Galamb és Feketerigó

6. fejezet

Zoya egy elég erős, céltudatos és önálló nő. Nem véletlen van egy kisebb felhőkarcolója, harminc emelettel.
Ha valami hibát vétettem, a legdurvább kimenetelt hozta fel példának, amivel sikerült elérnie, hogy én érezzem magam rosszul a hiba miatt. De kinek akarok hazudni, ez egészen hatásos módszer.

-Zhenya! A 10. emeleten foglald le az egész éttermet mához egy hétre! Legyen kinn a kis színpad, mikrofonnal, hangszórókkal, mert élőzene lesz. Azaz jön Katja Solovyov énekelni. Biztos hallottad már- viharzott be Levedeva a kis irodámba. Igazából egyáltalán nem volt kicsi. Egy egész emeletet kaptam, ami három szobára volt bontva. Egy mosdó, egy közös társalgó és egy tényleges dolgozószoba. Ott, szekrénysorok húzódtak három fal mentén körbe, viszont egyik oldalról hatalmas ablakok engedtek a nap sugarainak bejutni.

-Hogy ki?- emeltem fel a jegyzettömbről a tollam és néztem Zoya szemébe.

-Nem tudod ki az az Orosz Csalogány?- hüledezett Levedeva.

-Hadd találjam ki. Oroszul énekel nyálas és lassú dalokat. Mivel nincs élete, megveszik őt az emberek, hogy amíg ők esznek, vagy tudom is én mit csinálnak, addig Katja énekel. Ha valamelyik férfinak megtetszik még külön furulyaórát is kérhetnek tőle- pislogtam rá Zoyara, aki felvont szemöldökkel kitágult szemmel nézett rám.

-Mióta lett neked ilyen csípős a nyelved, te lány?- kérdezte magához térve. Somolyogva pillantott rám.

-Felszabadultam a tudattól, hogy Josif békén hagy még egy ideig- vontam vállat.

-Egyébként nagyban eltaláltad Solovyov életét. Ha rajtam múlt volna nem hívtam volna meg- forgatta meg szemeit.

-Te épületed, kidobathatod. Miért is utáljuk? Elvitte a férjed?- kíváncsiskodtam bele a magánéletébe.

-Édesem úgy nézek ki, mint aki beházasodott valahova? Aki magával hozza, fontos beszállítóm. Tequila gyára van. A bárnak kell a minőség. Nála az van. Drága Katja pedig Drozdov fejét csavarta el évekkel ezelőtt. Nyilván a bolond Alexei szenteskedik, ha nőről van szó. Befogadta őt, de Katja anyagilag kihasználta. Ezért Alexei kezeskedett arról, hogy a nő magától elhagyja. Röviden ennyi- tűnődött el Zoya.

-De attól még neked nem sok bajod akad, hogy a nő itt lesz- néztem vissza a papírmunkába.

-Dehogynem. Alexei is jön. Ő meg engem fog okolni. Ez elég nagy baj- mondta miközben ráült az íróasztalra.

-Jön?- kérdeztem felüdülve.

-Hogyne jönne! Szinte kötelező neki- fordította felém a fejét és az arcomat kezdte fürkészni.
-Neked tetszik az unokaöcsém!- jelentette ki hirtelen.

-Mi? Nem! Csak hálás vagyok neki, ennyi az egész- futtattam vissza a tekintetem a kezemben lévő mappára.

-Oh! De igen! Bejön neked. Hát látom rajtad! A tested nem hazudik. Csillog a szemed és elpirultál- kuncogott fel Zoya.

-Helyes pasas, oké? Engem nem környékeztek meg állandóan a férfiak. Talán azért, mert kicsit husisabb vagyok, mint a női ideálok vagy modellek, vagy talán nem tetszettem smink nélkül nekik, nem tudom. Van egy pont az életben, amikor nem akarsz már egyedül lenni. Társat akarsz magad mellé. Én pont ebben a korszakomban találtam meg Josifet és minden szavát ittam, mellette akartam kelni és feküdni, főzni neki. Ezt a naivitásom ő rendesen ki is használta. De Alexei. Ő...ő egészen másnak tűnik. Óvatosan beszél és cselekszik, előre gondolkodik, tapintatos, empatikus. Persze lehet, hogy ez is csak egy álca- kezdtem a monológomat, amint rám jött az ötperc.

-Nem az. Nem álca. Elhatározta, hogy nem zsarnokoskodik. Meg akarta mutatni az apjának, hogy kedvesebb módszerrel is lehet hűséget kialakítani az emberekben, minthogy fenyítené őket. Persze ennél hamarabb meghalt az apja, minthogy ezt be tudta volna mutatni. Egyébként meg a pasik odáig vannak a husisabb csajokért, imádják, ha van mit fogni rajtad és én nem tudom mit csinálok rosszul, de nem jött el az a kétségbeesés pillanata az életemben, hogy egyedül kevés lennék bármihez is- vont vállat Zoya, majd lecsusszant az asztalról a földre, aztán búcsút intett és eltűnt a liftben.

Las Vegasban az élet átnevelt engem. Ha kiléptem az irodámból Nikolaj Orlov vagy Mikhail Sokolov testőröm társaságában voltam, így fontos személynek kezdtem magam érezni. Többet törődtem a fizikális és mentális egészségemmel is. Már bele mertem nézni a tükörbe. Nikolaj lőni vitt minden kedden és csütörtökön, Mikhail pedig önvédelemre tanított hétvégente.

-Ez az kislány! Jól célzol- veregette meg a vállam Mikhail.

-Itt inkább vállra vagy lábra kell összpontosítani, nem a torokra és a szemre, mint közelharcban, fegyver nélkül- magyarázta Nikolaj, aki kivételesen eljött megnézni a lőgyakorlatomat.

-Majd kérnék egy gyorstüzelést, nyolcas tárral- adott át egy megtöltött pisztolyt Mikhail.

Ilyenkor, ha ők edzettek engem jól éreztem magam. Főleg, hogy mindig mondtak valami hülyeséget, amin mindannyian jót szórakoztunk.