Ilyen a ...Szerelem? (Alastor×Reader) [Átírásalatt]

♡10.rész♡

-A francba!-ütöttem bele teljes erőből a falba. A kezemröl szép lassan folyt le a vér, majd megállva végig néztem, ahogy az lecsöpög a fürdő csempére. Nem tudok megbékélni azzal a gondolattal, hogy megváltoztam, de nem tudom mit várnak tőlem. Próbálok jobb lenni..mindenki szemében, de én sosem feleltem meg előző életemben sem senkinek…még a saját szüleimnek sem.

Lementem a bárhoz még mindig véres kézzel, és töltöttem magamnak egy whiskyt.
A pohárt egyben lehúztam, legalább ez enyhíti kicsit a fájdalmam.

-Nincs késő az italozáshoz?-töltött magának is egy pohárral Alastor.
-Azt hiszem nincs...-néztem a kezemben lévő poharat.

-Megint verekedtél Kedves?-fogta meg a kezem és vetett rá egy pillantást. Annyira törődő…
-Áh ez semmiség.-húztam el a kezem.

A csuklómért nyúlt, majd maga után kezdett húzni egyenesen az emeletre azon belül pedig egy szobába. Ez nem Alastor szobája..csak hasonló. Jártam már egyszer a szobájában, és ez azért eltér attól.. Ez tartalmaz egy régies kályhát ami előtt két fotel és egy kis asztal van. Valami dolgozószoba lehet.
Csak álltam egy helyben a szoba közepén.
-Gyere beljebb Kedvesem.-mondta miközben valamit keresett a fürdőszobában.
Kicsit kínosan éreztem magam, nem tudtam mit keresek itt.

-Megnyugodtál Kedves?-nézett rám a szokásos vigyorával.

-Nem-tettettem a sértődöttet. Halkabban felnevetett, majd odajött hozzám egy elsősegély dobozzal.
Leültünk egy ilyen nagyobb fotelba és elkezdte a sebemet kezelni.
A fertőtlenítés egy kicsit csípett amitöl az arcomon végig folyt egy könnycsepp. Kezét az arcomhoz emelve, gyengéden törölte meg, majd mélyen a szemembe nézett.

-Khmm..akkor most bekötöm...-kezdett el kutakodni a kis dobozban.
Körbe tekerte az anyaggal a kezemet és készen is lettünk.
-Hát..akkor én köszönöm.- indultam meg az ajtó felé.
-Várj Kedves! -szólt utánam Alastor.
-Igen Alastor?- megfordultam, majd Al a lehető legközelebb állt hozzám.
-Meg hívhatlak egy vacsorára?-vigyorgott, a belső hang a fejemben a nemet hajtogatja, de amin mostanában keresztül mentünk..
-Rendben.- mosolyogtam fel rá a 165 cm-mel.
-Akkor holnap este 9-kor a hotel előtt.
-Okés.-ezzel kisétáltam. Megpróbáltam semmit sem kimutatni a boldogságomból míg be nem érek a szobámba.
Becsukva az ajtót körülnéztem, és miután meggyőződtem arról, hogy nincs itt senki, kifújtam a levegőt és csak mosolyogtam.
Azon jár az eszem, hogy miben menjek, mit szabad és mit nem szabad csinálni egy étterembe. Nagyon izgulok..vajon ez egy..randi?

Úgy döntöttem, hogy most már nem fekszem le, hanem elmegyek valami szép ruhát venni az estére. Az összes pénzemet beleadtam amit eddig kerestem, nem sokat költekezek.
Angelt is elhívtam, ő ért a legjobban az ilyenekhez.

…

Hazaérve felakasztottam a ruhát és elmentem valami falatozóba, ugyanis megéheztem, szerintem ebéd is elmúlhatott már.

Bementem a pékség ajtaján, majd egyből eszembe is jutott, hogy nincs miből vásároljak. Úgyhogy mentem volna ki, de megszólított a pultos. -Miss (T/n)?- kérdezte.
-Öhm, igen?-válaszoltam bizonytalanul.
-A rádió démon vett magának egy muffint, és hagyott itt egy cetlit.
Át vettem a frissen készített péksütit és a kis lapocskát is, majd ki is nyitottam a kis üzenetet.

“Mikor hazaértél láttam, hogy kajálni indulsz, úgyhogy vettem a bátorságot és vettem neked egy muffint, remélem ízleni fog Kedveském. Személyesen nem tudtam most oda adni, ezért elnézésedet is kérem. Este majd találkozunk.
Alastor”

A muffinba beleharapva mosolyogtam ezen a kis cetlin.

-Magácska fontos neki, ugye?-kérdezte az idegen démon.
-Kinek?-kérdeztem vissza.
-A Rádio Démonnak.-vigyorgott ez a fószer is.
Ha most azt mondom, hogy igen, az csak Alastornak lesz rossz, mert túszul ejthetnek engem, és meg fenyegethetik Al-t. Bár nem is biztos, hogy eljönne értem. Nevettem kínosan, majd mikor realizáltam, hogy kívülről kicsit hülyén nézhetek ki, ezzel folytattam.

-Áh, csak egy régi barát.-hazudtam, és sétáltam ki olyan gyorsan a boltból amilyen gyorsan csak tudtam.-Huh.-fújtam ki levegőt.

-Ez szép volt Kedvesem.-termett mellém Alastor.

-Mostantól mindig ezt csinálod?- kérdeztem tőle ugyanis majdnem összeestem.

-Még is mit?-direkt értetlenkedett.

-Hát..tudod mit? Hagyjuk.-haraptam bele a muffinba ismét.-Amúgy köszi.-mutattam fel az ételt.

-Neked bármit Kedves.-vigyorgott rám. És furcsa, hogy ezt gondolom, de azt hiszem aranyos.

-De nem úgy volt, hogy dolgod van és nem találkozunk?-néztem magam mellé fel rá.
-Már elintéztem.-válaszolt röviden.

Sétáltunk vissza a hotel felé, mikor meg láttam néhány túszul ejtett démont. Nem törődve vele mentem tovább, viszont van az úgy néha hogy a szüleim által elcseszett pszicho énem csak úgy előtör belőlem vagy is inkább, csak a vér látványa hajt. És az a pillanat amikor megláttam azt a sok vért, úgy éreztem mennem kell.

-Öhm...-próbáltam valamit kitalálni hogy leráz hassam szegényt.- A ruhámat ott felejtettem a boltba vissza kéne mennem, de te csak menj előre.-hátráltam

-Azt már reggel hazavitted Angelel-nézett rám.
-Tudod mit? Innentől egyedül is hazatalálok.-léptem még egyet hátra.
-Nagyon sok itt a gyilkos, semmi kedvem egyedül hagyni téged, Kedves. A végén még ismét bajod esne.-lépett ö is közelebb.

-De nem érted meg? Most menned kell!-emeltem fel a hangom, majd szép lassan farzsebembe lévő késért nyúltam.

-Jól érzed magad Kedvesem?
Nem bírtam tovább ölnöm kellett, igazuk volt a gyilkosaimnak. Aki egyszer gyilkos volt, az gyilkos is marad.

A rádió démon felé futva Alastorba akartam szúrni a késemet, de...nem tudtam megtenni...és ö meg se mozdult.
Eldobtam a kis éles tárgyat és csak bámultam elöre.
-Én..én...mondtam hogy el kell menned.-suttogtam magam elé.-Meghalhattál volna!-kezdtem el sírni.- miért nem mozdultál?-Néztem rá.
-Kedvesem..-államat gyengéden megfogta, majd felemelte igy tekintetem rá szegezödött.- Induljunk tovább…
Majd felsegített, de ezután egy szót sem szólt.

Beállt közénk a csend, kínosan éreztem magam, mert le akartam szúrni.
Nem szólt egy szót se.
"Ahj, biztos megbántottam..-mondtam és kezdtem egyre rosszabbul érezni magam.-Hhh, miért furdal ennyire a lelkiismeret. Semmit nem követtem el.. A francba is már!-mérgelődtem magamban"

Megfordúltam úgy hogy Alastorral szembe lehessek.
-Sajnálom.. tudod, míg a földön éltem sokáig pszichológushoz jártam..pont ezért..mert nem tudtam kordában tartani az érzéseimet.-néztem a szemébe és vallottam be mindent, de ö csak kikerülve elindult a hotel felé ugyanis már ott volt 2 házzal előttünk.
-Ezt most jól elszúrtam- motyogtam magam elé.-Igaza volt a pszichológusomnak, javíthatatlan vagyok..