Szeress mindhalálig [BKDK]

5.rész

Bakugou szemszöge

-Bakugou pedig... Todorokival fog harcolni!-mondta Aizawa

-Azzazz! Most megkapod te nyomorék!-vetettem egy önelégült mosolyt.

*TIME SKIP*

Már mindenki volt, csak mi maradtunk.

-Akkor Bakugou és Todoroki menjetek a pályára! Tisztességes harcot akarok látni!-szólt a sensei

Küzdő pózba álltam és amikor megszólalt a síp már támadtam is.

Első sorban bele robantottam az arcába amitől elég messzire repült.

Felállt és jéggel próbált támadni de kivédtem.

-Há! Szoptad!-vetettem egy gyúnyos mosolyt arcomra

-Ne szállj el magadtól annyira!-nézett rám monoton fejjel

Folyamatosan támadtam. Probáltam kimeríteni, de a düh és a gyűlölet is bennem volt.

Deku szemszöge

Nem értettem mi üthetett Kacchanba...sosem ennyire agresszív...

Kicsit féltettem is nehogy baja essen...

De abban a pillanatban Todoroki megégette.

FRANCBA!-kiabáltam el magam véletlenül

Erre mindenki rám nézett és elég furcsán. De nem érdekelt. Oda akartam rohanni hozzá de láttam hogy felállt.

Gyerünk Kacchan!!! Menni fog hiszek benned!!-bátorítottam magamban

Bakugou szemszöge

Mikor már az utolsó csapást akartam beadni Todorokinak... megégetett.

-FRANCBA!-hallottam egy hangot mögülem.

Ez gondolom Deku volt. Amikor meghallottam a hangját olyan önbizalmat adott hogy valahogy képes voltam felállni.

Elkezdtem rohanni Todoroki felé majd akkorát az arcába robantottam hogy elájult.

-Tudod kivel húzz ujjat idióta!-mosolyogtam rá gúnyosan

Abban a pillanatban oda rohantak a többiek és megkaptam a "leszidást" hogy finomabb is lehettem volna. Persze az nem érdekel senkit hogy én is megsérültem. Persze kaptam rá borogatást meg bekötötték de ennyi volt.

A felemás arcút meg elvitték a gyengélkedőbe. Nem is nagyon izgatott.

*TIME SKIP*

Vége volt az edzésnek és lementünk ebédelni. Természetesen én fura hajú mellé ültem le aki már beszélgetett Pikachuval.

-Csá Bakugou!-köszönt Kirishima

-Helo!-néztem unottan

-Jobban van már a karod?-kérdezte aggódva

-Ja.

-Nem vagy túl beszédes...minden oké?-nézett rám kérdőn

-Igen. Nem mindegy neked meg amúgy hogy mi a bajom?-kérdeztem egyre ingerültebben

-Hé, nyugi! Na.-szeppent meg

Nem is érdekelt már semmi. Abban a pillanatban amikor megláttam hogy egy zöld hajú fiú sétál be az ebédlő ajtaján kicsit enyhült az aggresszióm. Már megint vigyorog. Mindig vigyorognia kell,olyan idegesítő!

Francba! Mégis olyan aranyos ahogy mosolyog...-gondoltam kis mosollyal arcomon.-FASZT! MI A FRANCOKAT BESZÉLEK ÖSSZE-VISSZA?! DEHOGY ARANYOS EGY OLYAN MINT DEKU?? TCH!-hesegettem el a gondolatot.

*TIME SKIP*

Már kijöttünk az ebédlőből és én egyből a szobámba vettem az irányt. Leültem tanulni mert mi mást csinálhatnék?

Deku szemszöge

-Végre ebédelhetünk!-mondtam széles mosollyal az arcomon a mellettem álló szemüveges fiúnak. Azzal a lendülettel be is mentünk az ebédlőbe.

Iidával leültünk egy asztalhoz és nem sokkal később megjött Uraraka is, ő is oda ült mellénk.

Elvoltunk, elbeszéltük az időt. Amikor végeztünk mindenki indult oda ahová kellett neki. Én persze a szobámba vettem az irányt.

-Hali Deku!-köszönt Mina

-Szia Mina!-mosolyogtam rá.-Mit szeretnél?

-Csak anyiiitttt hoooogy....-vetett egy fura mosolyt

-Igeeen?

-Tudod már hogy kivel küldtünk be?-mosolygott perverzül

-Nem.-néztem szomorúan

-Ahhhjjj de káááárrrrr!!! Pedig már ideje lenne kitalálni hallod! Már mindenki tudja csak te nem!-rángatta meg a vállam

-Jó, jó! Sajnálom!!-védekeztem

-Még tipped sincs???-nyagatott tovább

-Nincs!-de volt. Sok is. De nem akartam neki elmondani. Nem tudom miért egyszerűen nem...

-Akkor szedd össze magad! És próbáld kitalálni mert aztán egy idő után elfelejti a másik fél akivel beküldtünk és még annyit sem fog veled beszélni, amennyit akkor!-kapott hirtelen szája elé.

-Ez-?-lepődtem meg

-Semmiiiiiiii!!!! Mennem kell sziaaaaaa!!!!-futott el

Ez mégis mi a jó élet volt? Hogy értette ezt? Ki nem beszél velem sokat? Most ezzel adott egy tippet? Vagy segítség akart lenni?? Vagy mi??-futottak végig az agyamon a gondolatok.

De nem gondolkoztam tovább mert oda értem a szobámhoz. Benyitottam és megint egy levelet találtam az ajtó előtt.

                                 "22:00-re legyél a közös résznél! Ha itt vagy mondd a szokásosat! SZEMKÖTŐT NE FELEJTSD!"

Ahogy ezt elolvastam a szívem egy hatalmasat dobbant. Már vagy 1 hét telhetett el azóta hogy újra találkoztunk... Nagyon várom már.

Rá néztem az időre 20:14 volt.

-EZ MOST KOMOLY???-türelmetlenkedtem

*TIME SKIP*

21:56-ot mutatott az óra. Ezért előkerestem a szemkötőt és elindultam a lift felé majd megnyomtam a felhívó gombot. Pár másodperc múlva hallottam ahogy csilingel ezért beszálltam.

Pár másodperc alatt ott is voltam viszont most nem kötöttem be egyből a szemem. Oda botorkáltam a kanapéhoz és csak akkor kötöttem be a szemem.

-Itt vagyok!-suttogtam szinte a semmibe

Hirtelen éreztem ahogy hátulról átkarolnak Mr. Titokzatos kezei.

-Hiányoztam?-suttogta fülembe

-Nagyon!-vetettem egy mosolyt arcomon amit nem hiszem hogy bárki is látott ebben a sötétségben

Erre maga felé fordított és megcsókolt. Persze egyből viszonoztam. Pár pillanat múlva nyelvével beengedést kért amit kis habozás után meg is adtam neki.

-----------------------------------------------------------
Halliii!
Nagyon sajnálom hogy ilyen sokat késett ez a rész....és ráadásul jó rövid is lett..

Remélem ez nem okoz akkora nagy gondot. Hamarosan jövök majd az újabb résszel. Addig is minden jót!

  Puszi!💋