Szeress mindhalálig [BKDK]

8.rész

Amikor végre sikerült össze pakolni a szobámat elégedetten felsóhajtottam.

-Végre... kész.-mosolyogtam egy kicsit

-Ja...nem is értem miért barmoltad szét ennyire a szobád... Nem kellett volna ekkora felhajtást csinálni annak a kis veszeknek. -mondta Bakugou unottan

-Csak mérges voltam...-válaszoltam halkan és lehajtottam a fejem

-Jó. De mostmár menjünk enni mert éhes vagyok, és ha éhes vagyok akkor ideges leszek...és mindenki tudja milyen amikor ideges vagyok.-válaszolta Bakugou majd megindult az ajtó felé

Én kicsit felkuncogtam ezen, majd követtem. Kiléptünk a szobám ajtaján és elindultunk az ebédlő felé. Olyan nehéz volt elhinni, hogy végre viszonylag jól kijövünk egymással.

Csendben sétáltunk az ebédlőig. Amikor felnéztem láttam, hogy mindenki meglepődve nézett ránk, hogy nem civakodunk és veszekszünk. Csendben oda sétáltunk és elvettük az adagunkat majd én elindultam Iidához és Urarakához. Bakugou pedig Kirishimáékhoz.

Leültem Urarakáékhoz majd halkan megszólaltam.

-Sziasztok...

Láttam, hogy lesokkolva néztek rám. Gondolom azért hogy együtt jöttünk be Kacchannal.

-Szia...-köszörülte meg a torkát Uraraka

-Ki békültetek Bakugouval?-kérdezte Iida meglepetten

-Valami olyasmi...-hátra néztem a vállam fölött és láttam hogy Bakugou engem néz. Gyorsan vissza fordultam és kissé elpirultam, bár próbáltam nem kimutatni.

-Van valami baj Deku?-kérdezte Uraraka

-Nincs!-válaszoltam gyorsan. Ezután lezártuk a témát csendben folytattuk az evést.

Én hamar végeztem és vissza vittem a tálcát, majd elindultam a szobám felé mert még pár dolgot be kellett pakolnom.

*Bakugou szemszöge*

Amikor láttam, hogy Deku hátra nézett és észre vette, hogy nézem alig bírtam visszatartani azt, hogy ne röhögjem el magam. Tudtam, hogy fülig pirult mert csak én tudom ennyire zavarba hozni. Kis idő múlva befejezte az adagját majd szokatlanul gyorsan elsietett. Úgy voltam vele hogy itt már mindenki unalmas ezért én is vissza vittem a tálcámat majd megindultam Deku után.

Láttam hogy be ment a szobájába ezért oda cammogtam és bekopogtam.

-Igen?-hallottam meg bentről a hangját. Pár másodperccel később kinyílt az ajtó és megpillantottam zöld fürtjeit. -Kacchan?! Igen? Mit szeretnél?-kérdezte Deku széles mosollyal az arcán

-Csak gondoltam rád nézek mert olyan sietősen távoztál az ebédlőből.-mondtam majd beléptem a szobába

-Oh.. oké... -csukta be az ajtót. -Igazából csak van még pár cucc amit el kell hogy rakjak a táskámba.

-Segítsek?-kérdeztem és akkor hirtelen megakadt a szemem a karján. Össze ráncoltam a homlokom és megkérdeztem. -Mi van a karodon?

Láttam hogy a kérdésre megrezzen és lejjebb húzta a pólója ujját.

-S-semmi...-válaszolta gyorsan és pakolni kezdett a táskájába

-Ne hazudj nekem Deku!-mondtam és megragadtam a karját. -Mi van a karodon?!-kérdeztem kicsit eréjesebben

-Semmi!-próbálta kihúzni a karját a szorításom alól de nem sikerült neki.

Én gyorsan felhúztam a pólója ujját és amikor megláttam a vágásokat a karján teljesen lesokkolódtam.

-T-te normális vagy?!-kérdeztem és teljesen meglepett a látvány

Láttam hogy Deku szemébe könnyek szöknek.

-Miért csináltad?!-kérdeztem és kicsit szorosabban szorítottam a karját

-Engedj el kérlek....-mondta és már a sírás szélén állt

-Deku!...-emeltem fel a hangom de aztán halkítottam rajta. -Miattam van?...-kérdeztem és engedtem a szorításomon

A zöld hajú fiú félénken bólintott és egy könnycsepp gördült le az arcán. Én teljesen szégyelltem magam, amiatt hogy ilyet kellett tennie miattam. Letöröltem az arcáról a könnycseppet majd szorosan magamhoz öleltem.

-Sajnálom...-próbáltam a leggyengédebb hangomon beszélni hozzá. Éreztem ahogy azonnal vissza ölel. Elég erős volt a szorítása ahhoz képest, hogy mennyivel kisebb nálam.

Pár másodpercig így öleltük egymást majd kicsit el toltam magamtól.

-Ne haragudj hogy ilyet kellett átélned miattam...-mondtam és kicsit közelebb húztam magamhoz majd lágyan megcsókoltam.

Éreztem, hogy teljesen meglepődik, de kis idő múlva viszonozza a csókom. Kis idő múlva elváltam tőle és a szemébe néztem.

-Megigéred hogy többet nem csinálsz ilyet?-kérdeztem miközben egyenesen a paradicsom vörös arcát néztem. -Olyan aranyos vagy amikor úgy viselkedsz mint egy kisgyerek. -mosolyogtam elégedetten

-Megigérem...de csak akkor ha te is, hogy nem piszkálsz!-kuncogott egy kicsit

-Megpróbálom...-mosolyogtam egy kicsit majd bele borzoltam Deku hajába amire ő csak jobban vörös lett.

---------------------------------------------------------

Szooval... Sziasztok! Fhu hát nagyon régen nem posztoltam ide és esküszöm, hogy nem lustaságból! (Na jó talán amiatt is egy kicsit...de nem ez a fő ok!) Úgy gondolom azért nektek is ki jár a magyarázat...Új telefonom lett és elfelejtettem a jelszavamat a fiókomhoz, de múltkor megtaláltam felírva egy papírra és visszajelentkeztem. (Most örülök hogy mindent felirok🤗). Mostantól megpróbálok rendszeresebben történetet írni. Ez a rész igaz, rövid lett de a következőbe lehet lesz egy-két.... hát.... Na majd úgy is megtudjátok. Köszönöm szépen a türelmeteket!

További szép napot/estét mindenkinek!🫶🏻