A Duna-parton sétálgattunk, amikor először megfogtad a kezem. Hideg volt, fújt a szél, panaszkodtam is miatta. Fáztak az ujjaim, mert nem vittem kesztyűt. Megfogtad a kezem és elkezdted melegíteni a lehelleteddel. Teljesen kész voltam muszáj volt megállnom egy kicsit, mert a térdem rogyadozni kezdett. Miközben a kezem olyan közel volt a szádhoz, mi egymás szemébe néztünk, mire elmosolyodtál. Nem bírtam ki, visszamosolyogtam. Aztán puszit nyomtál az ujjaimra. Egyet... kettőt...ötöt...megkértelek, hogy hagyd abba. Összeráncolt homlokkal kérdezted miért. Arra gondoltam, nem mondhatom meg, hogy azért, mert ha folytatja, lehet nem bírom ki, hogy ne csókoljam meg. De hát hűen magamhoz, véletlen hangosan is kimondtam... Erre csak mosolyogva a fejed ráztad és közelebb húzva magadhoz átkaroltál, majd suttogva megkérdezted, hogy az bizony tényleg annyira rossz lenne? Felsóhajtottam és hozzád bújva megráztam a fejem. Végül nem csókolóztunk, de hazáig kézenfogva mentünk...
