Utcagyerek

Konohamaru

Konohamaru és Naruto 6 évvel ezelőtt találkoztak, amikor Konohamaru 8, Naruto pedig 12 éves volt. A kisebbik Danzou legújabb örületének áldozata lett: a Sarutobi családot akarta megsemmisíteni. Hogy mi volt az oka? Nos, Konohamaru nagyapja, Hiruzen volt Danzou elődje. És uralkodásának 10. évfordulóján rájött, hogy az emberek még mindig szeretik őt, és támogatják a családját.

Naruto mentette meg. Az Akatsuki is a Sarutobi család támogatói között volt. Sőt, néhányuk a szervezethez is csatlakozott. Így nem volt kérdés, hogy segítenek nekik a bajban.

Ám ezzel csupán egy gond volt: teljes titokban történt a mészárlás. Naruto is csak véletlen tartózkodott éppen a Sarutobi rezidencián. Akkoriban ő töltötte be a küldönc szerepét a család és a szervezet között. Amikor elindult, csak egy egyszerű információ volt a küldemény. Válaszként pedig vért, mészárlást és egy gyermeket vitt.

Kakuzu nem akarta befogadni a kicsit, a korára hivatkozva. Naruto kardoskodott mellette.

- Én fiatalabb voltam, amikor befogadtál! - érvelt az egyik vitájuk során. Sehogy sem fért a fejébe, hogy miért nem lehet Konohamaru is ugyanúgy Akatsukis, mint ő.

- De te egy Uzumaki vagy!

- És?! Ő meg egy Sarutobi!

- Nem érted... - fogta meg lemondóan orrnyergét.

- Akkor magyarázd meg! Mert valóban nem értem! - fonta keresztbe dühösen a kezeit.

- Naruto, nem véletlen, hogy egy vörös felhő a jelképünk, mégis "vörös hold" a nevünk jelentése - kezdett bele jelentőségteljesen, mire még a fiatal is gyanakvóan húzta össze a szemöldökeit. - Az Uzumakik vörös jelképe és a mi vörös felhőnk szorosan összefügg. Jobban, mint hinnéd. Édesanyád a vörös, édesapád a felhő, te pedig a hold. Ők alapították az Akatsukit. Nem sokkal a születésed előtt.

- Hogy micsoda? - lépett hátra egyet döbbenetében. A felhők kacskaringós mintái... hát ezért látta benne mindig a saját családjának jelképét? - Anya és Apa? - ismételte elhűlten. - Akkor ezért...?

- Lehet, hogy köze van hozzá - bólintott komoran.

- De... de... - még maga sem tudta, hogy mit mondjon. - Akkor én döntők arról, hogy mi lesz a szervezettel, hiszen az enyém! Azt akarom, hogy Konohamaru is a tagja legyen! - dobbantott dühösen, szemében pedig elszántság csillogott.

Kakuzu tudta, hogy Naruto gondolatai tévesek, hiszen ez nem egészen így működik. Az Akatsuki vezetői pozíciója nem jár alanyi jogon, még neki sem. De azt is tudta, hogy a fiú egyszer valóban remek vezetője lesz a szervezetnek.

- Jó, legyen - egyezett bele látszólag. - Hogyan tervezed főnök? - húzta fel a szemöldökét kérdőn. Naruto alaposan meglepődött a kijelentésén.

- Én... én... - kezdett bele tétován, miközben fejét oda-vissza forgatta. Mintha a szoba felszerelése meg tudná mondani, mi a tökéletes megoldás. - Én felelősséget vállalok érte! Én fogom tanítani! - nézett rá elszántan.

- Rendben. De ne gyere nekem sírva, ha meghal - fordult el és otthagyta a döbbent szőkét, miközben arcára vigyor ült ki. Nem gondolta volna, hogy máris eljön az idő, hogy a fiú így fog viselkedni. Kíváncsian várta a fejleményeket.

*

Nem volt könnyű az előző 6 év. Konohamaru néha úgy érezte, hogy belepusztul. Naruto rohadtul nem kímélte őt. De Ő soha egy szót nem szólt. Na jó, ez nem egészen igaz (és ezt szemrebbenés nélkül le is tagadná, ha esetleg kiderülne), de tudta, hogy enélkül nem élne túl az utcán. Sarutobiként már azelőtt veszélyben van, mielőtt kilépne az ajtón. Sajnos az ellene irányuló a bosszúhadjárat nem vesztette érvényét soha.