Utcagyerek

Új szerep

Naruto az elmúlt 18 évben sokminden volt már: szülei vidám gyermeke, elhagyatott, üldözött, bizonytalan, elrabolt, árva, félholt, utcagyerek, bűnöző, bérgyilkos, gyilkos, Akatsuki vezér. Mindenre volt már szerepe. De arra nem, hogyan kéne viselkednie ilyen helyzetben. Technikailag nem fogták el, hiszen nem tudják, hogy ő az, aki borsot tört a fiatalabbik orra alá, de az Uchiha fivérek tudtukon kívül kemény bilincseket tettek a csuklóira. Vagy nyakörvet adtak rá, ha úgy tetszik.

A lényeg, hogy fogságban van, figyelik minden mozdulatát. Új szerepre van szüksége. Nem hívhatja fel magára a figyelmet. El kell altatnia a legkisebb gyanút is bennük.

Lássuk csak, ki is ő? Egy lelkileg meggyötört fiatal, a szervezetük egyik legjobb kémje, egy hidegvérű gyilkos, aki ma már arca legkisebb rezzenése nélkül képes lemészárolni Danzou katonáit. Nem is olyan régen pedig megörökölte az Akatsuki vezetői posztját. Komoly, felelősségteljes ember vált belőle.

Ezt az énjét azért mégsem mutathatja. Jelenleg ő csak egy utcagyerek. Mégis, hogy kéne viselkednie? Hm, a szöges ellentéte jó lesz. Tehát akkor adja az idiótát. Csúcs... Vigyáznia kell, hogy ne vigye túlzásba, mert a végén még gyanút fognak! Arra is figyelnie kell, hogy ne legyen túl okos sem, mert utcagyerekként nem járhatott iskolába. De azért teljesen hülye mégsem lehet! Azt ő nem tudná elviselni. De egy kis bohósság nem fog ártani neki sem.

Szóval mától Uzumaki Naruto egy vidám, mosolygós srác, aki nem túl okos, de azért nem is teljesen hülye. Mindenre rácsodálkozik, elég könnyelműen veszi az életet, de van benne némi komorság is, mégiscsak az utcán nőtt fel, szülők nélkül, egyedül. És ugye ott van Itachi be nem váltott ígérete. Azzal mit kezdjen? A karkötőt felfedezték, így nem csinálhat úgy, mint aki nem emlékszik rá. Nehezteljen érte? Hm, kicsit. Örüljön a fivéreknek, hogy végre megtalálták? Nem, először legyen bátortalan, összetört. Eléri, hogy sajnálják. Igen, ez lesz a legjobb. Sírjon is? Nem, arra képtelen lenne. Szomorú, kiskutya tekintet, mégis, idióta vigyor, amin látszik, hogy hamis? Igen, az jó lenne. De képes ő ilyesmire? Közben pozitívnak beállított történeteket kéne mesélnie, amikről csak úgy süt, hogy azért mégsem voltak olyan kellemes élmények. Lelkiismeret-furdalás! Ez az, legyen csak nekik! Hiszen ott hagyták, megszegték az ígéretüket! Igen, legyen így.

Rendben, a személyiség megvan. Mi a cél? Eloszlatni a gyanút, megbarátkozni velük, aztán felszívódni. Nem rossz, de ha már ők is mocskosul ki akarják őt használni, ő miért ne tehetné ezt velük? Igen, igen, így kell tennie. Az Uchihák bizalmába fog férkőzni, és belülről írtja ki ezt a rothadó rendszert.

Határozottan jó helyen van. Ennél jobb lehetőséget nem is kaphatott volna! Hülye lenne nem élni a lehetőséggel! Végre, megdönthetik a rendszert, és még segítséget is kap.

Már csak az Akatsukisoknak kell üzennie valahogy. De hogy? Hm, ezt még kitalálja akkor, ha kell.

Nos, akkor kezdődjék a műsor!

*

Az ágyon súlyos takarók alatt egy szőke halkan nyögdécselni kezd, arca fájdalmas grimaszba húzódik. Sasuke aggódva teszi a homlokára a kezét. Nem lázas. Akkor mi baja lehet? Rosszat álmodik?

- Itachi! - kiáltja és úgy ül fel az ágyon, mint akit rugóból lőttek ki. Arcán félelem látszódik, a levegőt zihálva veszi, takaróit a mozdulat közben lelöki magáról. Döbbenten néz körbe, és egy döbbent fekete hajú fiúval találja szembe magát. Még fel sem ocsúdtak a meglepetésből, máris érkezik a következő egy kivágódó ajtó és egy másik fekete hajú fiatal személyében.

- Sasuke! - hallatszik az ajtóból, mire mindketten rá emelik a tekintetüket. - Naruto?

- Én? - mutat magára kérdőn. Aztán észbe kap. - Hol vagyok? - néz körbe a szobában. Csak úgy süt róla, hogy a lakosai jómódúak. Ch, átkozott Uchihák! Vagyis inkább talpnyaló Uchihák. Semmi többek. Évekkel ezelőtt az egész klán lement kutyába annak a rohadéknak, csak hogy mentsék az irhájukat. Ahelyett, hogy segítenének megszabadulni tőle, ezzel felszabadítva Konoha lakosait. Undorító féreg az összes.