Admirable - hu [L.S.]

Chpt. 11

Reggel egyedül ébredek Louis puha ágyában, takaró halom alatt. Illata körbevesz, amitől még csukott szemmel muszáj elmosolyodnom. Vízfolyást és mocorgást hallok a fürdő irányából, így arra következtetek, hogy Louis épp fogat mos.

A reggeli Nap fénye aligha, csupán tompán szűrődik be. Szemügyre veszem a nappali világosságban is a szobát. Az íróasztalon megakad szemem, pontosabban a két kép kereten. Az egyik fotón Louis olyan 7 éves lehet, anyukája mellett vigyorog. A másik talán egy éve készülhetett, Louis testvéreivel egy karácsonyfa előtt ül. Mindenki boldogan néz a kamerába.

Amikor meghallom a fürdőszoba ajtajának hangját, visszafordítom fejem Louis felé, és egy mosollyal köszöntöm őt.

— Jó reggelt! — Köszön vissza.

Vizes kezét nadrágjába törli, majd leül az ágyszélére, megfogja arcomat, és ad egy csókot. Íze mentolban fürdik, ami csak alátámasztja következtetésemet. Bele se merek gondolni mennyire lehet undorító reggeli lehelletem.

— Jól aludtál? — Kérdezi miközben megsimítja orcámat.

— Mmhm, a te ágyad sokkal puhább, mint az enyém — Nyújtom ki kezemet fejem felé, hogy kinyújtózhassak és ásíthassak egyet.

— Vicces, hogy így gondolod, mert én meg a tiédet preferálom inkább. Bár veled az enyém se volt olyan rossz — Mosolyog le rám. — Szóval... rettentően borzasztó vagyok a konyhában, viszont elképesztően jó tojásrántottát tudok csinálni, ha éhes vagy és szeretnél enni — Söpri ki szememből hajamat.

Lelkesen bólintok egyet. — De fogat mosnék előtte.

— Van egy pót fogkefém a csap alatt, azt használhatod — Szól, majd feláll az ágyról, hogy hagyjon helyet nekem kimászni.

— Kaphatok esetleg egy pulcsit is tőled, mert fázok? — kérdezem meg, miközben kiráz a hideg, ahogy leveszem magamról a takarót.

— Persze, csak vegyél ki egyet a szekrényből, én addig kimegyek a konyhába — Indul ki a szobából.

Én villám sebességgel megyek szekrényéhez, hogy felvegyem egyik fekete pulcsiját, majd bemegyek a fürdőbe.

Miközben mosom fogaimat, tekintetem nyakamra téved. A véraláfutások nem csak azokon a helyeken virítanak, mint pár nappal ezelőtt, hanem máshol, egészen kulcscsontomon is.

Miután megmosom fogaimat, Louis után megyek a konyhába.

Barátom háttal áll a tűzhelynél, amikor kiérek. Háta mögé lopódzok és megölelem őt. Teste előszőr megfeszül, majd belelágyul karjaimban. Államat kényelmesen vállára tudom tenni, majd így nézem ahogy befejezi a főzést.

— Segíthetek legalább megteríteni? — Kérdezem, miután Louis többször elutasítja segítségemet.

— Jobb, felső polcon vannak tányérok — Adja be derekát.

[...]

— Mikorra kell visszamenj? — kérdezi Louis miután lenyeltük az utolsó falatot is.

— Anya olyan 2-ig dolgozik, szóval nem sokára.

Jelenleg olyan 1 körül lehet. Általában soha nem alszok ilyen sokáig, de a tegnap levitte az energiámat.

Louis bólint megértésképpen, majd megfogja már üres tányérját, enyémbe teszi miközben feláll és elém lép.

— Maradhatsz a ruháimba, majd valamikor visszakerülnek hozzám — szól és lehajol hozzám, hogy adjon egy csókot.

Olyan lágyan ér ajkaimhoz, hogy szinte meg se érzem. Amikor erősebben nyomnám övéhez számat, akkor visszább dől, de pimasz mosolyából tudom, hogy csak szórakozik. Közelebb és közelebb nyújtózom hozzá, amíg fel nem adom. Mikor látja rajtam Louis, hogy nem fogok tovább játszani vele, fogja magát és újra lehajol, de ezúttal én csinálom azt, amit ő.