Tudom, hogy akarsz!

8.rész

Deku szaladni kezdett, majd megkerülte a kollégiumot. Mikor már elhagyta azt s az úthoz ért, sétálni kezdett. Később egy padhoz ért, leült s gondolkodni kezdett.

Innen remekül lehetett látni egyaránt az iskolát és a kollégiumot is.

Urarakára gondolt. Miért fájdalmasan tekintett rá s kezdte összerakni a dolgokat, csak azt nem értette, miért segített neki Bakugouval kapcsolatban? Ennyire szeretné, hogy inkább szenved, minthogy..

-Midoriya? -csak ekkor vette észre, hogy könnycseppek hullanak le az arcán. -Mi a baj?

-Semmi, semmi. Csak elgondolkodtam. -Denki egy pillanatig csak nézett a zöldhajú fiúra, majd leült mellé.

-Min gondolkodtál, hogy sírni kezdtél? Bakugou miatt?

-Nem. Vagyis....ő is benne van. Azt hiszem...nagyon kedvelem őt, de közben rájöttem, hogy valakinek nagyon fontos vagyok, aki szenved, csak azért, hogy én boldog legyek. -Denkinek kellett pár perc, míg összerakja a dolgot, nem az eszéért szeretjük.

-Ki az illető?

-Uraraka.

-Tetszik neked?

-Nem tudom. Sosem néztem rá többként, mint barát. -Denki előre tekintett, majd elmosolyodott.

-A palackozásnál...tudod miért nem beszéltem...arról?

-Mert még sosem csináltad? -Denki lesokkolt.

-E-ez ilyen nyilvánvalóvá vált?

-Miért nem mondtad el? Ebben semmi ciki nincsen.

-Mert...szóval én...tudod pár hónapja jöttem rá, hogy hiába bókolok a lányoknak, ha valamelyik komolyan venne, nem lennék képes együtt lenni vele. Aztán mikor ez tudatosult bennem, azt hittem csak félek, de...-megvakarta a tarkóját, majd Deku szemébe nézett. -...azt hiszem nekem a srácok jönnek be. És szerintem neked is.

-De...Uraraka sokkal többet áldozott értem, mint Bakugou. Rosszul esne neki ha...

-Hidd el nekem, megbarátkozik majd a gondolattal, hogy meleg vagy. És neked Bakugou tetszik. Tudod...amikor felhívtam a bowlinggal kapcsolatban...

-Oké oké tudom, kérlek ne folytasd! -vörösödött el.

-Elég közel lehetett a telefon a fejedhez mert tisztán hallottam ahogy..

-Könyörgöm Denki! -takarta el vörös arcát, míg Kaminari csak nevetett.

....

-Tudod sosem gondoltam volna, hogy ilyen kapcsolatban lesztek. Bakugou folyton morgott rád.

-Nekem is hirtelen jött, de nem bánok egyetlen egy percet sem abból amit együtt töltöttünk.

-De mégis hogyan kezdődött? -Midoriya elgondolkodott. Hogyan is kezdődött? Vagy mikor? Olyan érzés, mintha mindig is tetszett volna neki, csak most vállalta fel az érzéseit.

-Őszintén? Fogalmam sincs. -Denki felhúzta az egyik szemöldökét. -Mármint...arra gondolok, hogy rég óta tetszik, de csak egy hete voltunk együtt először.

-Jó neked, hogy viszonozzák az érzéseid. -mormogott arráb rúgva egy követ.

-Tetszik valaki? -nézett a szokatlanul komoly arcú fiúra. Sárga szemeit lesütötte, majd felvezette Dekura, aki egyre szomorúbbnak látta Denkit.

-Azt hiszem. -vakarta meg a tarkóját. -De túl jó barátok vagyunk és nem akarom ezt elrontani.

-Ezt hogy érted?

-Ha elmondom neki és ha viszonozná is amit érzek, nem akarom, hogy a barátságunk tönkre menjen.

-Sejtem hogy ki az.

-Sosem volt még ilyen jó barátom, mint ő. És az érdekes emberekre bukik, mint Bakugou, vagy én és ő az egyetlen, aki sosem hülyézett le. Csak nevetett rajtam. Imádom mikor nevet, olyan kevésszer látni a cápafogait és annyira szexi.

-Oké elég ebből. -rázta meg a fejét, míg Denki tovább ábrándozott. -Nem tudom Denki, annyira látszik, hogy szereted. Én a mondó vagyok, inkább szerelemmel rontsátok el a barátságotok  mint azért, mert rejtegeted az érzéseid.

-Mi van ha nem szeret viszont? Abban sem vagyok biztos hogy meleg.

-Kirishima és a lányok? Láttad te fekete hajjal?

-Nem, de mindent megadnék hogy láthassam. A hosszú haját, amit kiigazítanék az arcából. Vajon ha megcsókolnám a nyelvemre harapna.

-El kell mondanod neki mit érzel!

-Kizárt! Túl beszari vagyok hozzá!

-Kirishima mindig odavan a férfias dolgokért. Mi lenne annál férfiasabb, ha elé állnál és elmondanád neki az igazat? -Deku hirtelen jött határozottságot látott Denki szemében.

-Igazad van. Köszönöm Midoriya. -állt fel a padról.

-Kérdezhetek valamit? -a fiú visszaült. -Mi okozta a heget a mellkasodon? -Denki a pólón át ráfogott az említett hegre.

-Általánosban nem voltam valami menőgyerek. Sokan szekáltak engem és akkor még nem tudtam irányítani az elektromosságot megfelelően. Egyszer mikor megtámadtak a dühtől túlzásba estem és saját magamat is megbántottam egy percekig tartó áramszünet mellett. -tekintett a kezére, míg szemei előtt az emlékképek lebegtek. -Ez egy emlék számomra arra az esetre, ha újra ilyen állapotba kerülnék.

-Feltűnt, hogy a szíved felett is átfutott az a heg.

-Nem sokon múlt, hogy meghaljak. És a legrosszabb az egészben, hogy senkit sem érdekelt volna. -morogta, de nem elég halkan. Deku a vállára tette a kezét.

-Sosem gondoltam volna, hogy a folyton mosolygó és hülyéskedő Denki mögött egy ilyen szomorú háttértörténet van.

-Amióta a UA-be járok minden megváltozott. Barátaim vannak.

-És mi úgy szeretünk ahogy vagy. És ezzel biztosan Kirishima is így van. -Denki egy pillanatig Deku szemébe nézett, majd hirtelen magához ölelte.

-Túl jólelkű vagy Bakugouhoz! -gördült le egy könycsepp lesütött semhélya alól.

-Nem vagyok olyan hidegvérű mint hiszed. Pikachu! -morogta, mire mindketten megrezzentek.

-Kacchan! Te mióta vagy itt?