Ellenszer

IV.

- Hozzánk költözhetnétek, hogy ne kelljen vele élnetek. - böktem ki végül, mire szemei kidülledtek és ajkai elnyíltak egymástól.

- Komolyan mondod? - ráncolta szemöldökét.

- Igen. Mondtam, hogy szamíthatsz rám bármiben. Mit nem értettél azon, hogy bármiben? - nevettem el magam halkan.

- Hát, akkor élnénk a lehetőséggel, ha tényleg nem gond. - nyúlt a kezemért, amit hüvelykujjával cirógatni kezdett.

- Mikor jönnétek? Mert még ki kell takarítanom a vendégszobát neked. Sierrának franciaágya van, így ott elférnek Alexával. - mosolyogtam rá.

- Örökre hálás leszek neked. Nem mintha eddig nem lettem volna. - ölelt magához, amit viszonoztam.

- Anya? - hallottam meg kissé döbbent hangját Sierrának.

- Milyen volt a kürtöskalács? - köszörültem meg a torkom.

- Finom volt. A fahéjas a legjobb az biztos. - válaszolt Sisi mosolyogva.

- Beszélnünk kell. - nézett Alexára Bastian, mire bólintott éa félrevonultak.

- Ahogy nekünk is kincsem. - sóhajtottam.

- Miről lenne szó? - billentette oldalra a fejét.

- A tanár úr és Alexa hozzánk költöznek, ameddig nem találnak lakást. Felajánlottam neki, remélem nem bánod. - simítottam meg mosolyogva arcát.

- Dehogy baj! Örülök neki, hogy Lexi velem fog lakni. Mr. Miller meg hát.. Érdekes lesz, hogy az osztályfőnökömmel fogok egy fedél alatt lakni. - vont vállat a lányom.

- Örülök neki, hogy így gondolod! - öleltem meg.

- Nekünk is jó, és ahogy látom nektek is. - jöttek vissza Bastianék.

- Köszönöm Alexa! - ölelt meg Lexa.

- Mondtam, hogy szamíthatsz rám! - mosolyodtam el.

- Lexi? - szólt Sebastian, mire felkaptam a fejem. Azt hittem Lexa is fel fogja de nem.

- Igen? - néztem bele szemeibe.

- Te vagy a legjobb! - ahogy ezt kimondta, felcsillantak a szemeim.

- Engem sose hívtál Lexinek. - nézett az apjára szemöldökráncolva.

- Így hívom, amióta ismerem. Így legalább tudni fogjuk, kinek szólok. - vont vállat, mire zavarba jöttem.

***

- Sebastian Miller! - üvöltöttem el magam, mire a két lány a nappaliba megszeppenve nézett rám, Bastian rémült fejjel dugta ki a fejét a szobájából.

- Igen asszonyom? - állt be elém kihúzva magát és szalutált, ami apró mosolyt csalt arcomra.

- Miért van az alsód a konyhapulton? - vontam fel egyik szemöldököm és csípőre tettem a kezemet amelyikben a boxer van.

- Elfelejtettem visszavinni a szobámba, de esküszöm tiszta, mint a patyolat! - vágott kiskutya arcot, amitől vonásaim ellágyultak és a kezébe nyomtam a ruhadarabot.

- Köszönöm. - nevette el magát.

Két hete költöztek hozzánk és baromi jól kijövünk egymással. Sierráék még jobban összenőttek, mint voltak. Mondjuk, Sebby mindig széthagyja a cuccait, és minden alkalommal lecseszem, de mostanában már ritkábban kell rászólnom.

Nekiláttunk közösen megsütni a lasagnet, mondjuk úgy, hogy nevetésből nem volt hiány. Miután befejeztük a vacsorát, üzenetem érkezett.

Sisi :>
<csatolt kép>

Anya :>
Ez most komoly? 0_0

Sisi :>
Tök cuki kép.. mit akarsz még?

Anya :>
Semmit?! Nincs köztünk semmi és nem is lesz.

Sisi :>
Ahogy ránézel az teljesen mást mond. Lexa is így gondolja az apjáról. Mármint a tanár úr is szerelmesen néz rád.

Anya :>
Hülyeség kincsem! Együtt voltunk, de szétmentünk.

Sisi :>
Igen és azt ígértétek egymásnak, hogy örökké szeretni fogjátok egymást, úgy ahogy senki mást :)

Anya :>
Utállak

Sisi :>
Én is szeretlek anyu<333

Anya :>
<33

Mosolyogva figyelem a képet, ahol Bastian éppen mögöttem áll és az egyik tányérért nyúl, én pedig mosolyogva felnézek rá, amit viszonoz. Kócos haja kicsit szemébe hullik és pár napos borostája díszíti arcát.

- Min mosolyogsz? - lépett mellém egy ravasz mosollyal Sisi és a telefonomba hajolt, mire lezártam a telefont.

- Láttam ám! - nevette el magát, mire csak mosolyogva szemet forgattam, majd hajába pusziltam.

- Legyen annyi elég, hogy jó kép lett. - szedtem magamnak a vacsiból.

damnnnn
itt valami kezdodik