Felhők felett {C.L}✔️

12.

A beszélgetést követően megindultunk a helyeink felé, de Charlesba még mindig szorosan kapaszkodtam. A helyünkig mindenki jó sokszor végig mért egyedül az alig fél órája megismert csajszi nézett rám úgy, mint aki mellettem áll. Egy enyhe mosollyal reagáltam az aranyos gesztusra, majd azt vettem észre, hogy Charles lehúzott az ülésbe.

A pánik megint kezdett erősen urrá lenni rajtam, megint elkezdtek bevillanni az emlékképek. A sok átfutó zuhanó kép hatására a pulzusom az egekbe ugrott és nem kaptam levegőt, szinte majdnem fulladoztam, de Charles szorosan magához ölelt majd úgy próbált nyugtatni.

A kedvességét egy pohár víz is is követte, majd a kezembe csúsztattak egy kis szem gyógyszert. Kérdőn néztem Charlesra, aki egy bólintással jelezte, hogy nyugodtan vegyem be. Nekem pedig muszáj volt, ugyan is elkezdtünk gurulni a felszálló pálya felé.

Fogtam a kis gyógyszert, és a víz segítségével lenyeltem. Azonban mint tudjuk a gyógyszereknek idő kell amíg hatnak, a felszállást pedig hamarosan megkezdtük. Ösztönösen Charles kezébe kapaszkodtam leszartam az éppen köztünk levő kínos szituációt a csók miatt. Charles is ráfogott a kezemre ezzel biztosítva hogy itt van velem.

Gyorsulni kezdtünk. Az ülésembe tapadtam és azt vettem észre hogy már csak percek kérdése és a levegőbe repülünk. Másodpercekkel később emelkedni kezdtünk, majd egyre magasabbra és magasabbra értünk. Felszállás közben végig csukva volt a szemem és mikor már utazó magasságba értünk a gyógyszer is hatni kezdett, ami mint később kiderült egy erősebb nyugtató volt.

A pirula jelenléte nem zavart, sőt nagyon örültem, hogy egy tompító eszközt legalább használhatok mert különben biztos, hogy vagy elájultam volna, vagy sírva rohantam volna le a gépről és nem mentem volna nyaralni.

Az út egészen rövidnek érződött, de a megkönnyebbült levegőt csak akkor fújtam ki amikor beálltunk a helyünkre és utána leszálltunk a gépről. Mikor leléptem a földre először még olyan sokk hatása alatt álltam, hogy megszólalni sem bírtam. Percekkel később pedig utolért a felismerés miszerint legyőztem a legnagyobb félelmemet az életben. A repülést.

-Megcsináltad!-ujjongott mellettem Charles miközben folyamatosan vigyorgott, mert nagyban benne volt Ő is abban, hogy ez ma sikerüljön.

-Igen, uram isten! Repülőre szálltam-ujjongtam, majd ujjongásom bőgésbe csapott át. Így jött ki rajtam ez elmúlt órák stressze és izgulása. Charles lágyan körbe ölelte a derekamat, majd így kísért végig a transzferhez vezető úton. Mikor megérkeztünk zavartan elengedett, majd két oldalról beültünk az autóba.

A hotelig vezető út csöndben telt, és nem is bántam, hogy kicsit nyugi van. Nagyon szükségem volt arra, hogy leejtsem azt a hatalmas terhet a lelkemről mely már évek óta a vállamon ült. A délutánomat és az estémet hatalmas megkönnyebbülés övezte és ez egyfajta saját drog volt aminél soha nem éreztem még jobbat.

08.25.

A mai nap reggele kellemesen telt. Későn keltem és mikor leértem az étkezőasztalhoz már mindenki ott ült és kellemesen reggelizett. Én is elvettem egy zsömlét és egy pár felvágottat és sajtot, meg zöldségeket, majd csatlakoztam a csapathoz.

Amikor az asztalhoz értem, már ültem volna le mire egy Mira nevű lány lehuppant az előttem lévő székbe, így minden hely foglalt volt. Éreztem, hogy vörösödik az arcom, nem tudtam mit csináljak, mire egy pillanattal később Charles felkapta a fejét egy beszélgetésből amibe láthatólag nagyon belemélyedt, majd mosolyogva rám nézett.

-Jó reggelt édes, gyere ide!-invitált magához, miközben az ölére mutatott. Igyekeztem eléggé erősen leplezni zavartságomat miközben viszonylag gyors léptekkel szinte elrepültem Charles mellé, aki egy gyenge mozdulattal az ölébe húzott és így beszélgetett tovább.

Akármennyire is szerettem volna nem bírtam ki, hogy ne gondoljak arra a csókra amit akkor váltottunk amikor elmondtam életem legnehezebb történetét. De az utána való nem keresés és kínos szituációk sorozata, majd a nagyon érezhetően csak színjátékos megszólalások arra utalnak, hogy neki tényleg csak hirtelen felindulásból történt az ami történt. Valós érzelem nem volt mögötte.

Ez volt az ami a szívemet elképesztően fájdította...

🟣🟣🟣🟣🟣🟣🟣🟣🟣🟣🟣🟣🟣🟣🟣🟣🟣
Sziasztok! Hogy vagytok? Milyen volt a hetetek? Remélem minden szuper nálatok, én a hét utolsó két napját otthon töltöttem betegség miatt, de így szerencsére jutott egy kicsit több időm az írásra.
Jövőhéten jön a Mikulás, és három hét múlva karácsony! Elképesztő🥹 már nagyon várom a teli szünetet remélem ti is😏 jó hetet és hétvégét nektek, sziasztok!