Semmi sem az, aminek látszik

A motel

Hűvös őszi idő volt.
Szerettem volna kikapcsolódni egy kicsit.

Szép őszi idő, mindenhol lehullott levelek, barnában és narancs színekben pompázó dombok. Be is pattantam az autómba és el is indultam. Próbáltam kikapcsolni az agyamat. Utóbbi időben elég sok veszteség ért az életben, amiket fel kellett dolgoznom. Egyedül piszok nehéz volt, de igyekeztem változni. Nem másért, mint magamnak, magamért. Bizonyítani akartam.

Csak vezettem, néztem az utat. Nem tudtam merre tartok, csak mentem. Már alkonyodott, félrehúzódtam, bekapcsoltam a GPS-t, mert azt sem tudtam, hogy merre járok, csak mentem, mint akinek muszáj. Találtam egy motelt az útmentén fák és bokrok között, kicsit eldugva a világ elől. Amerre néztem erdő jobbra, erdő balra. Nem volt lebetonozva, így elég nagy tócsák és pocsolya volt a környéken. A portás odaadta a kulcsot, mire beértem a kis lakásba úgy éreztem magam, mint egy disznó. Annyira lendületben voltam, hogy majdnem bementem saras cipővel a szobába. Szerencsére az ajtó előtt észbe kaptam, miután betettem magam után, hogy jó lenne levenni. Annyira fáradt voltam, hogy először be sem tudtam csukni a bejárati ajtót, de sikerrel jártam. Nem egy napra terveztem az itt létet. Jó kicsit kimozdulni otthonról. Néha nem is kell több. Pár nap itt megfelel. Van itt a közelben egy kis város, ahol megnézem a helyi nevezetességeket és visszajárok ide pihenni, aludni. 

Az első éjjel nagyon rosszul aludtam. Az udvarban vaksötét volt, jobban mondva egyetlen lámpa pislákolt az is 1-2 másodpercig égett, majd elaludt, majd ez folytatva a végtelenségig. Leszállt a köd és a nyirkos hideg. Hallottam, hogy jön egy autó. Nem gondoltam volna, hogy ennyire népszerű ez a hely. Inkább egy munkásszállóra hasonlított. Az ára mindenképp. Elég nagy forgalom volt erre, kinéztem az ablakon, akkor láttam, hogy egy autó elhagyta a sövényt, csak a lámpáit láttam elhalványulni. A szobámban le volt kapcsolva a villany, így senki sem láthatott be. Eléggé beparáztam, mert észrevettem, hogy egy valami figyel a pislákoló lámpa alatt. Lehetett vagy 2 méter magas, vékony és csak bámult. Gyorsan összehúztam a függönyt és ellenőriztem az ajtót, hogy jól bezártam, illetve az ablakokat. Megpróbáltam aludni, de annyira nem ment. Csak a plafont néztem és pörgött az agyam. Láttam a plafonon az elhúzódó árnyékokat, amikor jött valaki éjjel 2-kor.

Másnap reggel csurom vizesen ébredtem, mint akinek rémálma volt. Csak foszlányokra emlékszem, de valami borzalom volt. Valaki ott állt az ágyam mellett. Valószínűleg ugyanaz a valaki, akit előtte nap láttam a lámpánál. Kint szakadt az eső és villámlott. A villámfényében láttam, mintha véres vagy foltos lenne a ruhája. Bebújtam a takaró alá, s mire kinéztem volna álmomban a takaró alól felriadtam. Alig tértem magamhoz. Csak egy kávéra és a fahéjas csigára tudtam gondolni reggeli gyanánt. Mivel a semmi közepén voltam, ezért be kellett mennem a kis városba. Elvileg közel van, gyalog is megközelíthető. Találtam egy kávézót, ahogy úgy köszöntöttek, mintha jartam volna már itt vagy csak itt ez a szokás.  Furcsa!

Második éjjel is úgy hallottam, mintha valaki jött volna. Senkit sem láttam a környéken. Kiváncsi voltam, kikeltem az ágyból, de mire odaértem az ablakhoz csak annyit láttam, hogy a villogó lámpa mellett megint áll valaki és néz. Ismételten csak a körvonalait láttam, s nem tudtam kivenni ki vagy mi lehet az. Beijedtem. Dörömbölést hallottam az ajtó felől, majd az ágyam alól és iszonyatos bűz csapta meg az orromat. Lefagytam a félelemtől. Az ágyak alá sosem mertem benézni. Sőt, ha a takaró alól kilóg a lábam, mindig azt hiszem, hogy valami majd leharapja vagy behúz az ágy alá. Ezért mindig bebugyolálom magamat. Most is bebújtam a takaró alá és vártam, hogy abbamaradjon a rettegés.

Harmadik nap úgy gondoltam szólok a recepciósnak, hogy éjszakánként, mintha valaki figyelne és furcsa dolgokat hallok, illetve ki jár minden este ide taxival. Arról már nem is beszéltem neki, hogy pont az ágyam alatt van valami rejtett ajtóféleség. Nem reagált semmit sem, mintha meg sem hallott volna. Szép kis vendéglátó mondhatom. Gondoltam bemegyek a városba, lehet találok valamit a helyi könyvtárban vagy levéltárban. Először, persze egy kávézóba tértem be. Nem is kellett elmennem sehová. elég volt az aktuális híradóba belehallgatnom. A helyi hírekben beszámoltak,  hogy egy huszonéves lány pár hete eltűnt a környékről. Mutattak róla képet: hosszú barna hajú, bőre színe fakó, sötét kék ruhát és egy mellényt viselt, sportcipővel a lábán.
Estefelé értem vissza a szálláshelyre. Épp, hogy elaludtam volna hallottam, hogy megfordul egy autó. Ismét kinéztem az ablakon és megint megláttam egy alak körvonalát, amint engem néz. Kimenni nem mertem, pedig nagyon mérges voltam. Megpróbáltam elaludni. Mintha a fejembe kést vágtak volna. A migrén hasított a fejembe és megint hallottam a hangokat az ágyam alól. Jó ideje nem tudok jól aludni, szerintem már hallucinációk gyötörnek. Azt álmodtam, hogy majdnem megfulladok. Egy levegőtlen dobozban ébredtem fel, nem tudtam mi lehet az. Lehet egy koporsó vagy valami olyasmi. 

Fulladozva ébredtem. Megráztam magam, próbáltam észhez térni. Felöltöztem és bementem újra a városba. Útközben azon gondolkoztam miért fizettem ki első nap ezért a szobáért egy egész hetet. Véletlenek nincsenek, hogy ennyire bíztam a dolgokban, hogy ennyire azon voltam, hogy pihenjek. Elvégre itt a kutya sem talál rám, ahogy el van rejtve ez a szállás. Bíztam benne, hogy itt nyugodtan lehetek, de inkább rémálom. Már mentem volna haza. annyira rémisztő volt. Ahhoz képest sokba került az egy hét, hogy milyen körülmények vannak itt. Inkább maradok még pár napig, annyit nem bukjak a pénzen. Ahogy zártam be magam mögött az ajtót egy újságcikk volt az ablakomba téve egy téglával rögzítve, hogy el ne fújja a szél. A cikk ugyanarról a lányról szólt, akiről előző nap láttam a híradást. Sejtelmem sem volt, hogy hogy került ez ide. Lehet valaki jelezni akar valamit? A téglát letettem a földre, a cikket pedig zsebre tettem, hogy majd a kávézóban elolvasom. Beszálltam az autóba, de valami folytán meggondoltam magamat és gyalog indultam ki az erdőből. Talán jobb is, hiszen jó nagy köd ereszkedett le hajnalban, ami már oszlásnak indult, mire összeszedtem magamat. Sétálás közben legalább el lehettem a gondolataimmal, hátha eszembe jutnak az összefüggések, amik lehet nincsenek is. Az útszélén botorkáltam, hamar odaértem a kávézóban. A szokásos kávé, fahéjas csiga kombót kértem. Nagyon finom volt a csigájuk, pont nem az a keserű, de nem azaz émelyítő édes. A kávét, pedig feketén kértem, mint mindig. Évekkel ezelőtt leszoktam a cukorról, aztán a tejről is. Már meg sem bírnám így inni. 

Elővettem a cikket a kabátzsebemből. Elkezdtem olvasni, elemezgetni, hogy hátha van összefüggés a rémálmaim és e között. A cikkben a következő volt olvasható: 

Egy huszonéves lány pár hete eltűnt a környékről. Hosszú barna hajú, bőre színe fakó, sötét kék ruhát és egy mellényt viselt, sportcipővel a lábán. Utoljára egy útszéli motelnél látták az útszélén sétálni. A közeli motelben szállt meg, a tulajdonos hallgat a hírekről. 

A kanyargó dombok között  megült a köd. Még jobban rányomtam a gázra, mintha minél gyorsabban megyek annál inkább hagyom magam mögött a motelt. Benzinem is fogytán volt, a telefonom aksi is merülőben volt. Zörgést hallottam hátulról. Hátranéztem, nem láttam semmit. Annyira boldog voltam, hogy végre magam mögött hagytam  az elmúlt pár napot. Legrosszabb rémálmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen húzós néhány napom lesz.

"Hová szöksz? Előlem sose menekülsz!"

- suttogta valami a fülembe a hátsó ülésnek támaszkodva.

Belenéztem a visszapillantó tükörbe.  Egy csapzott barna hajú, kidülledt barna szemű nőt láttam, aki úgy nézett ki, mint az újságban szereplő lány, aki eltűnt. Ijedtemben félrerántottam a kormányt.

☆☆☆☆☆

(Hírek)

Súlyos baleset történt az M 89-es autópályán. Ismeretlen ok miatt a gépjármű a fának csapódott. A sofőr állapota stabilizálódott. Személye  összekapcsolható egy gyilkossággal.

☆☆☆☆☆

Magamhoz tértem, teljesen elhomályosult minden.  Egy szürkés, vékony alakot láttam magam mellett az ágynál. Szólni sem tudtam. Odahajolt hozzám, s így szólt:

"Hová szöksz? Előlem sose menekülsz!"