Kpop szösszenetek

Yuta- Jó ember, rossz idő

Te utolsó évedet töltötted a gimnáziumba, ez volt a végső alkalom,hogy koptattad a bézs padokat, melyeknél megannyi órát töltöttél el ez idő alatt. Mint minden végzős életében,úgy tiédnél is eljött a pályaválasztás ideje. Itt volt az  idő egyetemet választani és kitalálni, hogy mivel is szeretnél majd foglalkozni a jövőben. Kiváltképp konkrét elhatározásod nem volt ezért elmentél egy nagy rendezvényre ahol az ország és külföld legtöbb egyeteme kimegy és promózza a saját iskoláját. Úgy vélted ennél jobb alkalmad nem is lehetne a tökéletes egyetem kiválasztására. Három napos volt a rendezvény a második nap reggelén elkészültél és útnak is indultál. A lakóhelyedtől számítva aránylag elég messze található az expo ahol megrendezésre került ez az interaktív kiállítás, de  miután mindig is fontosnak vélted a jövődet és szerettél volna egy jó munkát így megvolt a kellő motivációd ahhoz, hogy odamenj.

Az indulásodtól számítva majdnem 3 óra volt odaérned, de végül sikerült. Az út végére már majdnem végighallgattad az összes playlisted Spotify-on. Mikor beléptél az épületbe és megláttad azt  a közel 200 standot a szemed elkezdett káprázni a kábulattól, hogy mennyi lehetőség van előtted. Mennyi estleges végkimenetele lehet a sorsodnak annak függvényében, hogy melyik iskolát választod.

Odamentél 5 standhoz de egyetlen iskola sem tudta úgy felkelteni az érdeklődésed, hogy odaakarj majd járni a következő évtől. Volt olyan stand ahol az egyetem képviselői elmondták a már szinte irreleváns követeléseiket, de olyan hely is volt ahol egyetlen kérdésedre sem kaptál választ és csak révuszokban beszéltek. Már kezdted feladni amikor megakadt a szemed egy magánegyetem standjánál. Nem volt tolongó tömeg miután magánegyetem volt és nem mindenki engedhette meg magának azzt, hogy finanszírozza ezt magának. Diákhitelt meg nem akarnak felvenni és ideje korán eladósodni.

Amint rád került a sor egy fiatal srác ment oda hozzád. Már a huszas éveiben járt bőven de úgy vélted nem is baj, hogy egy tapasztalt embert küldtek ki mintsem egy olyan személyt aki alig pár hónapja jár az egyetemre. Minden kérdésedre kedvesen és részletesen válaszolt. Rengeteg hasznos információt mondott el az egyetemről amiknek segítségével ráeszméltél, hogy ez az ideális hely számodra. Nem utolsóként pedig a srác jelleme is nagyon megfogott. A mosolya a karakán lénye, a kedvessége az egész személy.

Elhatároztad, hogy erre az egyetemre fogsz menni. Szerencsédre a kiállításra rá tartottak egy nyílt napot is amire hatalmas nagy örömmel mentél el, hogy végre lásd a fővárosi campust is személyesen és titkon bizakodva, hogy összefutsz a sráccal aki mesélt neked erről az egyetemről. Amint beléptél az ajtón az aulába ott ült ugyanazzal a szívmelengető mosolyával. Elkérte a neved és útba igazított. A szíved kihagyott egy ütemet amikor megemlítette, hogy emlékszik rád. A nyíltnap után indultál volna haza de ő leszólított téged beszélgetni. Kiderült a beszélgetésetek után, hogy ugyanaz a zenei ízlésetek, imádjátok az animéket és, hogy rengeteg közös van bennetek. Instát, Snapet cseréltetek és amint kiléptél az ajtón elkezdtetek beszélgetni. Arra is tett utalásokat, hogy tetszel neki és szerenté a közeljövőben elmélyíteni a viszonyotokat randikkal. Viszont ekkor jött az első pofon ugyanis mondta, hogy félévre kimegy külföldre cserediáknak. Úgy vélted ez nem állíthat meg titeket az ismerkedésben és, hogy a vonzalmatok nem fog megszakadni a távolság ellenére de sajnos de nem úgy alakult ahogy kellett volna. Te már rég fülig szerelmes voltál belé viszont az ő oldaláról érezted először az elhanyagolást. Volt, hogy hetekig se beszéltetek.

Teltek múltak a hónapok. Téged felvettek az egyetemre már alig vártad az évkezdést. Viszont egy valami nem változott a szerelmed iránta. Sőt ha lehetséges volt még inkább beleszerettél. Egy napon üzent neked hogy hazaért és, hogy szeretne veled találkozni és beszélgetni mert nem volt veled őszinte. Ekkor már sejtetted, hogy ő nem viszonozza az érzéseid de arra nem számítottál, hogy volt viszonya valakivel. Megértő voltál vele és átérezted amit mondott, hiszen arra hivatkozott, hogy önmagát keresi, össze van zavarodva és hogy a másik fél nem értette meg a visszautasítását elsőre. Ezután magától érthetődő volt már az előtt hogy elmondta volna hogy  ő nem érez ugyanúgy irántad. Te a hirtelen pánik  miatt azonnal hárítottál, hogy te se viszonzod így megmaradt a kapcsolatotok baráti.

Időközben elkezdődött az egyetem és a szerelmed nem csillapodott, sőt a tetejére hágott, tombolt. Ő akárhányszor odament hozzád beszélgetni,megölelni sőt még becégetet is olyan volt mintha kést forgatnának minden egyes alkalommal a szívedben.

Barátaid unszolására bevallottad érzéseid amik nem leltek viszonzásra. Elnézést kért amiért nem mondta el és, hogy hónapokig hitegett és hogy félt, hogy megbánt ha pont az önmaga megismerése közben próbáljátok meg. Bátornak vélte tetted és felnézett rád valamilyen szinten. Nem csak a bátorságod miatt, hanem a hatalmas szíved, és a kedvességed miatt is. Mikor mondtad neki, hogy ettől független mellette leszel mindenben és támogatod,segíted akkor ő érezte azt mintha kést forgatnának a szívében. A tettei ellenére is ilyen vagy vele, de mégsem lehetsz az övé.

Konklúzióként rájöttél,hogy a nagy távolság miatt ami már a kezdet kezdetén közétek állt és elszakított titeket esélyetek sem volt. A távolság falat húzott közétek. Talán egy másik életben egy másik időben egymásra találtok és szerelmetek beteljesedik. Hisz ő volt a jó ember csak az idő  volt rossz.

Köszönöm, hogy elolvastad!❤️❤️