Szeress mindhalálig [BKDK]

4.rész

Amikor végeztem a fürdéssel felmentem a szobámba és egy levelet találtam a földön lehajoltam és felvettem. Hmm különös...nincs feladó se semmi egy teljesen üres papír. Nem haboztam sokáig kinyitottam a titokzatos levelet.

                 Emlékszel még arra hogy mi történt a "hét perc a mennyországban" kis játékunk alatt? Ha szeretnéd kideríteni hogy ki volt bent veled legyél este 10-re a nappaliba! Lifttel gyere. Ami a legfontosabb SZEMKÖTŐT EL NE FELEJTSD!!!!!!!! Ha leértél csak suttogd azt hogy "itt vagyok".

Úristen...hogy felejthetném el azt az éjszakát....minden egyes pillanatára emlékszem. Hirtelen az órára néztem 21:18 volt, ahhhhh nemááárrrr hogy bírok én 10-ig várniii??-siránkoztam ott magamnak

TIME SKIP

21:50 volt. Menjek? Vagy inkább várjak még?! Ahh nem tudom...olyan hihetetlenül izgatott voltam, rég nem érezhettem ajkait enyéimen. Leültem az ágyamra és újra elolvastam a levelet. Azt írja hogy kell egy szemkötő meg hogy lifttel menjek meg ugye hogy 10-re menjek és ha oda értem mondjam hogy "itt vagyok" Suttogva! Össze szedtem a cókmókom és még csak 21:53 volt... Ahhhjj nem érdekel elindulok már nem bírok várni.

Megfogtam a szemkötőt és elsétáltam a lifthez megnyomtam a gombot. Senki nem járt erre mindneki aludt ilyenkor olyan csendes volt minden. Hirtelen kinyílt a liftajtó én még mielőtt bekötöttem volna a szemem megnyomtam a gombot, mihelyt megnyomtam gyorsan a szememre is raktam a szemkötőt és megkötöttem.

Pár másodperc múlva hallottam hogy csilingel a lift és kiszálltam. Kicsit tétováztam de megindultam. Óvatosan botorkáltam nehogy elessek, nagy nehezen kitapogattam a kanapét és megálltam előtte.

-Itt vagyok!-suttogtam a lap utasítása szerint. Majd hirtelen megéreztem két kezet a derekam köré fonódni, a kezeimet a nyaka köré fontam. Ő egy hirtelen mozdulattal megfordított és jó szorosan magához ölelt.

-Azt hittem már nem is jössz.-suttogta már-már némán. 

-Levehetem a szemkötőt?-kérdeztem kis remény mosollyal az arcomon.

-Az nekem nem lenne kedvező, mert ha megtudnád, hogy ki vagyok megijednél tőlem.-hallottam egy kis szomorúságot hangjába (még így suttogva is)

-Ezt mégis honnan veszed? Hiszen osztálytársak vagyunk...nem hiszem hogy megijednék tőled!-néztem rá

-Én tudom. De ne vitatkozz velem!-hallottam némi idegességet a hangjában

Majd egy pillanat alatt ajkaimra tapadt. Én kis habozás után vissza csókóltam, ettől felbátorodhatott mert egyre hevesebben kezdett el csókólni, de levegő hiány miatt elváltunk egymástól.

-Mostmár levehetem a szemkötőt?-kérdeztem kuncogva

-Hát persze...hogy nem!

Majd megcsikolta az oldalam amitől én hangosan felnevettem. Ő oda kapta a kezét a számhoz én pedig pimaszul megnyaltam.

-Igen?! Na jólvan ezt majd legközelebb vissza kapod!!-nyomott puszit arcomra. -És...még mindig nem tudod hogy ki vagyok?

-Nem... sajnálom...semmi ötletem sincs....-hajtottam le fejem szomorúan

-Hát az nagy kár! Bár szerintem jobb is így...tényleg nem lenne jó ha megtudnád hogy kivagyok...én biztos vagyok benne hogy megrémülnél tőlem!

-Hát szerintem meg nem!-húztam oldalra a szám

-Ne merj vitatkozni velem!

Még így suttogva is hallottam a hangjában az idegességet. Bárcsak tudnám ki lehet....