Galamb és Feketerigó

7. fejezet

-Édesem, az első fizetésed a bankkártyádon találod. Vegyél valami koktélruhát az estére- libbent be az irodámba Levedeva.

-Nekem is menni kell?- kérdeztem értetlenül, hisz eddig erről nem volt szó.

-Kell a jobb kezem, főleg, ha bepezsgőzök. Vodkázni itt nem annyira divat, a tequilát meg nem szeretem. Na, de ott tartottam, hogy Mikhail a kocsiban vár! Pláza, most! Egy, kettő!- tapsolt kettőt Zoya.

-Jézus, megyek már! De inkább női szem kéne, nem Mikhail- mondtam a heves nőszemélynek, aki toloncolt kifelé az irodámból.

-Odáig van a királykék csipkéért- kacsintott rám Zoya.

-Ki? Mikhail?- néztem rá ijedten.

-Öh, azt nem tudom, hogy Mikhail miért van oda, én Drozdovról beszéltem. Téged jobban megérdemelne, mint azt a ..., inkább ki nem mondom kit, mert még ideges leszek- sóhajtott Levedeva. Olyan gyorsan beszélt, alig értettem a szavait.

-Az „Orosz Csalogányt"? Ő mit venne fel erre az estére? Lefogadom, hogy királykék csipkét, már csak a bosszú kedvéért- álltam meg Zoya előtt és fordultam felé.

-Istenkém az maga lenne a pokol!- hüledezett Levedeva.

-Képzeld el, mindketten hasonló ruhában feszítenénk Alexei kegyeiért. Nem tehetjük egoistává- érveltem.

-Oh, az lenne a leg-libidó-gyilkosabb dolog, ami történhetne vele az este, moy dorogoy- bámult maga elé mereven Zoya.

-Amúgy sem az én színem a kék- mosolyodtam el.

-Az alsóneműd még lehet királykék csipke- kacsintott rám Levedeva.

-Én esküszöm most, itt helyben kiugrok az ablakon, ha még egyszer kimondod ezt a két szót- szólaltam meg erélyesen.

-Oh, Galambom, az nem lenne szerencsés. A tizenhatodikon vagyunk. Ha eddig nem tűnt volna fel- ráncolta össze szemöldökét Zoya, miközben pajkos mosoly villant az arcán.

-Semmi kék, semmi csipke! Világos?- néztem rá kérdőn.

-Mikhail már kinövesztette a szakállát, pedig ma borotválkozott, annyit kell várni rád! Még a végén összetévesztem őt egy hajléktalannal, na gyerünk!- terelt be a liftbe.

Zoya humora nem épp a legkedvesebb volt mások számára, sőt mondhatni néha durva humorral rendelkezett, ami a szívén volt, az általában elhangzott a szájából is.

-Te is jössz?- mértem végig a nőt.

-Előbb mondtad, hogy kell a női szem és nos én annak vallom magam. Hacsak nem tettél más barátnőre szert, úgy vélem azt akartad, hogy jöjjek. Nemde?- játszotta a meglepődöttet. Pár perces autózás után megérkeztünk a plázához.

-Pezsgő, bézs, krém? Mit gondolsz?- sétáltam oda a semlegesebb színekhez.

-Az olyan mintha meztelen lennél, moy dorogoy- gúnyolódott Zoya.

-Méregzöld?- sóhajtottam.

-Királykék csipke- vigyorgott Levedeva

-Biztos nem! Akáclila?- kérdeztem elkeseredve.

-Felejtős, olyan kell, ami kihozza a szemed színét, rá tereli az arcodra a figyelmet- magyarázott.

-Vörös? Nem az túl kihívó- dobtam le magam a kis fotelba, ami ruhaszalon kellős közepén állt.

-És még neked kell női szem- horkantott fel Zoya.

-Jó, akkor nem királykék, hanem tengerészkék, de semmi csipke- sétáltam oda egy hosszú szoknyájú ujjatlan ruhához.

-Na, kezdjük érteni egymást- tapsikolt a nő.

Miután felpróbáltam a ruhát, rá kellett jöjjek, hogy a sötétebb kék lehet mégis az én színem. Mivel mindkettőnknek tetszett a ruha, így elhoztam az esti rendezvényre.

-Galambom, ott kell legyél mindig mellettem, vagy Mikhail és Nikolaj mellett és nincs alkohol számodra! Világos?- kérdezte tőlem Levedeva.

-Igen, teljességgel! Kell taxit küldeni valamelyik vendégért?-

-Neked nem, majd azokról gondoskodom most én. Neked Galambom meg kell várni Tatanját, hogy csodát tegyen ezzel itt- mutatott az arcomra.

-Ez azért nem volt kedves- lépett ki a liftből Alexei.

-Oh, kicsi Rigóm, hát ismersz- legyintett Zoya.

-Tudom, tudom, ami szíveden...- csóválta meg a fejét Drozdov. Oldalba böktem Zoyát.

-Mondd el neki, ha megleped vele, csak rosszabb lesz- súgtam.

-Miről kéne tudjak?- kíváncsiskodott Alexei.

-Istenem, néha nem értem miért fogadtalak be. Alexei, te meg nézz rám. Jön. Nem tudom kirakatni, egy estét kibírsz vele- nézett szigorúan az unokaöccse szemébe Zoya. Alexei eleinte összeráncolta a szemöldökét, majd szépen lassan kitágult a szeme, ahogy realizálta Zoya mondatának értelmét.

-Ezt nem teheted velem!- kiáltott fel hirtelen.
-Ha megint összefogdos, esküszöm neked lelövöm- tartotta a szemkontaktust Alexei.

-Mi lenne, ha visszafizetnék neked? Megmentettél egy bolond extől, most rajtam a sor. Csak eljátsszuk, hogy van valami kettőnk között, ha megkörnyékez téged, nem hagyom neki, ha esetleg ezért meg nekem ugrana, Nikolaj vagy Mikhail leszedi rólam- törtem meg farkasszemezést.

-Ez nem is hangzik olyanrosszul, de ha lehet én nem tapogatlak majd le az asztal alatt-figyelmeztetett, mire Zoya csak szigorú tekintetével engem fürkészett. Viszonthamar ellágyult az arca és vigyorra váltott.