Aznap reggel nagyon ideges voltam. Keveset aludtam, ezért ingerülten indultam az iskolába. Otthon kellett hagynom az öcsémet az ismételten hulla részeg anyámmal... Mindenki láthatta milyen ideges voltam, hiszen rágtam a körmöm, ráztam a lábam és folyton nem figyeltem. Nem sikerült olyan jól titkolnom hogy nem vagyok jól...
Éppen a lépcsőn sétáltunk le órára a barátaimmal amikor a telefonomon észrevettem a nemfogadott hívást. Ideges lettem megpróbáltam visszahívni az öcsém, attól féltem baj történt. Nem vette fel...
Annyira ideges lettem, hogy nem bírtam tovább és sírni kezdtem. Annyira remegtem, hogy muszáj volt leülnöm, így a lépcsőn kötöttem ki. Ott sírtam, a lányok igyekeztek megnyugtatni, amikor aztán jöttél te. Épp tesid volt, a tesicucc a kezedben lógott. Mikor megláttál, bár valószínű fogalmad nem volt ki vagyok, odaguggoltál hozzám és egy zsepit átnyújtva azt megkérdezted mi a baj és hogy tudsz e segíteni. Akkor felnéztem rád és abban a pillanatban tudtam. Tudtam hogy te több leszel mint csak egy srác aki adott egy zsepit. Leültél hozzám, kérted, hogy vegyek egy mély levegőt és próbáljak megnyugodni. Csokit adtál, amikor láttad, hogy nagyon remegek és alig bírok felállni. Elkísértél a mosdóig megvártad, hogy megmossam az arcom és megnyugodjak. Nem kérdezősködtél, nem erőszakoskodtál. Vártad, hogy majd elmondom ha elszeretném. És pont emiatt meséltem neked. Kedves voltál és felvidítottál. Azóta vagyok oda érted...
