Felhők felett {C.L}✔️

8.

08.20.

A találkozót végül egy második aztán egy harmadik követte. Egy óra múlva jön értem, ezért el kellett kezdenem készülődni.

Egy fehér farmer nadrágot vettem föl egy fekete egyszerű pólóval. A sminket sem vittem túlzásba, meghagytam a maga natúrságát az egésznek. Ékszernek anyukám egyik kedvenc karkötőjét hagytam magamon, hisz az mindig minden percben nálam van.

A készüléssel elég sok idő elment, ezért felkaptam a táskámat és elindultam le a megbeszélt találkozó helyre. Szinte azonnal kiszúrtam a vér vörös Ferrarit. Mosolyogva sétáltam az autóhoz, majd ültem be.

-Szia-köszöntem, majd óvatosan, figyelve az autó luxusára bezártam az ajtaját, Charles pedig a gázra taposott.

-Szia-üdvözölt, amit jó jelnek vettem.

-Elég szar helyzetbe kerültünk mind ketten, mi?-nevette el magát kínjában ami engem is mosolygásra késztetett.

-Hát, neked lehet, hogy az de én tökre élvezem a szituációt-mosolyogtam mely a végén egy aranyos nevetésbe fordult át.

-Ezt hogy érted?-folytatta a csevejt miközben kikanyarodott az útra.

-Hát úgy, hogy nekem jól jön ez a változás az életemben, mert az utóbbi években egy kicsit magamba fordultam-ahogy kimondtam a szavakat egyből meg is bántam. Még túl korán van ahhoz, hogy megnyíljak ennek a srácnak még is olyan mintha egy régi ismerősnek beszélnék.

-Ne haragudj, nem akarok vájkálni az életedben-kért elnézést ami jól esett. Örültem neki, hogy nem kezdett el faggatózni, ahhoz még nagyon korán van.

-Hová is megyünk pontosan?-nézelődtem látványosan, ezzel is jelezve, hogy terelni szeretném a témát.

-Meglepetés-kacsintott, amit egy szemforgatással nyugtáztam. Éreztem a felfokozott izgalmat a testemben, ami kicsit sem a meglepetés gondolatára bújt elő bennem, hanem sokkal inkább a félelmem jelentkezett megint. Gyűlölöm, ha nem nálam van a kontroll vezetéskor, ha lehetne soha többé nem bíznám rá senkire sem az életem, elég volt egyszer megtörnie a bizalmamnak.

-Még mennyi idő körülbelül?-néztem rá és igyekeztem határozottnak tűnni.

-10 perc-fordult le én pedig nagyjából megnyugodtam. Talán annyit még kibírok.

Miután megérkeztünk egy hatalmas sóhajtással nyugtáztam, hogy végre kiszálltunk az autóból. Charles csak értetlenül vizslatott, és kezdett eléggé nyugtalanítani a gondolat, hogy még tényleg nem tud rólam semmit.

-Csak nem kaptam levegőt-lódítottam.

-Máskor szólj-reagált ennyivel, majd kicsit mérgesen indult el az étterem bejárata felé. Gyors léptekkel követni kezdtem őt, majd végül együtt léptünk be a kétszárnyas ajtón.

Az ebéd elég jól sikerültnek mondható. Beszéltünk egy kicsit a gyermekkorunkról és egy kicsit a tinédzser korainkról is. Charles természetesen elmondta az ő történetét mely a forma 1-ig vezetett, és volt elég sok rész ami nagy meglepetésként ért. Miközben mesélt olyan csillogást vettem észre a szemeiben ami biztosított arról, hogy jó döntés volt elvállalni ezt az egy évet, mert ez a fiú tényleg a versenyzésnek és az autóknak él, ezért pedig megéri minden egyes percét.

Miután vissza értünk a hotelba Charles bejött velem a hotelba és felkísért a szobámig. Beléptünk az ajtón, majd én ledobtam a táskám és levettem a cipőm, majd kiinvitáltam a fiút az erkélyre, mert a szobám nagyban tükrözte a személyiségemet azt pedig próbálom még rejtegetni.

-Remélem megérted, hogy mért kellett feljönnöm veled, hamarosan felvállaljuk a kapcsolatunkat a nyaraláson, az előtt nem ártana ha pár paparazzi "véletlenül" lekapna minket ilyen helyeken-ismertette a valódi okát annak amiért bekéredszkedett. Én hülye pedig képes voltam azt hinni, hogy egy kicsit többre kíváncsi belőlem.

-Meg persze-forgattam meg a szemeimet, amit Charles nem hagyott szó nélkül.

-Most meg mi bajod van? Amióta elmentünk próbáltam veled normálisan viselkedni, de te csak egész végig forgatod a szemed és grimaszolt mindenre amit mondok! Hidd el nekem sem könnyű ez az egész, de legalább próbáld már megkönnyíteni!-akadt ki és egy kicsit felemelte a hangját is.

-Álljon meg a menet! Én próbálok feléd közeledni! Azt hittem, hogy lehet köztünk olyan kapcsolat ami nem kamuból történik! Például barátság! Úgy még könnyebb lenne mind a kettőnknek, erre mikor felérünk közlöd, hogy amúgy rohadtul a média miatt jöttél fel nem azért mert kíváncsi vagy rám!-emeltem fel én is a hangomat, de a szám megint gyorsabban járt mint az eszem. Kimondtam az igazságot ami Charlest láthatóan nagyon meglepte.

-Bocs, nem tudtam, hogy te tényleg szeretnél velem jóban lenni! Az egész délelőtt nem ezt sugallta-hangja halkan és megvilágosultan csengett. Most esett le neki az én részem a dologból, hurrá.

-Igen, de ha neked nem más mint egy kényszer munka kapcsolat, felőlem azt is megtehetjük-néztem a szemébe ezzel jelezve, hogy az ő kezében a döntés.

-Valentine, én meg szeretnélek ismerni, szeretném ha jövőhéten, hétfőn nem két idegenként mennénk egy olyan nyaralásra ahol a barátaim is ott lesznek, ne haragudj-szemében láttam a megbánást és mondandójával teljesen egyet értettem.

-Akkor próbáljuk meg még egyszer-mosolyogtam rá, ekkor kopogtak az ajtón és hirtelen egyikőnk sem tudta, ki áll az említett mögött. Ijedségünkben kezeink összefonódtak és így álltunk percekig...

🟣🟣🟣🟣🟣🟣🟣🟣🟣🟣🟣🟣🟣🟣🟣🟣🟣

Sziasztok! Itt az e heti utolsó rész, jövőhéten igyekszem ugyan úgy hozni őket! Te jó ég! Utolsó futam az évben, annyi embertől kell búcsúzni! Hiányozni fog most hónapokig nem lesz, de megértem, kell a pihenő mindenkinek🎄🎅❤️
#DankeSeb🥺

Insta: emke_iroioldal_wattpad