Tudom, hogy akarsz!

4.rész

Kacchan nyitotta az ajtót, majd a szokásos laza lépteivel indult az étkezőbe. Midoriya is ezt tette Bakugou nyomában, közben elképzelve osztálytársai tekintetüket magán, amiért együtt reggeliznek, de nem ez történt.

-Oi Bakugou! -Denki azonnal eléállt. -Csak délben indulunk, biztos nem akarsz jönni? Midoriya! -látta meg a szőke mögött gubbasztó fiút. -Neked nincs kedved jönni?

-Huh?! Dekuval akarsz menni?

-Ú-úgy gondoltam..

-KIZÁRT! DÖNTSD EL, HOGY ÉN VAGY Ő! ÉN NEM FOGOK EZZEL A NYOMIVAL LENNI! -Bár Deku már megszokta ezt a fajta beszédet Kacchantól, de a tegnap után mégiscsak rosszul esett neki.

De ha utálja, miért akart vele lenni?
Talán csak véletlen volt a tegnap éjszaka? És a ma reggel?

-Oi Deku-kun! -Ochako széles vigyorral akarta köszönteni a fiút, de arca azonnal megváltozott ahogy meglátta a fájdalimmal teli szeplős arcot. Uraraka csak akkor látta ilyennek, mikor a hőspróbákon Kacchan-nal való mérkőzésen kell lennie. Előtte mindig ilyen fejet vág. -Minden rendben? -a fiút nagyon nehezen tudta visszaverni a való világba, így aggódó tekintettel kérdezett újra. -Valami baj van Deku-kun?

-Dehogy! Minden a legnagyobb rendben! -hátat fordított, majd leült az asztalhoz enni valamit. Uraraka egy ideig még nézte a fiút, majd ráhagyta a dolgot s reggelizni kezdett.

Midoriya amint végzett az étkezéssel a szobájába indult. Leült az asztalához, majd onnan tekintett ki az ablakon könyökölve. Nem tudott mit csinálni, ezért elővette a füzetét. A gondosan a fiókba helyezett füzetnek már csak a borítója is Kacchanra emlékeztette a robbanásnyom miatt.
Az emlékképek lebegtek a feje felett, mikor Kacchan őt piszkálta s a füzetet kihajította az ablakon. Nem tudta miért bántja folyton, mai napig nem tudja.
Egy ideje feladta az ezen való töprengést, de a tegnap után elég nehéz nem átgondolnia ezeket a dolgokat. Hogy miért elviselhetetlen Kacchan számára.
Sokszor felvetődött már az a gondolat is, hogy lehet az ő hibája és ha szót értene vele, mint Kirishima, talán összedolgozhatnának.

-Deku-kun.. -egy apró kopogás után kinyílt az ajtó. -Deku-kun bejöhetek?

-Uraraka! Valami baj van? -a lány félénken bejött a szobába s bezárta az ajtót maga mögött.

-Velem ugyan semmi, csak érted aggódok.. -a lány elszégyellte magát.

-Aggódsz értem? Ugyan miért?

-Általában jó kedvű vagy reggelente és határozott, de ma...valami más volt. -Izuku elgondolkodott. Persze tudta ennek mi az oka, pontosabban ki az oka, de nem volt benne biztos, hogy elmondja-e a lánynak.
Persze megbízott benne, hisz Uraraka volt a legjobb barátja, de ha Kacchanról van szó...

-Nekem elmondhatod! Tudod jól, hogy ha valami probléma van, segíteni akarok! -mondta egy kicsit határozottabban.
Midoriya felsóhajtott, majd felállt s az ágyára ült.

-Kacchanról van szó.. -Uraraka leült mellé.

-Mégpedig? Bántott vagy ilyesmi?

-Nem. Ha ez történt volna, nem lennék összezavarodva..

-Össze vagy zavarodva? Mégis miért? -a fiú szótlanná vált, nem tudta hogyan mondja ki, ami történt.
Deku-kun sosem gondolt még a szerelemre. Annyira elvakította a hőssé válás, hogy csak az volt jelen az életében.
Kacchanra gyerekkora óta felnézett, de semmi több. Sőt, még azt sem vette észre, hogy a legjobb barátja többként néz rá.

-Kacchan...és én.... -a lány szeme elkerekedett. Ez volt a legutolsó, amire gondolt volna. Deku-kun szerelmes Bakugou-ba? -N-nem úgy értem..mármint... -a fiú mentegetőzni próbált, de csak egy sóhajtással tudta befejezni. -Én nem értek ehhez a dologhoz. -sóhajtott.
Ochako jól tudta ezt s a vállára tette a kezét. Sosem gondolta volna, hogy ennek az apró fiúnak ilyen izmos válla van.
Nem Ochako! Deku-kunnak barátra van szüksége, mert tanácstalan! Jó barátnak kell lenned!

-Mi történt köztetek?

-Tegnap együtt voltam vele. -Uraraka szíve mégjobban összeszorult. -Az volt az első alkalom. Kacchannal aludtam és...annyira más volt. De ahogy a kettesben létnek vége lett, visszaváltozott és újra....Kacchan lett. -Uraraka szíve sajgott, de tudta, hogy tanácsot kell adjon. Deku-kun valószínűleg sosem fogja észrevenni a közeledését, talán ezért vette hamarabb észre Bakugou-kunt, hisz ő sokkal határozottabb minden szempontból.

-Talán azért, mert senkinek sem mutatja ki az igazi énjét, csak neked. Talán ezért viselkedik máshogy, mikor kettesben vagytok. Neked ki meri mutatni az igazi énjét. -annyira a mondandójára figyelt, hogy csak akkor vette észre Deku-kun figyelmes tekintetét magán, mikor már befejezte s csönd telepedett rájuk.

-Komolyan így gondolod? -Uraraka komoly tekintettel nézett a fiú zöld íriszeibe s bólintott. -Ez megnyugtató. Abból a szempontból, hogy már nem utál, de azt megerősíti, hogy nem fogja felvállalni a kapcsolatunkat. -a lány egyre rosszabbul érezte magát, főleg ez a szó hallatán. Vett egy szabályos levegőt s elfelejtetette magával, hogy az a fiú kér tőle szerelmi tanácsot, aki tetszik neki.

-Adj neki időd! Lehet ő is össze van zavarodva, ahogy te. Mondanám, hogy kérdezz rá, de Bakugou-ról van szó.

-Igazad van. Úgy örülök, hogy egy ilyen barátom van, mint te Uraraka. -nézett mélyen a lány szemébe. Uraraka lassítva látta ahogy a szeplős arc közeledik felé, zavarba is esett, míg oldalra nem fordult.
Midoriya magához ölelte, de Urarakának ez jobban is tetszett, mintha más történt volna. Átkarolta, izmos lapockájára fogott s a vállára tette fejét. -Köszönöm, hogy számíthatok rád!

-Ezért vannak a barátok. -Ochako jó döntést hozott, el is mosolyodott. -De azért számolj majd be a történtekről, rendben? -talán majd egy idő után megszokja a helyzetet, hogy be kell érje Deku-kun baráti szeretetével.

-Úgy lesz! -nézett a lány szemébe.

-Oi Deku! -robbant az ajtó. Az említett felugrott az ágyról, míg Uraraka csak maga elé tekintve fogta fel a helyzetet.

-K-kacchan! -húzta össze magát Deku.

-Huh? Uraraka? -a lány hátranézett.

-A-akkor majd holnap segítessz gyakorolni, rendben? Ahogy megbeszéltük! -Dekunak kellett pár pillanat míg leesik a lány mondandója, majd bólintott.

-Rendben! -Uraraka intett, majd kisétált a szobából. Szomorú is volt ugyan, de boldog is, hogy segíthetett.

Kacchan még mindig az ajtóban állt, Midoriya pedig még mindig vigyázzállásba, kikerekedett szemekkel nézett a fiúra.

-M-mi a baj K-kacchan? -a fiú megtántorodott. Kirishimával való beszélgetés után elhatározta, hogy beszél az érzéseiről, de képtelen rá. Sokszor megtörtént ez, kettesben volt Dekuval, de ahelyett, hogy elmondaná mit érez, csak megfenyegeti vagy hasonló.

-Deku..beszélni akarok veled, most! -csapta be az ajtót.

-Rendben, de...mégis miről? -Kacchan leült az ágyra s gondolkodni kezdett.
Mégis mit mondjon? És hogyan?

Izuku nem tudta mit akar mondani neki a fiú, csak remélkedett benne, hogy azt mondja, szeretlek Midoriya Izuku és te vagy nekem a leg...jó talán ez túlságosan álomba illő elképzelés.

-Emlékszel mikor a füzeted kidobtam az ablakon?

-Persze, hogy emlékszem. Az a füzet még mi..

-Irigy voltam rád! -Deku arca lefagyott. E-ezt most komolyan gondolja?

-K-kacchan! Mégis miért lennél irigy rám?

-HALGASS DEKU! Had mondjam végig!