Tudom, hogy akarsz!

6.rész

Másnap reggel az iskolában egymás előtt ültek, mint eddig is, csak teljesen más hangulatban, mint ami a megszokott volt.
Kacchan bár ugyanúgy beszélt "szaros Deku-ról" de a beszólásai után rendszeresen elmosolyodott.
Két tanóra telt el, de Deku már a délutánt várta, hogy végre újra együtt lehessen Kacchan-nal.
Vágyott a fiú nyugodt tekintetére, gyengéd érintésére, és kemény nyelvére, valamit férfiasságára. Fenekében azonnal forróságot érzett, ahogy visszagondolt Katsuki érvezetére magában, amit aztán az éjszaka közepén mostak le a közös zuhanyzás közben.

Kacchan szavai ugyanazok voltak, nem mutatta ki érzékenységét úgy, mint tetteivel és érintéseivel.
Deku teljesen belebolondult a fiúba, semmi másra nem tudott gondolni.

-Midoriya-kun! Figyelsz te egyátalán? -legyingetett kezével az elbambult fiú előtt Uraraka.

-Ne haragudj Uraraka. -simította tarkóját egy ezer vattos mosoly közben. -Egy kicsit elbambultam.

-Igen, azt észrevettem. -mondta, majd Deku padja előtti székre ült. -Mesélj! Mi volt tegnap Bakugou-kunnal?

-Igazából, nem számítottam erre, de megint összemelegedtünk. -esett egy kicsit zavarba, míg Uraraka képtelen volt mosolyt erőltetni az arcára. Szerencsére Deku az emlékképekkel volt elfoglalva, így ezt nem vette észre. -Azt mondta, hogy én motiválom. Ez nagyon jól esett Kacchan szájából hallani.

-Igen. Felettébb furcsa. -válaszolt a lány túl komoly arccal.

-Minden rendben Uraraka?

-Ami azt illeti, nem. Semmi sincs rendben. -nézett a hatalmas zöld íriszekbe. Egyszerűen nem tudja tartani a száját s épp szóra nyitotta, mikor számára kívánatlan ember lépett az osztályba. Ezúttal a maga módján halkan, de mégis mindenki odavetette tekintetét. A laza beállású fiú szigorú tekintete azonnal a Dekuval cseverésző lányra esett. Uraraka nem bírta sokáig állni a vörösen égő tekintetet, így visszafordult Dekuhoz.

-Mit akartál mondani Uraraka? -Deku továbbra is rezzenésmentes arccal figyelte a lányt, aki képtelen volt odafigyelni.

-Oi gömbfejű! -az említett feltekintett, s nem csak ő rezzent össze Bakugou tekintetétől, hanem az egész osztály. -Az én helyemen ülsz! -morogta, amitől Ochako karján libabőr jelent meg.
A lány elslisszant, míg Kacchan egy apró pillantást vetett Dekura, majd leült a helyére. Azon gondolkodott, hogy miről beszélgethettek. Biztos komoly téma. Biztos van valami köztük...mikor ez a gondolat futott végig a fejében kicsúszott a kezéből a toll s mindenki odakapta a tekintetét. Bakugou továbbra is a saját gondolatai foglalták le. Hogy féltékeny-e? Dehogy, hisz Deku csak...talán egy kicsit...de az biztos, hogy nem fogja hagyni, hogy a gömbfejű elvegye tőle a szerel...

-Kacchan? -az említett felemelte a fejét. Végigvezette tekintetét egy kidolgozott mellkason, egyenesen a zöld íriszekbe. -L-leejtetted a tollad. -adta a kezébe. Katsukinak csak ekkor tűnt fel, hogy az osztály feszülten figyeli őt. -M-minden rendben? Hiába szólingattalak az előbb..

-Tchh...jól vagyok. -mormogta, majd addig nem tekintett fel, míg el nem tűnt Deku a szeme sarkából.

Semmi csúfnév, megjegyzés? Még kiabálni sem kiabált. -gondolták többen is az osztályban.

...

Midoriya kilépett az iskolából s szinte azonnal egy jól irányzott északi szél jóformán pofán csapta s azonnal remegni kezdett. A pokolba, egy héttel ezelőtt tükörtojást lehetett volna sütni az aszfalton! A gondolatra felsóhajtott, majd elindult a kollégium felé.

-Midoriya-kun! -neve hallatán hátratekintett s egy mosolygó lány szaladt felé.

-Uraraka? Minden rendben? -érkezett elé a lány.

-Igen, csak gondoltam mehetnénk együtt a koliba! -mosolygott egy ezer wattosat, majd azzal el is indultak.

Kellemes beszélgetésbe váltottak, amit Katsuki vérben izzó szemekkel figyelt  miközben mögöttük sétált jó pár méterrel. Legszívesebben lecsapná a lány hülye gömb fejét, de a szeme előtt lebeg, hogy ő Deku tetves barátja és nem akarja megbántani.
Bakugou egy nagy levegőt vett. Ezt nem szúrhatja el! Azzal gyorsabb tempóba váltott, hogy beérje őket.
A tudtára akarja adni a lánynak, hogy Deku csakis az övé és ez így is marad!

-Oi Deku! -kedves hangnemben tervezett beszélni, de inkább gúnyosra sikerült. Mindketten hátra tekintettek s Uraraka észrevehetetlenül is faképet vágott.

-Kacchan! -amint odaért átkarolta egyik kezével Deku derekát, aki kissé elvörösödött.

-Deku! Rohadt hideg van és te rohadtul nem vagy felöltözve! -morogta, majd pillanatok leforgása alatt a kabátja Deku vállán terült el. Egy hosszú pillanatig egymás szemébe néztek. Bakugou eszméletlen nyugodt tekintettel nézett a fiúra, aki valamiféle köszönömöt motyogott.

Uraraka felsülve érezte magát. Csak nézte, ahogy egymásra néztek és Bakugou romantikus gesztusokat tesz Deku felé. Azt remélte, hogy a fiú rájön, hogy Bakugou nem neki való, de már látja, hogy tévedett. Teljesen egymásba habarodtak.