Sex, Drugs, Etc. [St·Season·4·] /BEFEJEZETT/

28.rèsz

Mindannyian vègeztünk a felkèszülèssel. Már csak egy rövid, meghitt pillanatunk maradt a csata kezdetèig. Nem indultunk el mèg, már minden kèsz. Az autóban ülünk ès nèmán a gondolatainkba mèlyedünk.
A nap besütött az ablakokon, nèhányunk valamely testrèszère napfènyt szórva. Nekem a kèt szemembe sütött a nap, de nem zavart, èlveztem ahogy felmelegíti a bőrömet.
A levegőben feszültsèg tombolt, mindenki fusztrált.

-Nancy.-Törtem meg a síri csendet.-Sajnálom, akkor nem voltam teljesen magamnál. Elöntött engem a düh, de...de fogalmam sincs,hogy ez saját vagy...vagy Vecna dühhe volt. Szerintem...èrzi,hogy megyünk...hogy ma támadunk...

-Semmi gond Lia...megèrtem...-Mondta halkan rámnèzve- Megèrtek mindent ami most veled törtènik...

Úgyèrzem,hogy nem tudja mit beszèl. Nem èrti,hogy mi folyik bennem, ès èn sem, sőt, senki sem.
Vègig nèzek a kis csipet-csapaton...
Robin a földön ülve nèzte a kezeit amiket folyamatosan mardosott, Steve elől a kormányra ráhajolva mèlyedt a gondolataiba, Dustin ès Max csak ültek ès nèha-nèha kitekintettek az ablakon, Lucas ès Erica a fegyvereket szorongatták. Eddie pedig hol engem nèzett, hol a földet.

-Indulhatunk?-hangzott Steve rekedt hangja

-Hát akkor...-Mondta Robin- Vecna háza...-Nèzett Lucasra, Maxre ès Erica-ra.

-Indúljunk.-Ált fel Nancy előre űlve

-Rendben...-Mondta halkan ès az autó már be is indúlt.

Dustin ès Eddie közt ültem.
Dustinnál is volt, ès Eddie-nèl is volt egy fegyver, nálam pedig a gitárom.
Azt ujjaimat finoman húzgálom vègig a húrokon,nehogy megvágjon valamelyik.

-Lia...-Szólt Dustin halkan

-Igen?

-A testvèrem vagy. Ès az is maradsz, igaz,hogy biológiailag nem...de számomra mindig is a húgom maradsz.

-Köszönöm Dustin, de valószínűleg idősebb vagyok nálad.-Mosolyogtam

-Jó, de nem èrdekel. A húgom vagy.

Egy pillanatra elnevettem magam. Nem tudok rá haragudni, szeretem őt, ès mindig is a bátyám marad.
Lassan Eddie-re nézek, ő a gitáromon pihenő kezeimet nèzi. Látom rajta,hogy vonakodik az iránt,hogy megfogja a kezem. Vègűl lassan előrenyúl,de visszahúzza a kezèt, aztán megtántorodik ès mègis megfogja a kezem. Bizonytalanúl rá nèz az arcomra. Finoman rá mosolygok mire lesüti a szemèt.

Túlságosan is hamar èrtünk Vecna házához. Eljött az időjük...Lucas,Erica ès Max megèrkezett, ők kapták az egyik legnehezebb feladatot.

-Max vigyázz magadra.-Öleltem meg szorosan-Ha bajod esik kinyírlak.

Max csak aprót bolintva jelezte,hogy megèrtette a fenyegetèsem.

-Te pedig vigyázz rá.-Mondtam Lucasnak

-Úgy lesz.

-Viszlát kocka.-Mondtam Ericának kezet nyújtva

-Vigyázok rájuk, magukra nem tudnak úgyse.-Csapott bele-Egyèbkènt...te is az vagy.

Borzalmas elhajtani úgy melletük,hogy fogalmad sincs meghalnak-e vagy sem.
Sóhajtva döntöttem hátra a fejem.
Eddie a kezemet fogta, Robin pedig a körmèt rágta, Dustin pedig az ablakon nèzett ki.
Olyan èrzèsünk volt,mintha Hawkins már sosem lesz ugyanolyan, mint volt.
Ha elbukunk, Hawkins kegyetlen pokol lesz. Kegyetlen, az egyszer biztos.

-Jolvan, megèrkeztünk gyerekeim.-Mondta Steve

-Ilyen gyorsan?-Kèrdezte Eddie

-Igen...-Robin felpattant ès új erőbe kapott-Gyerünk skacok! Ne lustúljunk!