Ellenszer

I.

- Figyelj Bastian.. - kezdtem bele egy nagyot sóhajtva. - El kell mondanom valamit - hunytam le szemeim.

- Hallgatlak - könyökölt az asztalra és kezeit összekulcsolta. Nem tudtam elmenni amellett, ahogyan kinéz. Mindjárt negyvenkilenc lesz és csak pár őszhajszálat véltem felfedezni hajában. Borostája is tökéletesen vágva, egy-egy ráncot vettem csak észre homlokán. Természetesen az inge — mint mindig — kifogástalanul állt rajta és a szemüvege is megmaradt, ami most az asztalon pihent.

- Három hónapja elvesztettük a férjem. - hajtottam le fejem - Nehéz erről beszélni, de én már egy kicsit jobban vagyok, mivel jártam pszichológushoz. Sierrával pedig beszélni fogok a tanulásról. Csak még szokjuk, hogy ketten vagyunk.

Sebastian szótlanul meredt rám percekig, aztán felállt és odasétált mellém. Maga felé fordította a székem és letérdelt.

- Ha bármire szükségetek van szólj és tudd, hogy számíthatsz rám - fogta meg kezeim és úgy nézett bele szemeimbe.

- Köszönöm - suttogtam és halvány mosolyt erőltettem arcomra.

- Nincs mit köszönnöd - állt fel és leporolta nadrágját. Én is felálltam és elköszöntem tőle.

***

- Anya? - robogott le Sisi a lépcsőn, én pedig leraktam a könyvet.

- Mondjad kincsem - tornáztam fel magam ülőhelyzetbe.

- Nézd mit festettem - nyomta a kezembe a közepes vászont. Minden alkalommal elcsodálkozok, hogy milyen tehetséges és az összes festményét imádom, de ez könnyeket csalt a szemembe. Az apja portréja mereven bámul előre, közben szeméből egy könnycsepp hullik ki. Az egész fekete, szürke és fehér kombinációja, a háttér pedig ennek a három színnek az összemosott változata.

Mire feleszméltem a könnyeim az államnál voltak, amit gyorsan letöröltem.

- Ez gyönyörű. - néztem a mellettem ülő Sierrára, akit szorosan magamhoz öleltem.

- Köszönöm. - suttogta és lassan hátradőlt a kanapén. Egy kis idő elteltével újra megszólalt.

- Szerettem volna még megkérdezni, hogy átjöhet-e az egyik barátnőm. Csak itt is aludna, ha megengeded és holnap érte jönnének. - mosolygott rám boldogan.

- Nyugodtan jöhet. Hogy hívják? - kezdtem piszkálni fülbevalóm.

- Ugyanaz a neve mint neked. - nevette el magát, mire egyet bólintottam és nekiláttam pizzát sütni a csajoknak.

***

- Jó napot! Alexandra vagyok. - nyújtott kezet a barna szemű, festett vörös és vállig érő hajú lány.

- Szia! Kérlek tegezz, nem vagyok öreg és én is Alexandra vagyok. - fogadtam el kézfogását. Másik kezével haját a füle mögé tűri, így meglátom piercingjeit.

- Sisivel egy osztályba jártok? - kísértem be őket a konyhába.

- Dehogyis. Évfolyamtársam, csak bioszon, matekon és angolon egy csoportban vagyunk. - foglalt helyet az asztalnál. - Te mit dolgozol, ha nem vagyok tolakodó?

- Jaj dehogyis! Grafikusnak tanultam ki, de jelenleg más szakmám van. - mosolyodok el.

- Anya! Mondjuk el neki kérlek! Benne megbízhatsz, esküszöm! - nézett rám bociszemekkel a tizenhat éves lányom.

- Író vagyok, viszont álnéven írok. Én vagyok Amelia Shepherd. - mondtam ki lazán, mire leesett az álla.

- Na ne! Jézusom! Apa hatalmas rajongód és minden könyved megvan neki! Mellesleg én is imádom a műveid, meg természetesen az álneved is. Nagy Grace Klinika fan vagyok! - hadarta el egy szuszra. Nem hiszem el, hogy ő és az apja is szereti a könyveim, ami azt jelenti, hogy imádják az erotikus tartalmú könyveket. Vajon milyen lehet az apja?

- Amúgy én is szeretem a könyveidet. - szólalt meg Sierra.

- Mondtam, hogy nem olvashatod el, ameddig nem leszel tizennyolc. - mosolyodtam el halványan. - De azért örülök, hogy tetszik.

- Tehetséges vagy, remélem tudod. - kezdtek neki a pizzának. Sierra dícséretére pedig hatalmas büszkeség lepett el, amiért a lányom ezt mondta.

remelem tudjatok, hogy nem tervezem nagyon hosszura ezt a konyvet, viszont mar most imadom irni csak ujra bele kell razodjak az irasba ;)
mit gondoltok alexandrarol? (sisi baratnojerol)