Ellenszer

VIII.

- De még azt hiszem valamiről beszélnünk kellene. Nem gondolod? - vontam fel szemöldököm.

- De igen. Tényleg beszélnünk kell. - bólintott helyeslően.

- Egy ostoba fasz vagy. - mondtam ki kerek-perec, mire elröhögte magát.

- Tudom hercegnő. Nem ezt a bánásmódot érdemelted. Nem tudom mi ütött belém, de Lexa volt a szemem előtt. De rá kellett jönnöm, hogy a lányoknak ez kicsit se lenne rossz. Imádják egymást, szinte már testvérek. - magyarázkodott.

- Sebastian én nem tudom, hogy most mire szeretnél kilyukadni. - forgattam meg szemeim.

- Arra, hogy veled akarok lenni. Azóta is bánom, hogy nem mentem utánad. - vette kezei közé arcomat.

- Nem tudom, hogy menni-e fog ez nekem. - próbáltam kerülni tekintetét, de kényszerített, hogy a szemébe nézzek.

- Miért? - döbbent le.

- Nem hihetted azt, hogy egyből a nyakadba ugrok. Sebastian! Nem vagyok már tizennyolc éves. Eltelt tizenkilenc év, felnőttem! - léptem tőle hátra.

- Tudom és látom. De nem tudlak elengedni! - lépett közelebb, mire én hátra. Ezt egészen addig, ameddig a hátam a falnak préselődött. Kezeit pedig a falnak támasztotta. Nem volt menekülőutam, légzésem és a pulzusom pedig felgyorsult.

- Nem man.. - akadt el a lélegzetem, ahogy ajkait nyakamra tapasztotta, és elvesztettem a fejem. Lábaimat derekára kulcsoltam, ő pedig kezeivel fenekemnél tartott. A kanapéhoz vitt és ott folytattuk a csókolózást.

Nem kell részleteznem, hogy miért feküdtünk meztelenül a kanapén összebújva.

- Utállak. - néztem fel rá mellkasán feküdve.

- Tudom. De ha így utálsz, akkor utálj tovább. Plusz minden éjjel velem kell aludnod. - vigyorodott el.

- Szóval mi volt az a műsor reggel? - könyököltem fel.

- Nem tudom. Elragadott a félelem a döbbent arcuk láttán. - simított végig arcomon.

- Jézus hányszor fogunk még meztelenül feküdni egymás mellett! - nevettem el magam.

- Akkor ez egy igen? - ragyogott fel az arca.

- Ha így folytatod, akkor igen. - mosolyodtam el.

- Szeretlek hercegnő! - csókolt meg, mire megcsörrent a telefonom és azonnal felvettem.

- Szia anya! Jöhetsz értünk! - szólt bele Sierra kótyagosan.

- Megyek. - pattantam fel és magamra kapkodtam a ruháim. Felkaptam az autókulcsot és Bastianra néztem, aki szintén talpig készenlétben állt. Belebújt a papucsába és kimentünk a kocsihoz.

- Nem tudom mennyire részegek, lehet el fognak aludni. Felviszed majd őket? - indítottam be az autót és elindultunk a megadott címre.

***

- Lexa! Amikor hívott még nem volt ennyire részeg! - sóhajtottam, ahogy beültek.

- Nem tudtam, hogy még inni fog. Csak kiszaladtam a mosdóba. - válaszolt. A visszapillantóból ránéztem, szemei csillogtak az alkoholtól.

- Semmi baj. Otthon kialusszátok magatokat. - mosolyodtam el.

- Azért holnap még számolunk! - fordult hátra Sebby, mire megfogtam a kezét és a combomra vezettem. Meglepődtem, amiért teste már nem volt befeszülve. Azért ilyen hosszú idő után nem szamítottam arra, hogy ilyen hatással leszek rá.

- Együtt vagytok? - vigyorodott el Sierra és fejét a két ülés közé dugta.

- Valami olyasmi. - pillantottam rá lányomra.

- Na végre! Azt hittük a karácsonyi vásárra tök feleslegesen rángattunk titeket el magunkkal. Mondjuk tegnap eléggé meglepődtünk, amikor tele voltatok szívásnyomokkal, de örülünk nektek. Most már igazán ideje volt kettőtöknek. - magyarázott Sisi, én meg teljesen ledöbbentem. Egész idáig az volt a tervük, hogy összejöjjünk.

- Köszönöm. - fordult hátra Sebastian.

- Megadja tesiből a jelest ezért a következő két évben? - kezdett alkudozni, én pedig hangosan felnevettem.

- Hercegnő! A lányod teljesen a hasonmásod. - nevette el magát Bastian is.

- Anya? Holnap elolvashatom a könyved? Már úgyis kész. - és végre hazaértünk.

- Igen, de most menjünk aludni. - segítettem ki őt a kocsiból, egészen a hálóig.

Miután elaludt, készítettem be neki fájdalomcsillapítót meg egy pohár vizet, ugyanúgy Lexának is.

- Amelia Shepherd? - ült a laptopomnál Sebastián és kérdőn felnézett.

- Én vagyok. - bólintottam.

- Úgy néz ki, hogy a feleségem Amelia, és úgy néz ki hatalmas rajongód vagyok! - vigyorodott el, de nekem az agyam leállt ott, hogy "feleségem".

- Ennek örülök. De mióta vagyok a feleséged?

- Még nem vagy. A közeljövőben remélem az leszel. - húzott le az ölébe.

- Ennyire előre gondolkozol? - mosolyodtam el.

- Hercegnő! Minden egyes nap melletted akarok elaludni és felkelni. Hallani akarom a hangodat, a nevetésed, ha rossz kedved van fel akarlak vidítani, ha boldog vagy, akkor együtt akarok veled örülni. Minden nap veled akarok lenni, ameddig meg nem halok. Na meg csinálhatnánk egy babát is, nem gondolod? - adott puszit arcomra. Percről percre jobban szeretem ezt az embert.

- Te még szeretnél egy kistesót nekik? - cirógattam tarkóját.

- Ha te nem bánnád, akkor igen. - ragyogott fel arca.

- Szeretnék még egy gyereket. - csókoltam meg lágyan.

szivdogleszto kolyok lenne