Admirable - hu [L.S.]

Chpt. 10

Eddigi leghosszabb fejezet, illetve én esküszöm, hogy megpróbálkoztam a legjobbat kihozni abból a 18+ részből, dehát kegyetlen cringe magyarul smut-ot írni. 😭 Aki nem szereti az ilyen részeket és/vagy könnyen cringel, azoknak nem igazán ajánlom. Megjelöltem, hogy honnan kezdődik és honnan van a vége, szóval csak ugorjátok át azt. Jó olvasást babes <3 

Nem gondoltam bele, amikor igent mondtam Zaynnek, hogy például készen állok-e én egy ekkora mértékű összejövetelre, ahol idősebb és Louis számára fontos emberekkel fogok találkozni. Kezdem érteni, barátom miért volt még kevésbé oda az ötletért, amikor Zayn engem kérdezett meg.

Louis elmondta, hogy csak a szűk barátikör megy majd. De ez még így is 10 embert jelent Louival és Zaynnel együtt.

Niallel már másnap megbeszéltem, hogy falaz nekem anyánál és azt mondjuk neki, hogy nála alszom, így tulajdonképpen be vagyok biztosítva egész estére.

De most még csak péntek reggel van. Anya estétől, egészen holnap délutánig dolgozni fog. A téli szünet előtt rengeteg műszakot felvesz, hogy majd az ünnepek alatt több időt tölthessünk együtt. Emiatt nem is gyakran láttam ezen a héten és egy-kettő felületes beszélgetésen kívül nem is volt időnk másra. Például arra, hogy aláírassam a Ms. Lee-től kapott papírt.

— Úristen, Harry, ez nagyszerű! Ezzel szinte bármelyik egyetemre felvehetnek. Még a RUFA-ba is — Ölel meg hevesen anyukám miután kezébe adom a dokumentumokat és egy tollat.

Csaknem teljesen felöltözve, iskolába indulásra készen állok, de muszáj aláíratnom a lapokat. Ha még sokáig ölelget édes anyukám, akkor el fogok késni.

— Kétlem, hogy oda elég lenne ennyi, de meglátjuk — Rontom lejjebb kedvét, hogy ne élje bele magát, de valójában csak magamat próbálom megfékezni a reménytől.

— Butaságokat beszélsz, fiam! — Firkantja rá nevét a papírra, majd kezembe adja.

Leveszem félvállamról a táskámat, hogy ki tudjam nyitni és beletenni egy dossziéba a lapot. Miközben felhúzom a cipzárt, anya fejemre ad egy puszit és beindul a konyhába, hogy elkészítse reggeli kávéját.

— Akkor Niallnél alszotok? — Kérdezi.

— Igen, de előtte még, suli után hazajövök — Hogy ne lássa szemeimben a füllentést, lehajolok sport cipőmhöz és belebújok.

Hogy egyensúlyban tartsam hazugságaimat, egy-egy igazságot is elrejtek bennük, így kevésbé érzem magamat rosszul miattuk. Persze ezzel csak magamat nyugtatom.

— Rendben kincsem, lehet nem leszek már itthon úgyhogy, csak vigyázz magadra, oké? Szeretlek! — Mondja miután felveszem a kabátomat is és a kilincsért nyúlok.

— Én is téged! — Nézek vissza vállam mögül miközben behúzom az ajtót.

[...]

Lou💙: joreggelt babe
Lou💙: legyen szep napod

Elolvasom Louis üzeneteit, mikor sétálok le az aluljáróhoz. Mindig nagyon boldoggá tesz, amikor eszembe jut hogy memorizálta órarendemet, csak azért, hogy tudja mikor zavarhat és mikor nem. Mert tudom, hogy most neki 10-től van órája, de felkelt csak azért ilyen korán, hogy jó regteltet kívánjon, 0. órám előtt. Szerintem, ha anyának rendesen lenne beosztása, akkor még azt is megtanulná, csakhogy meglepjen jelenlétével néhanapján.

Haz: Neked is Lou <3

Még nem igazán szoktunk rá arra, hogy csak úgy random pillanatokban elejtsünk egy szeretleket. Sőt, az elmúlt három nap alatt csupán egyszer történt meg. Szóval egy szívecske most még megteszi.