Leszálltam a buszról, te pedig ott vártál. Azt mondtad unatkoztál és gondoltad beszélgethetnénk. Tetszett a gondolat, hogy rám gondoltál, amikor dumálni volt kedved. Hazasétáltunk, elmesélted a napod, jókedvűen léptünk be a házba. Mert bejöttél. Ismerted az otthoni körülményeket, mégis azt mondtad, hogy szívesen bejössz hiszen ez is hozzám tartozik, emiatt vagyok az aki. Csináltunk kaját és beültünk a szobámba beszélgetni. Mindenről és semmiről. Mégis imádtam minden percét. Mert veled az is jó volt. Valahogy feljött a lányok alakja mint téma, és felháborodtál azon, hogy szerintem nincs jó alakom. Bizonygattad, hogy pedig nálam szebb lányt keveset találni. Ez nagyon jólesett tudva, hogy milyen gyönyörű osztálytársaid is vannak. Egy egyszerű délután volt, nem is történt semmi különös, de én örökké emlékezni fogok rá, mert az ilyen apró emlékek miatt voltam igazán boldog és ezek azok a pillanatok ami miatt igazán belédszerettem. ..
