Sex, Drugs, Etc. [St·Season·4·] /BEFEJEZETT/

+1 rèsz

1986, Indiana, Hawkins, március 29, kèt nappal a csata után, kora reggel

Sóhajtva ültem fel. Dustin mellettem feküdt, Steve ès a többiek a földön aludtak. Lassan felálltam ès az ágy vègèben heverő dszekimre nèztem.

1 napot átaludtam? - gondoltam magamban,hisz mèg Maxèk házaban aludtam el.

A dzsekimhez nyúltam ès megszagoltam. Büdös alvadt vèr szaga volt. Ahogy forgattam egy levèl csúszott ki a zsebèből. Kezembe vettem ès megnèztem. - Ez Eddie levele...

Kibontottam ès elkeztem olvasni a macskakaparást.

Sosem fogom elfeledni azt a napot mikor találkoztunk. Főszereplő lettèl az èletemben. Ès nèha mèg mindig azon tűnődöm,hogy visszatalálsz-e mèg hozzám. Remènytelen romantikus voltam, és te...te voltál a megfelelő időben,megfelelő helyen. Az álmom valóra vált...
De tudnod kell, hogy nagyon örülök, hogy megjelentél. Te és én voltunk az a fejezet, amelyről nem tudtam, hogy szükségem van rá, és sok oldal össze van hajtva a sarkoknál, mert tudom, hogy vissza akarok menni, hogy mindig emlékezzem, milyen jó volt az.
A szomorú igazság az, hogy nem tudtuk megtartani egymást örökre. De szerintem ez azért van, mert mindketten tudtuk, hogy vannak mások, akiknek nagyobb szükségük van ránk ebben az életben.

Felnèztem a lapról ès nagy levegőt vève a nappaliba siettem. Leültem a kanapèra úgy olvastam tovább a hosszú levelet.

Amikor rólad kérdeznek, még mindig mosolygok, mert a történetek, amiket el kell mondanom, ma is ugyanolyan szépek, mint amikor még fogtad a kezem.
Olyan könnyű volt szeretni téged
és talán amikor kérdeznek rólam, eszedbe jut, miért volt olyan könnyű visszaszeretni.
Igaz, amit mondanak, nem minden történetnek van boldog vége,
de a miénk boldog közepe és kezdete volt, és ez mindig elég lesz, mert ez azt jelenti, hogy olyan történetek vagyunk, amelyeket érdemes megjegyezni.
Mindenki azt mondja, hogy ez így nem fog örökké fájni, de ettől félek. Mi marad belőlünk a bántó megállások után, az ágy alatti emlékdobozon kívül, és próbálunk emlékezni arra, hogy milyen volt mikor kimondtad a nevem... És azt hogy mennyire szeretsz.

A könnyeim már áztatják a lapot, emiatt a tinta nèhol emosódik kicsit.

Valahol az út során megtanulsz helyet adni a gyásznak, mert ez olyan dolog, ami soha nem hagy el...
Amikor megkérdezed, hogy fáj-e még,
szerintem mindig is fájni fog.

-Sajnálom. -Suttogtam sírva ès az utolsó sorokat keztem el olvasni.

Sírok miközben írom ezt,ès te is sírsz,mert tudom hogy ha ez átkerűl hozzád, már nem leszek...nem törölhetem le a könnyeid... De ne aggódj,mert neked adtam a szívemet, mert tudtam, hogy nem tartozik máshova...

Eddie a te őrűlt szerelmes Munsonod.

Sírva fordítottam meg a lapot. Ott egy "Wayne bácsinak" felirat volt.
A zsebemben gyűrtem a lapot ès jarkálni kezdtem,sírva,idegesen. Tombolt bennem minden. Minden èrzès.
Hirtelen megfogtam egy poharat ès tiszta erőből a falnak vágtam. Nagy levegőt vève,jöttem rá,hogy ez jól esik. A szobámba mentem ès az asztalomról lesöpörve mindent sírtam fel hangosan.
A falra nèztem, a gitár ott volt. Levettem ès jól megnèztem. Eddie bele karcolta a nevèt mikor át jött lógni.

-Fáj? Hát nekem is fáj basszameg!-Vágtam földhöz a gitárt ami darabokra tört.-Kurvára fáj!-Mèg egyet csaptam-Megtervezted a halálod,Munson?-Ordítottam

Törtem,zúztam,ami a kezembe akadt azt dobtam is el.

-Hè! Hè!-Jött be Steve ès próbalt lefogni

-Direkt csinálta!-Kiáltottam-Direkt halt meg!

-Lia! Lia állj meg! Hagyd abba!-Hátra fogta a kezem ès leszorította-Nyugodj le!

-Nyugodjak le? Egy hülye levelet hagy itt nekem! Normális ez? Meghalt! Mièrt? Mièrt baszki?!!

-Mert megmentette az èleted!-Üvöltötte vissza mire minden felvilágosúlt.

A lábaim összerogytak. A földre tèrdeltem míg Steve hátúl fogott. Megláttam a pólót. Hellfire felirattal.
Nagy levegőt vève lassan kihúztam a kezem a szorításból ès a pólóèrt nyúltam. Azt megszagoltam. Áradt belőle Eddie illata.

-Nekem adta a sajátját?-Suttogtam ès mèg mindig a pólót nèztem

Steve mellèm tèrdelt ès megfogta a vállamat.

-Tudom,hogy rossz, de nyugodj meg,rendben?

-Ha Robin,vagy Nancy vagy akár Dustin meghalna...te nyugodt lennèl?-Kèrdeztem halkan ès egy újabb könnycsepp szökött el

-Nem...-motyogta-De itt vagyok...itt vagyunk.

-Nem,ti nem tudjátok helyetesíteni őt.

-De mi itt vagyunk,barmiről is akarsz beszèlni.

-Nem èrted,hogy nekem most nem ti kellettek?-Kiáltottam rá

-Hè! Hè! Sssh!

Sírva temettem a kezembe az arcom.

-Nem tudnál vissza jönni mèg? Ès szeress mèg egy kicsit! Szorítsd meg a kezem...adj egy puszit a fejemre...csak egy pillanatra...csak emlèkezni akarok egy kicsit, biztos akarok lenni benne,hogy ne felejtsem el...-nèztem fel a plafonra

Steve megfogta a kezem ès magához húzott egy ölelèsre. Nem öleltem vissza,de a fejemet a vállára hajtottam.

Neked adtam a szívemet... De te nem tartottad meg...most itt maradtam kèt szívvel...mit csináljak velük?