Démoni szenvedély (JiKook) (Szünetel)

6. Fejezet

A nap már jócskán dél felé járhatott, mikor Jungkook ébredezi kezdett.
Lassan látása kitisztult, s akkor ránézet a számára leggyönyörűbb lényre eme világon. Ki a mellkasán szuszogott egyenletesen. Kinek lehellete, mely résnyire nyitott ajkain árramolt felhevül bőrrére. Azon a területen ahol a meleg levegő érintkezett börével libabőrös lett, bizsergett, ujjabb gyengéd érintsei után vágyakozott.

Óvatosan, gyengéden, pirosan pozsgás arcára simitott. Nem akarta felébreszteni.
Hisz tudta, hogy ha felébred akkor el kell válniuk, hisz Jiminnek vissza kell mennie a mennyekbe. Ezt pedig nem akarta.

Ezentúl nem akart egy napot, órát vagy akár egy percet sem eltölteni nélküle.

Az angyal a selymes érintésre megdörzsölte szemét, s nyitogatni kezdte fáradt pilláit.
Nyammogot párat és ajkai mosolyra húzódtak az elmúlt szenvedélyes éjszaka emlékeire gondolva.
Beszippantotta a másik férfias illatát, s csókot lehelt a szíve feletti börterületre.
Melyre Jungkook ajkait halk sohaj hagyta el.

- Hmmm mióta vagy ébren? - motyogta álmos hangon, s felemelve a fejét lágy puszit lehelt ajkaira. De arra nem számított, hogy mikor ajkaik összeérnek a másik hevesen, és szenvedélyesen elmélyíti ezt az ártatlanak tűnő szájra puszit.

A csók egyre hevesebb, s vadab lett, melybe mindkettőjük teste beleremegett. Érzeték, hogy testüket elönti a vágy, úgy mint az elmúlt éjszaka, mikor testük s lelkük öröké egybeforrt.
Eme vad, s perzselő csókba bevetették nyelvcsatájukat is.
A csók végeztével össze érintették homlokukat, s levegő után kapkodtak.

- Jungkook.... Nekem vissza kell mennem.. - lihegte az angyal a démon ajkaira.
- Kérlek ne menj - kérlelte, s újra birtokba akarta venni az ajkait. - Maradj itt velem...
- Tudod jól... Hogy nem tehetem... - viszonozta a gyengéd csókot.

Miután nagy nehezen sikerült a feltörekvő vágyaikat lecsillapítani, s felöltözniük Jungkook szoros ölelésbe vonta szerelmét.

- Most mi lesz velünk? Hogyan lesz tovább? - szólalt meg Jimin aggódva
- Beszélek apámmal. Ő tudja mit kell tenni ilyenkor. - zárta szorosabban karjai közé, s beszippantotta édeskés illatát.
- Nem félsz? - aggodalmaskodott tovább - és ha ellenezni fogja a kapcsolatunkat?

Jungkook két keze közé vette angyalkája arcát, s újra ajkaira tapadt.

- Apám egyáltalán nem olyan, mint ahogyan sokan közületek hiszik. De majd később te is rájössz erre, amikor itt fogunk együtt élni. Hiszen most már hozzám tartozol, ahogyan én is hozzád....- fájó szívvel elővette az érmét, s vissza repítette magukat az emberek világába. Hisz Jiminnek muszáj volt mennie.

Az angyal és a démon tudta, hogy nincs ok a szívszorító búcsúzásra. Hiszen láthatják egymást akárhányszor akarják, persze titokban, míg rá nem jönnek mi tevők legyenek.

Miután elváltak mind a ketten visszamentek saját villagukba.

De miután Jimin leszállt a mennyek kapujába, s lak része felé akarta venni az irányt, két kar erősen megragatta és az egyik fa arnyékába húzta.

- Na...Megtetted? - sziszegte fogai között Michael, ki kiköpött mása volt Lucifernek.
Hiszen az ikertestvére volt, de azért sokban különbözött is tőle.
Főleg az a nagy heg, mely átszelte az arcát, amit egyik csatája során szerzett, magatól Lucifertől.

- Nem.. Még... Nem..- dadogta reszketve. - Adj... Időt.. Kérlek..
- De hiszen vele voltál! - emelte fel hangját - ..Na ide figyelj Jimin..- sziszegte mint egy kígyó a másik arcába - Ajánlom hogy ne szurd el vagy..... - de nem tudta befejezni a mondatát, mert szárnyak susogását halotta maguk mögött.