Tegnap suli után nálatok voltunk. Megnéztünk egy filmet, ettünk, beszélgettünk, csak egy átlag délután volt. Először ketten voltunk, de aztán megjöttek a szüleid is, így végül együtt kezdtünk valami új filmbe a nappaliban. Egyszer csak, miközben éppen közelebb kucorodtam hozzád felvillant a telefonom. Egy unokatesóm írt, akit te nem tudtad kicsoda, így mikor rápillantottál rögtön éreztem, hogy megfeszültél, de nem szóltál. Válaszoltam, majd tovább néztük a filmet, de te folyton mocorogtál. Végül szünetnél mondtad, hogy te unod és mi lenne ha felmennénk. Fent a szobádban először nem szóltál, én meg próbáltam oldani a feszült csendet. De pár perc múlva megkértelek, hogy mondd el mire gondolsz. Végül kibökted és megkérdezted, hogy ki írt. Nem értettem, hogy ez hogy jön ide, mért lettél hirtelen ilyen feszült, de megmondtam a nevét. Pár percig csöndben álltál majd végül nem bírtad tovább. Megkérdezted, hogy mért írogatok más fiúkkal, pláne ha éppen veled vagyok. Nem értettem az összefüggést, hiszen csak az uncsimmal beszéltem, még mindig nem esett le, hogy miért nem érted. Rákérdeztem, hogy mi a baj azzal, hogy egy rokonomnak válaszoltam. Ekkor láttam, hogy leesik neked is, hogy ő nem valami “hódoló” és ekkor már én is rájöttem, hogy nem emlékeztél rá. Nevetni kezdtem, mert aranyosan elpirultál és édesnek tartottam, hogy így féltékenykedsz. Persze ezt el is mondtam neked, te pedig csak tovább pirultál, kínosan érezted magad. Ígyhát odamentem hozzád és szorosan megöleltelek, te pedig bocsánatot kértél. Mondtam, hogy nem gond szeretem, hogy ennyire féltékeny tudsz lenni és ennyire a magadénak tartasz. Te persze rögtön mondtad, hogy, mert a tiéd is vagyok. Megsimogattam az arcod, te pedig hozzám hajoltál és megcsókoltál. Ledőltünk az ágyadra és megbeszéltük, hogy legközelebb megbeszéljük rögtön az ilyeneket és nem magunkban rágódunk ezen. Ezután persze nem akartad hogy hazamenjek, így végül nálatok maradtam éjszakára és a te pólódban, a karjaid közt aludtam el, miközben a fülembe súgtad, hogy mennyire szeretsz.
