Utcagyerek

Az utcán egy 18 év körüli fiatal szalad a házak aljában. Ruhája piszkos, haját kopott sapka takarja. Arca nyugodt, de szeme vadságról és félelemről árulkodik. Tudja, bármelyik pillanatban rajtaüthetnek, és akkor neki annyi.

Árva gyerekek mindig voltak és lesznek is. Közülük néhányan szerencsések, és szerető családhoz kerülnek. Mások az utcán tengetik értéktelen életüket. Odakint farkas törvények uralkodnak: vagy téged ölnek meg vagy te ölsz. Konohára pedig ez fokozottan igaz Danzou rémuralma óta.

Ő csupán 5 éves volt, mikor erre a sorsra jutott. Egy teljességgel értelmetlen esetnek köszönhetően. Ma már kizárólag csakis bosszúja élteti és viszi előre céljai elérésében.

Akkor óriási szerencséje volt: Hidan rátalált és bekerült az Akatsuki köreibe. Gyerekként mégsem érezte úgy, hogy ez mennyire jó dolog lenne. Elesett volt, gyönge és gondtalan életéből kiszakított. Olyan dolgokat hallott és látott, amelyeket korábban még csak elképzelni sem tudott.

Először csupán a haja színe miatt vált célponttá. Majd rövidesen a szeme színe miatt. Azóta pedig képességei és tettei miatt folyamatosan ott lebeg a homlokán a célkereszt. Szép kis vérdíj van a fején. Pedig nem is tudják, ki ő, hogy néz ki, mennyi idős, mi a neve. Semmit sem tudnak róla.

Láthatatlan. Csak egy egyszerű utcagyerek. Nem több. Rá sem hederítenek. Kutyába se veszik. Senkinek sem hiányzik és senki sem veszi észre. Csak egy szakadt, piszkos kölyök, aki elhagyatottan az árnyékban éli az életét.

Kivéve, amikor nem így van és a jelenlegi rendszer megdöntésén dolgozik éppen az Akatsuki embereként. Ahogy most is. Órákkal ezelőtt betört Danzou palotájába és értékes információkat gyűjtött. Percekkel ezelőtt pedig lebukott. De meg tudott menekülni. Pontosabban, most is épp menekül.

Rajtaütést terveznek. És neki hála most már tudják, hogy mikor és hol találják meg legközelebb a palotán kívül. Ez egy rendkívül fontos információ a tervük megvalósításához!

Legnagyobb balszerencséjére külseje elég feltűnő. Gyerekként pont ez okozta a vesztét és jelenleg is ez a legnagyobb ellensége, mégis egyben a legnagyobb szövetségese is: gyönyörű aranyszőke haja és égkék szemei vannak, melyeket édesapjától örökölt. A bevetések során sötét parókát és vörös kontaklencsét hord, melyeket menekülései során eldob és felveszi az elesett, ártatlan fiatal álcáját. Senki sem hinné a tipikus angyalarcú gyermekről, hogy valójában a falu legkeresettebb bűnözője.

Danzou emberei meg hát... finoman fogalmazva sem a legélesebb kések a fiókban. Senki nem kötötte még össze őt az esetekkel.

Legalábbis eddig.

Nem olyan régen a rendőrök között felfedezett egy új arcot: egy kb. vele egykorú fekete hajú fiút. Azonnal sejtette, hogy vele vigyáznia kell, hiszen már ilyen fiatalon vezető pozíciót tölt be. Most is az üldözői között van. Nincs vele könnyű dolga. És már kezdi észrevenni őt. Múltkor már olyan furán nézett rá, mint aki már kezdi kapizsgálni, mi a helyzet, de még nem kerültek a helyükre a darabok. Két alkalom még véletlen, három már szándékos. Ő pedig rövid időn belül már a negyedik alkalommal kísérti a sorsát.

Mint a tenyerét, úgy ismeri a környéket és a menekülési útvonalat. Idefele pedig újra memorizálta a környezetét. Tél van, tudnia kell, merre milyen állapotok uralkodnak, milyen új lehetőségek rejlenek a hóesésben. És persze azt is, milyen buktatók. Egy apró hiba is végzetes lehet.

Hiába a profizmus, hiába a figyelem és a fegyelem, egy óvatlan mozdulat és oda minden. Naruto pedig figyelmetlen volt: miközben környezetére és a hangokra figyelt, lába elé nem nézett és rálépett egy aprócska jégfoltra. Lába egy pillanat alatt csúszott ki alóla. A döbbenettől még reflexei is cserben hagyták. Valaminek neki esik, ami hatalmas hangot ad ki, majd érzi, hogy tudatát folyamatosan veszi körbe a sötétség.