NOVELLÁK [Ziccerek és életek]

DECLAN •Lehullott százszorszép szirmok•

Nyelvét az alsó és felső fogíve közé préselve koncentrál a tankönyvére. Magában elmormol egy imát, hogy az első vizsgája a Wayne State-en sikeres legyen. Mindig olyan érzése van, mintha nem tanulna eleget, pedig ennek ellenkezője történik mindig: éjt nappallá téve tanul, falja a tankönyveket. Bizonyítani akar. Nem másoknak, mert tudja, hamarosan Josh Brown mellett emlegetik. Bizonyítani akar magának, hogy ő nemcsak jégkorongban kiemelkedő, hanem még okos is.

Nem úgy, mint az a faszfej, aki mindig lealacsonyítja.

Kezdett benne hinni, hogy tényleg egy senkiházi, ahogy azt Josh, a példaképe súgni szokta neki, amikor kihagy egy ziccert az edzéseken.

Nem érti, talán fel sem fogja, mi az a pálfordulás, amit legalább minden héten háromszor megtesz ez a Josh Brown nevű seggfej: voltak napok, amikor agyon dicsérte Declan tudását, pár nap múlva azonban ugyanazért a mozdulatért lebénázta, kinevette.

A lépcső kemény peremén ül, hallja, hogy hangosan becsapódik az egyetem ajtaja. A takarítónőnek hiszi; ki más lenne itt hajnali hatkor? Rajta kívül persze, mert ő mindig itt van hajnali fél hatkor, netán már öt órakor, hogy a könyvtárba ő mehessen be előbb. Egyik legnagyobb rémálma, hogy elviszik előle a kinézett könyveket. Csak azokba tud elmenekülni Josh ambivalenségétől.

Még egy láma sem ijeszti meg annyira, mint a könyvek hiánya. Inkább akkor köpjék arcon, de a könyvekért, amiket ő kinézett, még a jégkorongozó karrierjét is feladná.

Legalább akkor nem kellene Josh Kibaszottul Seggfej Brown kibaszott becsmérlését hallgatnia.

A jégkorong is az álma, nem adhatja fel csak azért, mert egy életképtelen söpredék folyamatosan megtapossa az önbizalmát, ezzel együtt a szívét is.

Egy mappa esik le a földre. Beazonosítva a hangot fújtat, amiért valaki olyan szerencsétlen, hogy a csendbe belezavarva leejt egy pehelykönnyű dolgot.

Felnéz.

Vagy kinevetni, de minél inkább káromkodva elküldeni akarja a csend megzavaróját. Szereti a csendet, a gondolatai akkor rendeződnek; nincsenek irreleváns elvárásai magával és az élettel szemben.

Morcos. Sok a stressz mostanság. Josh Brown megrontja az életét. Egy patkány, aki kötelességének éli meg, hogy Declan szívét úgy rágja, mint egy lyukacsos sajtot.

De tiszteli.

Tisztelnie kell, mert mindenki szereti a környezetében. Biztosan csak ő reagálja túl...

Se nevetés, se káromkodás nem hagyja el a száját. Egyedül a szíve nyílik ki bazsarózsaként, amint meglátja, ahogy a pici kezek fürgén szedik fel a szétszóródott papírokat.

Bumm.

Bumm.

Bumm.

Életében először érzi az összes tagjában, hogy a szíve létezik és szomjazik egy másik fél társaságára.

Oda akar menni segíteni, de lába nem engedi. Sziruposra olvadva a lépcsőre ragad a lány angyali arcától.

Barna, hosszú haját lófarokba fogta, így oldalprofilból látható a tökéletesen ívelt orra. Pisze. Imádja a pisze orrokat. És annyira aranyos, ahogy mérgesen ráncosodik! Vékony száján egy apró szitok szökik ki, ami elhal a csendben. Nevetnie kell a jelenettől. Hiszen annyira ártatlan, hogy rendesen káromkodni sem tud.

Zöld szeme bosszúsan méregeti a szétszóródott papírokat, amire a fiú szíve egyre gyorsabban jár. Él. Jár a szíve, a lány jelenléte a katalizátor. A fiú fülébe áramlik a taktus, és egészen ellazul a nyugalomtól. Már nem érdekli a könyvtár, ami valószínűleg most nyitott ki, és az a faszszopó Thomas, aki egyébként egy seggfej és csak tetteti az okosságát, elviszi előle a kinézett könyvet.