Felhők felett {C.L}✔️

19.

09.14.

Valentine Brown

Hivatalosan is eltelt két hét a nyaralás óta, és azóta minden annyira csodálatos. Mikor haza értünk, Charles elkísért a lakásomig ahol aztán bejött és együtt töltöttük az éjszakát. Nagyon rég nem éreztem ilyen jól magam, a rémálmaim is kezdtek nagyon megritkulni csak néha néha jönnek elő. A pszichológusom is üzent már, mert nem jelentkeztem egy ideje, mire megírtam, hogy lemondanám az összes megbeszélt időpontunkat és majd hívom, ha szükségem van rá.

Az elején persze faggatózott, kérdezősködött, hogy miért, mire csak annyit mondtam, hogy belépett egy megmentő az életembe egy hónappal ezelőtt, és az Ő segítségével minden megváltozott. Minden boldogabb lett. A nyaralás előtti estén fogyasztottam utoljára kábítószert, azóta nem volt rá szükségem, mert másféle drogot találtam magamnak. A szeretetet.

Charles egy óra múlva jön értem, ezért villám gyorsasággal kell elkészülnöm. Szerencsére a nyaraláson történt ruhás hódításomat követően volt szerencsém még egy párszor elugrani vásárolgatni, ezért már nem csak az ócska kopott ruháim vannak a szekrényemben, hanem sokkal több.

Külön figyelmeztettek is az elegáns megjelenésre egy üzenetben a csapat tagjai. Ezért úgy döntöttem, hogy az első igazi csapattal való találkozáshoz, Spaban, egy vörös szettet fogok magamra húzni. Vörös nadrág, vörös blézer és vörös táska. A pólóm fekete és a cipőm piros fehér.

A sminkelést sem vittem túlzásba, és már nem is kell. Az utóbbi időben mindig arra használtam, hogy elfedjem a drogok és a nemalvás látványos okozatait az arcomon, de amióta ezek megszűntek, már szerencsére egyre kevesebbet kell azért sminkelnem mert muszáj.

Egy utolsó ellenőrzés a tükörben és készen álltam az indulásra. Éppen időben, ugyan is Charles kopogtatott az ajtón.

-Megyek-indultam el, majd a bőröndömet magam után húzva indultam meg a bejárati ajtó felé.

-Szia-nyitottam ki, mire Charles egy hosszú üdvözlő csókban köszöntött.

-Szia-motyogta a csókot követően kicsit kábán miközben össze döntöttük a homlokainkat.

-Na tubicáim mi lesz már?-kiabált föl egy ismerős hang mire elmosolyodtam. A srácokkal nem találkoztam a nyaralásunk óta, de Bettivel azóta is napi szinten beszélünk.

-Kevin-intettem neki, mire Charles elmosolyodott, majd a fülembe súgta-Ha legközelebb is megzavarja a pillanatunkat, nem ússza meg ilyen könnyen-beszólására nevetni kezdtem, majd együtt elindultunk le a lépcsőn az autó felé.

-Tesó inkább örülnél, hogy velünk jössz-nézett rá szúrós tekintettel miközben hátra berakta a cuccainkat.

-De morcos valaki-gúnyolódott a fiú mire mosolyogva ültem be a kocsiba, majd egész úton a civakodást hallgatván a végére egy kicsit lefagyott a fejemről az a bizonyos mosoly.

A reptéren elég gyorsan ment minden, mint a nyaralásra Spaba is magán géppel mentünk. Tudtam, hogy repülni fogunk ezért az ezekre az időpontokra tartogatott enyhe nyugtatómat már otthon bevettem, hogy itt már ne legyen semmi gond. Nem is lett, hála istennek.

Miután landoltunk egyfolytában csak ámultam és bámultam miközben Charles szorosan kapaszkodott belém a transzferig vezető úton. Ma lesz az, hogy hivatalosan is felvállaljuk a kapcsolatunkat.

Az éjszaka után Spanyolországban csináltunk egy irtó aranyos képet kettőnkről ahogyan az erkélyen állunk és csókolózunk. A napfény lágyan megvilágította az arcainkat. Tökéletes pillanat volt. Bryan May, Charles menedzsere felvette velünk a kapcsolatot rögtön a nyári szünet után és különböző instrukciókat adott a médiás szerepléseinkkel kapcsolatban. Hála istennek a kapcsolat többi részébe nem szólt bele, amiért különösen hálásak voltunk.

A hotelbe érve Charles posztolta is a képet a hivatalos insta oldalára. Ezzel nem volt vissza út. Mindenki tudta, hogy én vagyok a barátnője. A képen nem jelölt meg engem Charles, mer ttudta, hogy a kis nyomozók úgy is órákon belül kifogják találni, hogy én szereplek azon a képen és kirakják a nevemet az összes létező fan-és hirportál oldalon. Igen, ezzel jár ha egy forma 1-es pasi a barátod.

-Te jó ég!-szólalt meg mire felértünk a szobánkba.

-Igen?-néztem rá kérdőn miközben a bőröndömet fektettem le a földre.

-Már több mint 50 ezren lájkolták a képet-mutatta felém a képernyőjét, mire akaratlanul is a kommentek felé tévedt a tekintetem.

Na de szuper! Most már esélyem sincs együtt lenni Charlessal, hacsak meg nem csalja azt a libát!

->Jajj ne beszélj már hülyeségeket, Ő nem olyan! (de velem bármikor megteheti)

Nagyon szépek vagyok! Örülök neked Charles!-ezen a kommenten elmosolyogtam utána abba hagytam a vélemények további olvasását. Nem kell velük foglalkozni, végül is csak pár tini lány akik kifejezik az irigységüket azzal kapcsolatban, hogy szívesen lennének a helyemben. De nem Ők vannak, innentől kezdve nem is lényeges amit írnak.

-Ne foglalkozz velük, ha tényleg ennyire szeretnek, akkor elfogadnak és ötülnek a boldogságomnak-húzott az ölébe Charles miután észlelte, hogy egy kicsit több ideig bámulok magam el, mint kellene.

-Tudom, csak még meg kell emésztenem ezt az egész média szereplés dolgot, de hidd el érted ezt is megteszem, és bármikor megtenném, mert nekem is te vagy a boldogságom, a megmentőm-fogtam közre az arcát, majd hosszasan össze érintettem ajkainkat, újra és újra egészen egy váratlan kopogásig.

🟣🟣🟣🟣🟣🟣🟣🟣🟣🟣🟣🟣🟣🟣🟣🟣🟣