus a ruhája. Jia nagyon fél azonban, neki túl kihívó. Hát nekem az ilyenek nem azok, mondjuk ízlések és pofonok. Nono szerint az ő outfitje úgy néz ki, mintha edzőterembe készülne. Szóval vegyesek az érzelmeim a szettek terén. A hajunk leengedve, így még nem láttam sokukat. Pontosabban az amerikait és a hosszú, barna hajú lányt. Az előbbinek középhosszú festett (?) szőke haja van, utóbbinak mogyoróbarna tincsei gyönyörűen fénylettek. Nem értem, miért nem hordta eddig így, hiszen fantasztikusan fest vele.
*a kiértékelés* A biztonsági azonnal tudja kik vagyunk, mi pedig intünk neki egyet, amire elmosolyog. - Mehettek, hajrá! - nyújtja pacsira a kezét. Mindannyian belecsapunk, persze.
A szokásos színpadra lépünk, én bal szélen állok, Nono a jobbikon, a 2 másik pedig középen.
Jia kezdi Baekhyun részét, szuperül csinálja. Utána én csinálok egy ,,Aye-aye"-t, mint Chanyeol. Aztán Chen-t Isi imitálja. Kai (aki amúgy a bias-em) rapjét én kivitelezem, a folytatását Nono teszi meg, mint Xiumin. Ezután pedig együtt a refrént, én halkabban. Megbeszéltük az énektanárunkkal, hogy hagyom a többieket énekelni, mert nem tudom pontosan kiénekelni.
(Nem írom le teljesen, nem akarlak untatni titeket!)
Befejezzük tökéletesen. Meghajlunk, majd felpillantunk a zsűri felé. - Mondtam én, hogy Ari való ebbe a csapatba! - mosolyog a nő. - Igazad van, ellenben Nono... - fordul a szigorú férfi az említett lány irányába. - Kicsit kevés volt ez tőled. Következőre jobbat! - Igenis! - felel lehajtott fejjel rövid hajú koreai csoporttársam. - Nekem tetszett lányok! - mutat a kedves úr egy like-ot nekünk. - Boldog ünnepeket! - Maguknak is! - válaszolunk a zsűrinek, miközben sétálunk kifelé.
Nono rezzenéstelen és érzelemnélküli arccal bámul maga elé, a másik koreai lány pedig próbál érdeklődni felé több-kevesebb sikerrel, de főleg az utóbbival. Az amerikai lány magabiztosan a haját hátradobja, majd elindul valamelyik barátnőjéhez. Hozzá hasonlóan én se a mi szobánk felé veszem az irányt, hanem a lift felé. Felmegyek Miyeon-ékhoz, úgy sincs semmi programom, este megyek csak haza.
- Várj, Isi! - kiabálom a lánynak, aki éppen a liftajtót akarta becsukni. Megvonja a vállát és mégsem nyomja meg a gombot, majd csak akkor ha beszállok. - Te hova-hova? - kérdezi. - Yue-Yan-ékhoz megyek, és te? - Tudod, csajos megbeszélésünk van, túl sokan vagyunk, hogy mindnek a nevét elmondjam, ameddig felérünk. Amúgy hanyadikra mész? - 63. - mosolygok rá. - Szép a mosolyod, szerintem vágasd le a hajad meg legyen frufrud, csodálatosan néznél ki! - teszi egy hajtincsét a füle mögé. - Egyébként én is arra a szintre megyek. - Szupi! - biccentek. - Ha már itt vagyunk...Nono féltékeny rád - jelenti ki. - Miért lenne az? - pislogok a szőke felé. - Hát szebb vagy, jobban táncolsz, a raped is fényévekkel jobb, a stílusodról nem is beszélve. - hadarja el egyben. - De hát ez nem is igaz - rázom meg a fejemet. Megérkezünk a 63.ra, ezért kiszállunk a liftből majd a folyosón elkezdünk sétálni. - Igaz, hidd el. Csak hab a tortán, hogy fél, elveszed Jia-t tőle! - Ezt honnan gondolod? - Anyukám pszichológus, apukámtól meg örököltem, hogy jó emberismerő vagyok, illetve felismerek egyes érzéseket. - húzza ki magát. - Én ide jövök! Majd találkozunk, Ari! Szia! - köszön majd belép a faajtón. Én még pár mellett elsétálok, aztán bemegyek én is Miyoen-ék szobájába, akik igazán jól fogadtak.
*time skip* Már este 8 is elmúlt, de én még mindig a buszon próbálok hazajutni egy bőrönddel. Anyuékat már hívtam, hogy majd egyszer érkezek. Drága húgom, Sua azt mondta, csak nyugodtan, holnapra se kötelező hazaérnem. Egy angyal, komolyan. Novemberben amikor egy hétvégére hazamentem, megvettem az ajikat (tesómnak egy fülbevalót, anyunak egy főzőkönyv csomagot, hátha egyszer profi lesz a főzés-sütésben, mert jelenleg nem az, apunak pedig az amerikai útjaiból összetett fotóalbumot kap). Remélem örülnek majd nekik, hiszen próbálkoztam minden erőmmel.
A házba szó szerint beestem. Majdnem elesek a küszöbön, de nem. Sua a szemét forgatja, ahogy meglát, én meg elröhögöm rajta magamat. Bőruhákba van, amiket utál. Erre ok, hogy állandóan az én croptopjaimat meg divatos-trendi cuccaimat akarja mindig ellopni, de mivel elvittem mindet a HYBE-hoz, ezért neki maradtak az övéi. Anyáék pedig kislányként, kb. 7 évesként kezelik, ezért alig vannak divatban lévő ruhái, amúgy meg csak 1,5 évvel fiatalabb nálam. Hát ez van. Apu azonnal szalad hozzám, megölel mintha 1000 éve láttuk volna egymást, közben 3 hete. Anya is rohan hozzám, hogy feltegye a szokásos béna kérdéseket. Sua nem bírja, hogy nem rajta van a hangsúly, szóval a szobájába siet. Én csak megrázom a fejemet, annyira nagyképű. Ő is idol akar lenni, de hangja nincs, rappelni meg nem tud, szegény így járt.
A szobám felé veszem az irányt, ami tele van Stray Kids poszterekkel, meg TXT-vel is. Előbbinek fanja vagyok, utóbbit nem rég ismertem meg, de baromira tetszenek a dalaik (az a Soobin, meg Yeonjun jól néz ki, hehe). A szobámból nem hiányozhat az Exo kép se, ami az ágyam felett van. Egy kisebb BTS-t ábrázoló rajzom is van kint, azt azonnal letépem, majd berakom a fiókomba. Nem akarok semmit, ami emlékeztet Junho-ra.
Végül úgy döntök kimegyek a szobámból, mert túl sok RÁ emlékeztető dolog van abban a helyiségben. Majd az ,,apuval beszélgetek" nevű programot választom.
———————————————————————— Hellooo!!! Új rész, elég gyorsan. Remélem tetszett, hozom, amilyen hamar csak tudom az újat, a másik könyvemből is. Legyetek jók, vigyázattok magatokra! Aki pedig felvételit ír, annak NAGYON SOK SIKERT, MENNI FOG!!!!!
