Galamb és Feketerigó

8. fejezet

Zoya után siettem vendégtől vendégig. Mindenkit személyesen üdvözölt. Utána nekem kellett megmondani hányadik asztal azé a bizonyos vendégé egy nagy, hamis mosoly kíséretében. Nem igazán szerettem a nagy tömeget, de muszáj volt itt legyek, hogyha fizetést szerettem volna kapni a későbbiekben.

Zoya Levedeva lassan a 40-es évei közepén jár, de alig bírtam lépést tartani vele. Az ablakokon át beszűrődött az estét megelőző narancssárga naplemente fénye. A lassan pinkre váltó fény egy kék csipkézett ruhára villant.

-Katya!- repült rá Zoya a nőre és megölelte.

-Alexeit nem látom. Nem úgy volt, hogy ő is jön? Szeretnék beszélni vele- mondta az Orosz Csalogány.

-Szerintem csak tollászkodik a szobájában- karolt bele Katyaba Zoya.

-Oh, tényleg be se mutattalak még a jegyesemnek! Boris drágám, ő itt Zoya Levedeva!- arcán egy nem őszinte mosoly ült. Alig várta, hogy a kinézetre 80-akárhány éves férfi ráírassa minden vagyonát és meghaljon. Zoya átvette a feladatom és őket személyesen kísérte az asztalukhoz.

A liftből az öklét dörzsölgető Alexeit láttam kilépni, komoly tekintete találkozott az enyémmel. Ilyen arccal pókerezni is mehetett volna. Kicsit összeráncolta a szemöldökét és benézett maga mögé a liftbe, majd megindult az étterem irányába, jobban mondva felém.

-Itt van már?- kérdezte tőlem a tömeget vizslatva. Ekkor szólalt meg a mikrofonban egy kissé rekedtes, de tiszta női hang, mire ő csak a szemét forgatta.

-Amint hallod. Boxoltál előtte?- néztem rá kezére, azon belül is a kivörösödött, kissé véres bütykeire.

-Ja, igen, tudod, stresszlevezetés- habogta.

-Úgy hallom, az nem igazán jött össze- néztem rá. Belekaroltam a jobb felkarjába.

-Te mi a jó eget csinálsz?- nézett rám.

-Erre tessék uram- vigyorogtam rá. Majd bevezettem a terembe és elkísértem az asztalához, amit minél messzebb tettem Katyatól. Ránézve a nőre értettem, miért jött be Alexeinek, a hangja se volt rossz, homokóra alakja pedig kiemelte a testi adottságait. Azok eredetisége viszont vita tárgyát kelthetik néhány férfi között.

-Nem tudom mit művelsz, de nem jó ötlet, bármit is tervezel- súgta oda nekem.

-Királykék csipke figyelmét leszedem rólad, örülj kicsit- álltam meg az asztalánál. Idegesen rám nézett, valamit mondani akart, de mégsem tette.

Az említett csipkét viselő nő, Katya Solovyov a mikrofonállványt használva táncosrúdnak, énekelt egy nyálas orosz dalt. Alexei becsukta a szemét és mélyen beleszívott a levegőbe. Kezével kitakarta Solovyov látványát, miután kinyitotta a szemét és nyugtázta, hogy az exe még mindig ott van. A nő lassan elindult le a színpadról, egyenesen Alexei felé, belekezdve egy bocsánatkérős-szerelmes dalba.

-Valaki eléggé elkeseredett- kuncogtam.

-Menekülési kényszerem van- nézett rám Alexei.

-Nem csodálom, amit ez művel az teljesen szánalmas- haraptam rá az ajkamra, hogy ne nevessem el magam. De a szememnek nem tudtam parancsolni. Alexei beletörődött tekintete se segített sokat, hogy ne törjek ki hisztérikus nevetésben, de erőt vettem magamon. Mikor csak pár lépésre volt tőlünk a Csalogány végig simítottam Alexei vállán, mire ő felém fordult, helyet hagyva ahhoz, hogy pont bele tudjak huppanni az ölébe. A tarkóján felfelé simítva beletúrtam a begöndörített hajába, végig szemkontaktust tartva Katyaval. A háttérben Zoya tekintetét vettem észre.

Nem tudtam eldönteni, hogy meglepődött, mérges, ijedt vagy épp lenyűgöznöm sikerült. Nagy, kikerekedett szemei a jelenetet figyelték.

Katyja sértődötten, de még mindig énekelve tovább sétált az asztalok között, néhány férfival felvéve a szemkontaktust, néhányukra még rá is kacsintott.

-Túléted! Szívesen- súgtam bele Alexei fülébe, majd megkíséreltem felállni az öléből. A derekam köré fonva alkarját visszahúzott magához.

-Ameddig nincs vége az eseménynek, addig én sem éltem túl- nézett bele a szemembe. A tekintetét nem bírtam elviselni, így az arcom elfordítottam tőle. Magam se tudtam, miért viselkedtem így. Ahogy elfordultam tőle Zoya szempárja fürkészett minket a terem másik feléből. A néhány szemöldök húzogatása után tőle is elfordultam, arcom elkezdett vörösödni és szidtam magam amiért nem egy bordó ruhát választottam mára.
-Eddig egész jól haladunk, még legalább két órán keresztül itt kell lennünk, hogy ne legyen feltűnő, hogy kerülöm a nőt. Továbbra is fenn kell ezt tartani, világos?- mutatott először rám, majd magára.

-Hogyne- bólintottam.

-Amíg énekel nem rendezhet jelenetet, ha abbahagyja a csalogánykodást találj meg gyorsan, de előbb menj csinálj úgy mintha nekem hoznál valami sütit- fogta meg a derekam, majd szabályszerűen leemelt az öléből. Felé fordultam, majd a beállított göndör tincseit össze kuszáltam.
-Zhenya!- szólt rám kissé felháborodva.

-El akarod adni mindezt nem?- hajoltam közel hozzá és a fülébe súgtam, majd egy gyors puszit nyomtam az arccsontjára és elsétáltam a süteményes asztal felé.