Ellenszer

III.

Utoljára lenyomtam az entert, levettem a szemüvegem és megdörzsöltem a szemem, majd lehunytam azokat.

Mikor újra kinyitottam a szemem Sisi ült mellettem előtte a laptommal.

- Mit csinálsz? - támaszkodtam a kezemre.

- Jesszus anya! Megijesztettél! Amúgy csak olvasom az új könyved, az harmadik fejezet végét most olvastam el. Baromi tehetséges vagy, baszki! - káromkodott, mire felvontam a szemöldököm.

- Köszönöm kincsem! Örülök, hogy tetszik, és ne káromkodj! - mosolyodtam el.

- Anya, tizenhat vagyok. Ez a minimum amit tudok, adj hálát, hogy nem hallasz mikor Lexivel vagyok. -
mosolygott pimaszul, mire megforgattam a szemem.

- Jézusom! Délután kettő van! Mikor találkozunk Lexáékkal? - néztem Sierrára.

- Egy óra múlva. Kezdhetnénk készülődni nem? - álltunk fel mindketten, én csak bólintottam egyet.

Kiválasztottam egy hosszú, bordó, kötött pulcsit és egy fekete farmert. Hajamat begöndörítettem, majd kifésültem, hogy gyenge hullámok legyenek benne. Feltettem egy vörös rúzst és kispiráloztam magam. Lent felvettem a bakancsom és a kabátom így szépen elkészültem.

- Sierra gyere! Tíz perc mire gyalog odaérünk! - kiáltottam el magam.

- Jövök! - kiabált vissza már a lépcsőről. Felkapta a cuccait és elindultunk a vásárba.

***

Mikor odaértünk, Lexa már ott volt és beszélgetve várt ránk az apjával, amit megmosolyogtam. Ahogy észrevettek minket, ők is elindultak felénk. A két lány megölelte egymást, mi meg Sebastiannal csak intettünk egymásnak.

- Anya, mi elmentünk kürtöskalácsért! - és leléptek.

- Miss Davis? Megtisztel egy forralt borral? - húzódott huncut mosoly ajkaira.

- Ha már ilyen szépen kéri Mr. Miller! - indultunk a forralt boros standhoz, ahol ki is kért kettőt. Természetesen nem volt képes engem fizetni hagyni.

- Mondtam, hogy kifizetem. - ittam bele a finomságba.

- Én meg mondtam, hogy nem engedem kifizetni. Megszokhattad volna. - sandított rám, szeme sarkából.

- Inkább fogja be tanár úr! - löktem meg játékosan, amit nevetve viszonzott.

- Mi a helyzet Sierrával? - támaszkodott neki a falnak  és elővette cigarettás dobozát. Kivett belőle egy szálat és ajkai közé emelve meggyújtotta, majd a beszívott füstöt kifújta. Minden mozzanatát árgus szemekkel figyeltem, amit észre is vett.

- Örültem volna, ha így figyeltél volna minden történelem órámon. - húzta félmosolyra száját.

- Fogd be, Bastian! Elég jól figyeltem, még az emelt érettségit is letettem! - haraptam be vörös ajkaimat, amire azonnal a falnak nyomott, és semmi menekülési útvonallal találtam szembe magam.

Egy utolsót szívott a cigiből, eldobta és rátaposott. Gyönyörű mogyoróbarna szemei az ajkamat vizslatták, majd belenézett az én zöld szemeimbe.

- Hercegnő.. - döntötte homlokát enyémnek. A becenévtől hosszú idő után újra megdobbant a szívem, és úgy éreztem újra élek és újra kaptam levegőt.

- Sebby? - tettem remegő kezeim arcára. Bár nem igazán tudtam, hogy a hidegtől vagy a közelségétől remegtem.

- Igen? - hunyta le szemeit.

- A feleséged? Vele mi van? - cirógattam arcát, mire az a halvány mosoly lehervadt arcáról, és a falnak támaszkodott mellettem. - Elrontottam a pillanatot, igaz?

- Nem rontottál el semmit Lexi. Csak mostanában teljesen kivagyok. Jessie-vel rengeteg veszekedünk az utóbbi egy évben, és leszívja minden energiám. Lexával se tudok már annyit lenni, mint egy éve. Ki vagyok merülve lelkileg. - döntötte fejét a falnak, és megint rágyújtott. Felém nyújtotta a dobozt, ezzel megkínálva én csak számat húzva, de elfogadtam. Utoljára az egyetemen gyújtottam rá, akkor is azért mert, majd belepusztultam a hiányába. Az öngyújtójával meggyújtottam a káros anyagot és mélyen letüdőztem. Az első slukknál köhögtem, de a többit gond nélkül slukkoltam.

- Figyelj, Sebastian.. Az a nő nem érdemel meg téged, ha így bánik veled. Tudod, Alexával beszélgettünk, amikor nálunk aludt és azt mondta, hogy jobb lenne ha elválnátok. - húztam el számat.

- Tudom. Tegnap beszélt velem erről, és hogyha ő ezt akarja, akkor úgyis lesz. Jessie persze kicsapta a hisztit és neki kell a ház, amibe belementem. Bármit megteszek a lányomért. Bármit. - túrt bele hajába.

- Hova fogtok költözni? - fordítottam felé fejemet.

- Valószínűleg lakásba, de még ahhoz pénz kell. Nem kell sok, de kell. A válásból megkapom a pénz felét, és akkor végre el tudunk költözni. Addig viszont együtt kell élnünk vele. Alexa azt mondta velem akar élni, amit természetesen örömmel fogadtam. - mosolygott szomorúan.

- Nehéz lehet, az biztos. - bólintottam. Egy kérdés fogalmazódott meg bennem, amit nem tudom hogy fogadna.

- Min agyalsz, hercegnő? - tűrt egy tincset a fülem mögé. Mindig tudta mikor gondolkodtam el.

imadom
oket
koszi
puszi