Ellenszer

VII.

- Akkor volt amikor először mondta ki, hogy szeret. Emlékszem az egészre. Így hangzott; "Tudod, nem így képzeltem el, mikor ideköltöztem. Úgy jöttem ide, hogy megyek keresek valakit, akivel békében leélhetem az életem. Szerintem érthető, hiszen harmincegy éves vagyok. Arra készültem, hogy szigorú tanár leszek, nem akarok osztályfőnök lenni, csak szaktanár. Erre, szerintem veletek nem vagyok szigorú, és osztályt is kaptam. De te voltál a legkiszámíthatatlanabb dolog az életemben. Szeptemberben az első napomon, késve jöttél, és szó szerint beestél az életembe. - nevette el magát, majd folytatta. - Volt benned valami, ami megfogott és vonzott hozzád. Próbáltalak eltaszítani magamtól, de nem sikerült. Próbáltam azt mutatni, hogy ki nem állhatlak, de elbuktam. A közeledben akartam lenni, tudni minden rossz és jó szokásodról. Látni nap, mint nap a mosolyod, hallani a nevetésed és a hangod. Csak meg akartalak csókolni, amit aztán meg is tettem, de meghátráltam. Nem akartalak bajba sodorni, és magamat sem szerettem volna lecsukatni, csak mert vonzódok az egyik diákomhoz. De nem bírtam magammal, és amit kibírtam nélküled az maximum egy hónap volt. Amikor láttál engem azzal a nővel, akkor próbáltalak feledni. Féltem, hogy teljesen belédszeretek, de rá kellett jönnöm, hogy ez már rég megtörtént. Nem szeretnélek elveszíteni, Alexandra. Odavagyok érted! Minden porcikámmal szeretlek hercegnő. Minden egyes részed egy méreg számomra. Szerelmes vagyok beléd. Szeretlek. Nem tudom máshogy kifejezni, már csak tettekkel." ezután pedig megcsókolt. Egyik legszebb emlékem abból az évből. Srácok én valamiért vele akarok lenni! De úgy beszélt velem, mintha semmit sem szamítanék neki, ami nagyon is úgy néz ki, hogy nem. - töröltem meg könnyes szemeimet.

- Nem hiszem el, hogy ekkora paraszt lett! Hisz amikor elbúcsúztatok még hetekig nálunk depressziózott! - hitetlenkedett Cayden.

- Hogy tessék? - szaladt magasba a szemöldököm.

- Nem akartuk említeni neked, mert hazajöttél volna, ahogy ismertünk. - nézett rám Summer, mire bólintottam. Igazuk van. Szó nélkül hagytam volna ott az egyetemet.

- Igaz. Ahogy a végzős év első napján beestem azon a hülye ajtón és belenéztem a szemeibe. Abban a pillanatban megmérgeztek azok a barna szemek. Csak tudjátok az a legrosszabb az egészben, hogy ő méreg, de egyben az ellenszer is a méregre. - fakadtam ki megint.

- Beszélned kellene vele erről, nem? - ajánlotta fel Summer, mire hevesen rázni kezdtem a fejem.

Megcsörrent a telefonom. Az emlegetett szamár neve virított a képernyőn, mire kinyomtam. A harmadik alkalommal megelégeltem, így felvettem.

- Mit akarsz Miller? - szóltam bele bunkón.

- Sierráék bulizni akarnak menni! Mondtam nekik, hogy nem, mert holnap iskola erre most mentem fel a szobájukba, az ablak tárva-nyitva! - akadt ki Sebastian, és orrnyergemet kezdtem dörzsölni.

- Te akkora egy ostoba vagy! - mondtam nyugodtan és sóhajtottam. - Tizenhat évesek! Mit vártál tőlük? Azt, hogy egészen addig otthon fognak ülni, ameddig el nem költöznek? Én már tizenöt évesen eljártam bulizni! Részemről el vannak engedve, mindjárt felhívom Sisit, fél óra és otthon vagyok. Beszédem van veled. - morogtam neki oda és rávágtam a telefont.

- Ne haragudjatok, fel kell hívnom Sierrát. Bulizni mentek. - sóhajtottam és bátyámék csak megértően bólogattak. Tárcsáztam Sierra számát, mire azonnal felvette.

- Szia kincsem! Tudom, hogy bulizni mentetek. Küldd át a címet hova mentetek, és írj ha haza akartok jönni és értetek megyek. Maximum egyig lehettek, holnap iskola. Mielőtt megkérdezed, nem haragszom és én elengedtelek volna titeket. Inni mértékkel igyatok. - mondtam el mindent.

- Halálra ijesztettél! Csak azért mertem felvenni, mert tudom, hogy amikor te voltál ennyi idős akkor már eléggé benne voltál. Beszélj a tanár úrral, mert hepciáskodott és ahogy leraktuk, írom a címet! Szeretlek anya! - mondta végig mosolyogva.

- Én is téged! Vigyázzatok magatokra, és a piátokat magatoknak keverjétek, ne tartogassátok hanem egyből húzzátok le, ha házubuliba mentetk. - tettem gyorsan hozzá. Azt mondta értette és elbúcsúztunk.
Üzenetben leírta a címet, meg azt is hozzátette, hogy ott lesz a srác akivel kavarnak. De jó nekem.

- Első buli. - néztem Summerékre, mire összemosolyogtak. Tudták nagyon jól, hogy az én elsőmön, elég szépen eláztam.

- Christian is túlesett ezen, és ha vele minden rendben volt, akkor Sisi is okés lesz. - mosolyodott el Cayden. Volt benne igazság. Chris elég szépen elázik, ha bulizni megy.

- Remélem. - bólogattam.

Ezután még egy kicsit beszélgettünk, aztán elköszöntem és hazamentem.

***

- Miért nem vagy ideges? - jött egyből elém Bastian, ahogy beléptem az ajtón.

- Totál ki vagy készülve. Nyugodj meg, akkor hajlandó leszek veled kommunikálni. - néztem rá, villámokat szóró szemekkel, mire bement a nappaliba és leült.

Szépen lefőztem magunknak egy teát, aztán felvettem a szemüvegem és a két bögrével leültem mellé. Az egyiket a kezébe nyomtam, mire egy halvány mosollyal megköszönte.

- Miért engedted el őket? - kérdezte.

- Mert én még fiatalabb voltam amikor az első buliba mentem. Megnyugtatlak, hogy én megyek értük és te is jössz velem, hogyha részegek lennének, ami normális. - vetettem rá egy jelentőségteljes pillantást.

- Jó, de ez nem azt jelenti, hogy nekik is kell már most. - sóhajtott.

- Nem ezt jelenti, de ha ők ezt szeretnék, akkor támogatom. Most gondolj bele Sebastian! Két év múlva befejezik a gimnáziumot és elmennek egyetemre. Van egy olyan érzésem, hogy nem a szomszédba fognak menni, és akkor már nem tarthatod bezárva őt. Inkább most tapasztalják meg, mint akkor amikor már nem velünk fognak élni. - kezdtem érvelni, mire elgondolkodott és igazat adott nekem.

- De még azt hiszem valamiről beszélnünk kellene. Nem gondolod? - vontam fel szemöldököm.

- De igen. Tényleg beszélnünk kell. - bólintott helyeslően.

damnnn
az elso buli hahah
caydenek mar ugy hianyoztaaaaak
foleg cayden ;)