Ilyen a ...Szerelem? (Alastor×Reader) [Átírásalatt]

Murder Story 2

-De vajon ki akarna minket megölni?...-a kérdésem után kis szünetet hagyva folytattam- Inkább ne válaszolj...
-El kell tüntetnünk a hullát, aztán max figyelmesebbek leszünk innentől fogva.-húzta ki magát Alastor ahogy felnézett rám.
-Ne hívjunk inkább rendőröket?
-A pokolban Kedves? Ezt most te sem gondoltad komolyan, mint az előbbi kérdésed.
-Akkooooor, van egy ötletem!- ugrottam fel az ágyra.
-Hallgatlak, Kedves.- Állt elém Al.
-Derítsük ki, ki akart minket, vagy legalábbis egyikünket megölni.-ajánlottam fel.
-De Édesem, pihenni vagyunk itt-nézett rám furcsán az agancsos.
-Igen, de nem kell nyomoznunk egyfolytában, pihenjünk, csak ahogy te mondtad figyeljünk oda jobban kicsit.
-Rendben kedves, ha ezt szeretnéd- álltam az ágy szélére ő pedig lábaimat átkarolva leemelt.
-Mit csinálunk a hullával?- tettem fel hirtelen a kérdést.
-Azt bízd csak rám- jött közelebb és túrt vizes hajamba.
-Öhmm...Alastor- remegett meg kicsit a hangom.-Nem megyünk le vacsorázni?- mentettem hirtelen jött helyzetem.
-Igazad van, menjünk! Mindjárt zár a konyha.

...

Alastor egy tiszta fehér öltönyben én pedig egy passzos fekete szoknyában voltam.
Próbáltunk szabad asztalt találni, de lefoglaltak mindent valami esti rendezvényre.
-Hé, Alastor! Gyertek ide hozzánk, ha nincs helyetek.-szólt Jason a nagy darab démon egy messzebb lévő asztaltól.-Gyertek üljetek csak le.- foglaltunk helyet egymás mellett Alastorral. Kicsit kényelmetlenül éreztem magam ebben a társaságban. A számat harapdálva hallgattam a beszélgetést- Tényleg Alastor, még nem is mutattam be mindenkit! Ő itt a feleségem Barbara. És a gyakornokom Vani.
A felesége mint ha 10 évvel öregebb lett volna. Viszont Vanessa egy nagyon szép démon volt.
Ki kértük az ételt és gyorsan el is fogyasztottuk.
Miközben a Rádiós, Kevinnel és Josephinnel beszélgetett én Barbarával váltottam pár szót.
-Úgy látszik nagy a család.-nevettem kínosan
-O igenigen, bár Vanessa nem tartozik a családunkhoz- az elején nevetett aztán a mondata végére teljesen elkomorult.
-Na és Kevin? Ő se teljesen tartozik a családhoz, nem?- folytattam.
-Kevin más, ö jó fiú, viszont Vanessa- fintorgott- Olyan furcsán szoktak egymásra nézni a férjemmel.
-Ohh..értemm-húztam el a számat.-Figyelj Al- fordultam a barátom felé.- Elmegyek...öhmm.....wcre,....mindjárt jövök.
-Persze, menj csak. De vigyázz, rendben?-fogta meg a kezem.
-Okes- adtam a homlokára egy puszit.
Persze nem wcre indultam, mint ahogy már ti is sejthettétek.
A konyhára tartottam.
-Jónapot...-félve köszöntem egy szakácsnak.
-Sziaa Aranyom, eltévedtél?- hajolt hozzám közelebb.
-Neem nem, azt szeretném kérdezni, hogy hol lehet megtudni, a rendelési előzményeket.- de a szakács csak furcsán nézett rám.
-Hogy mit?- jött ki ennyi a száján.
-Tudjaaaa, mikor a szobába rendelünk valamit.-próbáltam elmagyarázni.
-Kiscsillagom, azt a portán próbáld meg.-hajolt MÉG közelebb.
-Ooo rendben- hátráltam.
Elsietve indultam a porta felé.

-Üdvözlöm miben segíthetek?
-Szoba rendelési előzményeket szeretnék megnézni. 666os szobából jöttem, és azt akarom kérdezni, tegnap este ki küldött a szobánkba bort?-támaszkodtam a magas pulton.
-Perszee keresem már is.- gépelt.- Öhmm...azt a bort nem maguknak szánták, a mellettük levő szobába címezték a 667esbe. Lehet véletlenül rossz szobába szállítottuk ki.
-Oh, és ha megszabad kérdeznem ki van a mellettünk lévő szobában.
-Nem ki, hanem kik, egy több szobás lakosztályban Mr. Jasonék vannak.-kijelentésére meglepődtem. Tehát Alastornak igaza volt nem is nekünk szánták, csak belekeveredtünk.
Nem tudom mi folyik abban a családban, de a hétvége során biztos megfog még valaki halni.

-Tehát valakit megakartak mérgezni a családból...de kit? Azt látom, hogy alapból nem stimmel köztük valami, de ennyire messzire mennének? Most értem, hogy ez a pokol, de na, akkor is.
Mondjuk, küldhette Barbara Vanessának, vagy a férjének. Lehet rajta kapta őket valamin.
Vagy Mr. Jason rendelhette pont a feleségének, hogy Vanessával lehessen.-Gondolkoztam hangosan.- Áhhh, annyi variáció van. Mindegy is egyenlőre, most vissza kell mennem.

...

Az asztalhoz ismét leülve Alastor furcsán nézett rám.
-Minden rendben, Kedvesem?
-Persze, miért ne lenne?- kortyoltam az italomba.
-Csak olyan sokáig kint voltál, már utánad akartam menni.- látszott rajta az aggodalom.
-Mint láthatod, semmi bajom- nevettem kissé kínosan. Alastor képe kezdett egyre homályosodni, és úgy éreztem a végtagjaim egyre csak nehezednek. Beszélni próbáltam, de a számat nem hagyta el szó.-Valami lehetett az italomban.-motyogtam, de az aggodalmam egy szempillantás alatt eltűnt- Egy gyilkossal ülök egy asztalnál-kezdtem nevetni.-Végül is, én is öltem már...sőt mind azért vagyunk itt.-nevettem tovább.
-Jól érzed magad, Kedves? -fogta meg a kezem a szarvas démon.
-Perszeeee-kuncogtam és dőltem Alastorra.
-Azt hiszem mi most inkább elmegyünk-állt fel Al.
-Rendben, menjetek csak.-köszönt el Jason.

-Mi volt ez kedvesem?- kérdezett Al miközben sétáltunk vissza a szobánkba.
-Asszt hisszem....valami volt az iszimben.-nevettem. A lábamon is alig tudtam megállni.
-De hiszen, egész végig ott ültem, mikor rakhatta bele bárki is?- gondolkozott a Rádiós hangosan.

Naaaa, még mindig ugyan arra a gyilkosra tippeltek? Kövi részben lesz egy kis meglepetés😏