Leszálltam a buszról és ott vártál a sarkon. Amikor megláttalak, egy pillanatra megálltam és csak arra tudtam gondolni, hogy el sem hiszem, hogy rám vársz. Amikor odaértem hozzád, felnéztél és a szemedbe nézve elolvadtam. A karjaidba vontál és mosolyogva megcsókoltál. A világ forgott körülöttem, a térdem elgyengült, neked kellett dőlnöm és biztos voltam benne, hogy én vagyok abban a pillanatban a világ legboldogabb embere. Együtt sétáltunk végül haza, ahol sütöttünk csokis sütit, azaz csak én, mert te inkább csak figyeltél. De nem is volt baj, hiszen közben bókoltál és édes dolgokat duruzsoltál a fülembe, amiktől a világ legcsodálatosabb lányának gondoltam magam. Mert ezt éreztetted velem. Mert azzá tettél...
