butterbeer

Negyedik

negyedik

A tanév első hónapja észrevétlenül repült el a tanulók szeme előtt. A diákok teljesen hozzászoktak az iskolai környezethez, az elsőévesek pedig sikeresen beilleszkedtek. Szeptember végén azonban a diákoknak lehetőségük nyílik eltekinteni az állandó tanulástól, hiszen kezdetét ilyenkor mindig veszi a legelső kviddics-meccs, ami mindig nagy izgalmat hoz a varázslótanoncok hétköznapjába. A Griffendél-Mardekár küzdelem már szinte kultikussá nőtte ki magát az elmúlt évek alatt, köszönhető a két ház ellentétének, ami sosem csillapodott az évek múlása alatt.

Szombat reggel hatalmas zsivaj fogadta a Nagyterembe érkezőket, mindenki a közelgő kviddics meccsről beszélt, tippek értekeztek, melyik ház nyeri a tanév legelső meccsét, bírálták a két csapat tagjait, akik vagy idegesen, vagy teljes nyugalommal ücsörögtek reggelijük előtt.

Ashton Irwin, a griffendél tehetséges fogója reggeli töklevét iszogatta, miközben egyik csapattársával beszélgetett, Armelle Sinclairrel. Armelle nagyon ügyes terelő volt, gyors és remek reflexei voltak. Figyelmesen hallgatta a vele szemben ülő srácot, aki lelkesen magyarázott a közelgő meccsről.

- A marderkár akármilyen jónak mondja idén magát, semmi esélyük ellenünk. Életük legrosszabb döntése volt azt az ötödéves srácot betenni terelőnek. Bár elég ironikus, ő terelő, akinek mindig elterelődik a figyelme.

Armelle kuncogni kezdett Ashton saját szóviccén, miközben egyik barátnőjének intett. Mosolyogva a srácra nézett újra, aki továbbra is bizonygatta magát arról, hogy ők az esélyesebbek. Végig mondani nem tudta, hiszen újdonsült bandatársa, aki mai nap egyik legnagyobb ellenfele lesz, Michael Clifford lépett oda hozzá.

- Mondd csak, Iriwin. Lehet, hogy van egy nem túl jónak tűnő terelőnk, de még mindig ott vagyok én, a mardekár fogója. Tudod, még mindig rajtunk múlik a verseny végső eredménye - dobta le magát mellé.

Michael fogta magát és mintha csak természetes lenne, bele evett barátja reggelijébe, ami egy vajas pirítós volt. Ashton minden egyes kviddics meccs előtt ezt eszi. Semmi különleges nincs benne, csak amolyan egyfajta szokássá vált számára, már a legeslegelső meccse előtt így tett harmadéves korában.

- Az egy dolog Clifford - nézett rá Armelle magabiztosan hátradőlve - De látott már arra példát a varázslótörténelem, hogy nem az a csapat nyert, akinek a fogója elkapta a cikeszt. Nem csak a jó fogó a fontos, az összes többi terelőnek is nagy szerepe van - dőlt előre a lány, akinek hosszú hullámos haja lágyan omlott vállára - Elég egy valaki, aki kevésbé jó, vagy totál béna, az egész meccsnek annyi.

- Igen, Sinclair, de miért is hozol fel példának egy ezeréves kviddicsvilágbajonságot? Ez egy iskolai házi kupa - forgatta szemeit a metamorfmágus mardekáros srác.

- Ahol még mindig nekünk jobb a csapatunk - vonta meg a vállát Ashton.

- Majd meglátjuk. Mindenesetre, még szerencse, hogy mindketten jó fogók vagyunk. Kár, hogy egymásellen játszunk Irwin, pedig már kiderült, milyen jó csapatot alkotunk. Léptem - állt fel hirtelen Michael, aki ebben a pillanatban zöldre változtatta hajszínét, ami az előbb még narancssárgán pompázott - Csak, hogy méltón képviseljem házunk színeit - túrt bele hajába, miközben ellökte magát a Griffendélesek asztalától.

Armelle kérdőtekintettel nézett Michaelre, aki a Roxfort egyik legnagyobb seggfejének címét viselte már évek óta. Bár Ashton és a mardekáros srác nem utálták egymást, nem ápoltak baráti viszonyt, sőt, a kviddics miatt mindig is volt egy kis feszültség a két fiú között. Vajon hogy értette, hogy jó csapatot tudnak alkotni?