Szeress mindhalálig [BKDK]

3.rész

*Deku szemszöge*

Reggel az ébresztőm szokásos rikácsolására keltem amit persze muszály volt kinyomnom. Majd felkászálódtam az ágyamból és megtöröltem a szemem. Annyira fáradt voltam és mérges és ideges és szomorú...szóval minden voltam kivéve boldog...ránéztem az éjjeli szekrényemre és megakadt a szemem a véres körzőmön...felvettem és a kezemhez emeltem, húztam egy mély csíkot, kicsit fel szisszentettem de folytattam. Még húztam pár csíkot és megtöröltem nedves törlőkendővel, szerencsére volt nálam pár.

Túl korán volt 5:00. Most hamarabb állítottam az ébresztőm hogy ne találkozzak senkivel ezért össze szedtem a cuccaim és lementem a zuhanyzókhoz. Ahogy sejtettem,senki nem volt még itt. Kihasználva a helyzetet gyorsan letettem a cuccaim és elmentem fürdeni. Miközben folyattam magamra a meleg vizet eszembe jutottak a tegnap este történtek Bakugouval, igazából nagyon nem tudom hogy miért csinálta...hiszen van barátnője....láttam....

Mikor már készen voltam kiszálltam a zuhanyzóból és felöltöztem. De hirtelen meghallottam hogy valaki bejött. Basszus...gyorsan hova bújjak?? Remélem nem Bakugou az. Annyira bepánikoltam hogy egy hirtelen mozdulattal beugrottam az egyik szekrény mögé. Jajj könyörgöm ne Bakugou legyen az és kezeimet össze kulcsolva imádkoztam.

-Midoriya? Te vagy az?!-hallottam meg ezt az ismerősen csengő hangot hátam mögül. De mire ezeket végig gondoltam már ide is ért.
-Midoriya?! Te mégis mit keresel itt? És a legfőbb kérdés miért bujkálsz?-kérdezte Todoroki
-É-Én n-nem is bujkálok...csak-. Jajj, milyen kifogást találjak ki?!!??! -Ezt kerestem!
-De..mégis mit?!-kérdezte felvont szemöldökkel Todoroki
-Hát...najó igazából nem is keresek semmit.
-Úgy tudtam! Akkor mégis miért bujkálsz és miért nem jelensz meg az órákon?!
-Hát...Bakugou miatt...láttam azzal a lánnyal és nem akarok a szeme elé kerülni. Vagy ha mégis megtenném akkor olyan vörös lennék mint egy paradicsom.-mondtam ezt is szerintem eper pirosan.
-Ohh...szóval te szerelmes vagy abba a taposóaknába?!

Hallottam hangjában az idegességet és a szomorúságot egyben. De kis habozás után válaszoltam.

-Hát.........igen.
-De...ti nem illetek össze! Ő egy idegesítő dühkitöréses barom te pedig egy kedves aranyos srác!-nézett rám mérgesen

Wow...soha nem láttam még ennyire idegesnek Todorokit....

-De hogy mondhatsz ilyet? Azt hittem barátok vagyunk...legalább segíthetnél...-hajtottam le a fejem
-De te és ő nem illetek össze!

Majd egy hirtelen mozdulattal az egyik szekrénynek nyomott
-T-Todoroki m-mégis mit művelsz?! Azonnal engedj el!!
-Azt amit már rég meg kellett volna tennem.

Majd egy hirtelen mozdulattal számnak tapadt. Probáltam kiszabadulni kezei közül de túl erős volt...nem ment.

*Bakugou szemszöge*
*Álom*
-Bakugou kérlek segíts...SEGÍTS!!!

MIAFASZ?! Édes jó istenem...ez mégis mi a fasz volt?! Már megint azzal a nyomi Dekuval álmodom... mostanában folyton vele álmodok. Már az őrületbe kerget. És mégis miért kiabálta azt hogy "segítség"?.

Ránéztem az órára. 5:30 te jó ég. Olyan korán van még. De mindegy is úgy se fogok vissza aludni úgyhogy lemegyek fürdeni.

Ahogy lefelé vettem az irányt hallottam valamit. Valakik beszélgetnek.

-T-Todoroki m-mégis mit művelsz?! Azonnal engedj el!!

Ez Deku! Mégis mi a fasz történik bent?! Hallottam egy hatalmas csörömpölést. Mi a szar folyik odabent?!?!
Habozás nélkül berontottam és megláttam ahogy az a nyomi félarcú Deku szájára van ragadva. Egy szempillantás alatt a pofájába robantottam annak a nyominak.