Tudom, hogy akarsz!

10.rész

Amint felértek a szobába Bakugou kulcsra zárta az ajtót, majd Dekura nézett. Kajván vigyorral odalépett hozzá, majd az ágyra lökte. Izuku egy nyekkenéssel elterült, majd Bakugou felémászott. Megcsókolta, majd a nyakára tapadt. Egy ponton erősen megszívta, míg Deku belemarkolt tincseibe. Szívta, szívta és még mindig, míg Deku nyakán az a pont már bizseregni kezdett. Elengedte, majd bő nyálas ajkakkal Deku arcához hajolt.

-Hagytam rajtad egy kis nyomot a gömbfejűnek... -Deku eközben Katsuki pólóját ragadta meg. -...és mindenki másnak, aki el akar venni tőlem.

-Mi köze ennek Urarakához? -csókolta meg a szőkét.

-Féltékeny vagyok.

-Én meg meleg. Csak a fiúkra bukok.

-Az nem elég. Azt akarom, hogy csak rám bukj. -mosolygott, mire Dekunak is hasonló reakciója volt.

-Mindig is magadnak akartál mindent.

-Hát most meg is kaptam. -újra lendülésbe indult, letépte Deku pólóját, majd a sajátját is levedlette. Nyakára apró puszikat hintett, majd nyálas ösvényt hagyott egészen Deku mellbimbóiig. Szívott rajta párat, míg Deku hátát ívbe húzta. -Mi lenne ha... -fordított egyet rajtuk. -...ha te lennél felül? -Deku mosolyogva lehajolt, majd dolgozni kezdett Katsuki nyakán. Lejjebb haladt a kidolgozott mellkasig mikor Bakugou nyögött egy aprót.

Lehámozta a nadrágját a bokszerrel együtt, majd felállt, hogy letolhassa a saját nadrágját is. Bakugou ezt figyelmesen végignézte, majd ahogy Deku nedves, álló farkára nézett, nyelt egyet. Eközben Deku visszaült Bakugou ölébe, majd ráhelyezkedett égnek álló becsesére.
Bakugou belemarkolt a zöld hajú fenekébe egy nyögést kísérően.
Deku ringani kezdett, először nagyon fájt neki, hisz semmi tágítás nem volt, de egy idő után a fájdalom csillapodni kezdett. Csak akkor lazult el igazán, mikor Bakugou gondolt egyet és rámarkolt férfiasságára. Huzogatni kezdte rajta a bőrt, míg Deku hatalmasakat nyögött a dupla élvezettől.

Mikor mindketten elélveztek, Bakugou dominálásával újra megtették, majd újra, míg a felforrósodott levegő le nem enyhült, majd mikor már mozdulni sem bírtak, egymás karjában aludtak el.

Pár óra szunyálás után Bakugou felébredt az apró fiú mocorgására karjaiban. Olyan gyengédnek látszik ilyenkor, pedig igazából fékezhetetlen. Deku elhelyezkedett, Katsuki arcával szemben s tovább szuszogott. A szőke karjain feküdt, arca egyik felét összenyomva, kinyitott szájjal.

Elmosolyodott, majd beletúrt a puha, kócos zöld tincsekbe. Deku hunyorogni kezdett s morogni, majd kinyitotta a szemét.

Bakugou tekintete nyugodt volt, Midoriya megint zavarba esett. Olyan ritkán látja ilyennek. Odabújt hozzá, míg Bakugou erősen magához szorította derekánál fogva.

-Szeretlek Deku. -morogta a hajába, míg Midoriya megdermedt.

-K-komolyan?

-Te vagy az egyetlen, akit elviselek ezen a világon. -mondta Bakugousan, mire Midoriya elmosolyodott s kuncogást is elhagyott a szája. -Ne nevess ki! Épp most vallottam szerelmet neked! -nevetni kezdett, míg Bakugou csak mosolygott a szívének legkedvesebb hangra.

-Én is szeretlek. -mondta ki végül Deku.

Vége