Szeress mindhalálig [BKDK]

6.rész

Ott csókolóztunk a sötétségben...csak én és ő.

Hirtelen elvált tőlem. Elengedte a derekam.

-M-mi a baj?-hallottam hangomon rémültséget

-Szóval.....-simította végig ujjait a karomon. -Tudod-e már hogy ki vagyok?-haladt lejjebb karomon majd megfogta a kezem

-N-nem!-mondtam félénken

-Ne játssz velem!-szorította meg kezemet

-Áh! Ez fájt!-próbáltam kihúzni a kezemet a szorításából de nem sikerült

-Utolsó lehetőséget adok neked! Ide figyelj, mondj tippet vagy soha de soha többé feléd se nézek!-fenyegetőzött

-Én....-sóhajtottam. -Hazudtam....-éreztem ahogy elengedi a kezem, ezért gyorsan folytattam a mondandómat. - Igen, hazudtam neked.....van tippem....egy legalábbis...nem akartam elmondani mert....mert félek attól hogy nem te leszel az akire én vágyom....-haraptam ajkaimba

-M-mégis kiben reménykedsz?-ültetett az ölébe

-Hát....

-Hallgatlak!-még az alig hallható suttogásában is ott volt az a szikrányi idegesség

-Hát...reménykedek egy fiúban....viszont tudom hogy te soha nem lehetnél ő...hiszen ő utál engem....

-Honnan veszed azt hogy utál?-hallottam hangájban meglepődöttséget

-Folyton piszkál....nekem ez annyira rossz! Fel sem fogja ezzel mekkora traumát okoz nekem! Annyira de annyira utálom emiatt!-bújtam karjaiba

-Mhm...értem...szerintem meg csak nem tudja hogy kifejezni az érzéseit irántad!-karolt át.- Szóval elmondod akkor hogy hogy hívják? Hiszen bárki lehet az.

-B-B...

-B?! KI?!

-Bakugou Katsuki!-hadartam el

-Oh....

-Én....nem tudom...nem lehetsz te ő hiszen ő nem ennyire kedves mint te! Ő sokkal inkább goronbább és mindig piszkál! Te más vagy!-fúrtam bele fejem a mellkasába

-Szóval akkor most kit szeretsz?-tette fel a kérdést

Ezen elgondolkoztam.....

-N-nem tudom! Semmit nem tudok! Semmit! Miért nem tudhatom hogy ki vagy?! Ez megőrjít!!-szorítottam meg a pólóját

-Majd ha eljön az idő megtudod ki vagyok!-simított végig a karomon

-De-de én most akarom tudni!-löktem el a kezét.- Szerintem eleget vártam!-szálltam ki az öléből

-Mondtam hogy még nem lehet!-fogta meg karom

-Mégis miért?!-fordultam oda hozzá

-Mert nem és kész!

-Hát ez remek! Komolyan!-rántottam ki a kezemet az övéi közül.- Nekem mindig várnom kell! Utálom! U-Utállak!-majd egy szempillantás alatt ott hagytam.

Oda rohantam a lifthez és megnyomtam a gombot amikor beértem letéptem magamról a szemkötőt és kihajítottam az ajtón. Becsukódott az ajtó. Én csak sírtam és sírtam.

-Miért nekem kell mindig várni?! HUH?! FRANCBA AZ EGÉSSZEL!-vágtam oda a liftajtónak.

Pár másodperc múlva kinyílt az ajtó és én óriási léptekkel futottam a szobám felé. Eközben szembe jött velem Todoroki is.

-Mido-!-szólt volna hozzám de én csak alrébb löktem és rohantam tovább.

A szobámhoz értem. Berontottam és magamra zártam volna az ajtót, de annyira remegett a kezem hogy a kulcs kiesett a kezemből. Csak legyintettem egyet és úgy hagytam.