LGBTea

113.

Na ma ez egy AITA "poszt" lesz. (Am I the asshole/én vagyok a seggfej?)

Jövök ki a suliból és random emberkék Bibliát akarnak a kezembe nyomni.

Előre szögezzük le, hogy semmi bajom a hittel, vallással, semmi ilyesmivel. Azzal sincs, hogy a metró aluljáróban osztanak bibliákat. Én nem vagyok vallásos, sosem voltam, de nem ítélkezem azok fölött akik így élik az életüket. Ez az ő magánügyük.

Egy dologtól vagyok rosszul, amikor minden áron meg akarnak téríteni annak ellenére, hogy udvariasan elmondom, hogy ez engem egyáltalán nem érdekel, aztán meg jönnek azzal, hogy pokolra kerülök.

Már nem azért, de ha a pride, mint tüntetés az emberek arcába nyomás az Andrássin akkor az, hogy sulihoz beállnak gyerekeknek súlykolni valamit ami lehet, hogy egyáltalán nem érdekli őket, az micsoda?

És akkor most jöhetnék én is azzal, hogy hagyják békén a gyerekeinket.

Tisztában vagyok vele, hogy van rengeteg rengeteg kivétel és mindenkinek hatalmas respect, viszont ezt a réteget egyáltalán nem értem. Lehet, hogy túlreagálom, de szerintem ez egy kicsit azért sok.

Ha belegondolunk, a pride és az ilyen megmozdulások valamennyire hasonlítanak, csak az egyik az elfogadásról, a másik pedig egy gondolkodásmódról szól. Alapvetően egyikkel sincsen semmi baj szerintem. De azt hiszem a szülők és majd a már felnőtt gyerekek el tudják dönteni, hogy járjanak a gyerekkel/elmenjenek-e a templomba.

Had legyen a hit mindenkinek a saját döntése.

Elfogadni meg szerintem a családnak és a barátoknak kell. A többi embernek elég, ha nem hátráltatják a jelenleg hátrányos helyzetűnek is mondható társaikat, mert lássuk be, hogy jogaink lassan nincsenek.