Ilyen a ...Szerelem? (Alastor×Reader) [Átírásalatt]

♡12.rész♡

Az este hamar eljött, az ezelőttre vett szoknyában álltam a hotel előtt.
Nagyon izgultam, hisz nem mindennapos hogy a rádió démonnal randizik valaki.

A hotel elé parkolt egy limuzinra hasonló kocsi, és kiszállt belőle Alastor.
-Hmm...Feltűnő belépő, mondjuk Al-tól nem is vártam volna el mást.-nevettem.
A kocsi elhajtott Alastor pedig mellém lépett.

-Mehetünk, Kedves?-nézett rám.
Egyből fel is tűnt mennyire ki öltözött, olyan elegáns. Ahogy őt néztem azon gondolkoztam, hogy miért engem választott. Vagy inkább úgy kérdezem, hogy hogy én kellek neki? Annyi nagyhatalmú gyönyörű nő van a pokolban. Nem értem mit lát bennem, egy teljesen átlagos démon vagyok. Majd realizáltam, hogy még mindig várja a kérdésére a választ.
-Persze persze.-válaszoltam gyorsan.
Majd átkaroltam a kezét és végig sétáltunk az utcán.
Minden démon minket nézett, le sem tudták rólunk venni a szemüket.
-Öhm..hova is megyünk most?-kérdeztem, hiszen azért jó lenne, ha nem egy kivégzőosztag várna engem valahol.
-Majd meg látod Kedvesem.- nézett le rám majd tekintetét ismèt az útra szegezte.

Bementünk egy étterembe, majd amíg Alastor beszélt pár szót a hely vezetőjével, addig engem le ültettek egy asztalhoz.

Hoztak nekem italt, amibe közbe-közbe bele ittam, de a szememet próbáltam Alastoron tartani. Kellemetlenül éreztem magam. Talán mégsem volt jó ötlet eljönni, hiszen most egy célpont lettem mások szemében. Lehet mostantól kezdve az életemre próbálnak majd törni, csak mert azt hiszik, hogy fontos vagyok a Rádió Démonnak.

Gondolkodásomból Alastor zökkentett ki, úgy látszik közben befejezték a beszélgetést.
-Tessék?-kérdeztem vissza, ugyanis nem nagyon figyeltem oda a kérdésére.

-Mit szeretnél enni Kedves?-kérdezte újra Alastor.
-Nem nagyon ismerem az itteni ételeket.- kezdtem idegességemben harapdálni a számat.
-Akkor jó lesz az amit magamnak is rendeltem Kedveském?
-Igen, persze.
Miközben beszélt a pincérrel, jobban meg figyeltem. Eddig, hogy nem vettem észre, hogy milyen jól néz ki?
Majd rám nézett, én pedig tekintetemet egy hirtelen mozdulattal elkaptam.
-Valami baj van Kedvesem?- sétált hozzám vissza, majd lehajolva a szintemre vigyorgott az arcomba.
-Nem, semmi.-fürkésztem a talajt, teljesen elpirultam.
-Azért nem nézel rám?-húzta az agyamat.
-Nem..-temettem az arcom a kezembe.
-Mit láttál, hogy ennyire elpirultál?-kezdett nevetni.
Szerencsére megérkezett a rendelés.
Mit ne mondjak,..nem nézett ki valami jól.
-öhmm... megkérdezhetem, hogy ez mégis micsoda?- bökdöstem a villámmall a tányéromon lévő ételnek kinéző dolgot.
-Szarvas hús Kedves.-evett tovább.
"Van szarvas a pokolban?"-Gondolkodtam el.

A vacsorát befejezve, hagytuk el az éttermet.
Az épület elé leparkolt ugyanaz a limuzin amit estefelé láttam.
Illedelmesen be segített, és a kocsi az ellenkező irányba indult.
-Most hova megyünk?-kérdeztem.
-Majd meglátod kedves-nevetett.

A kocsi megállt, Alastorral pedig kiszálltunk.
Egy dombon voltunk ahonnan belátható volt egész Pentagram.
-Aztaaa.-néztem le.
-Gyönyörű.-karolta át a derekamat.- Esetleg felkérhetem egy táncra?- nyújtotta a kezét Al.

-Öhm..izé...nem tudok...táncolni. -mosolyogtam kínosan.
-Ez nagyon egyszerű Kedves.- a kezeimet a nyaka köré emelte, ö pedig a derekamra helyezte kezeit.
A magnóból lassú zene szólt, ő irányított. Csodálatos volt az a pillanat. A régi zenére úgy táncoltunk mint a mesékben a herceg és a hercegnő.

A zene végéhez értünk Alastor pedig megállt.
Al-ban már azt is nagyon csodálom, hogy elviselte az érintésemet. Charlietól hallottam, hogy nem szeret másokkal érintkezni és én ezt tiszteletben is tartom, nem akarok rá erőltetni semmit se, ahogy azt sem várom el tőle, hogy megcsókoljon.
Az a kínos csend ami beállt közénk így is rá tett egy lapáttal.
Már későre jár és az idő is lehűlt.
Alastor rám adta az öltönyét hogy ne fázzak.
-Kezd lehűlni a levegő, menjünk haza Kedves.-ezzel meg fogta a kezem és a kocsi felé kezdtünk sétálni.

A hotel elé érve, vissza adtam Alastornak az öltönyét.
-Öhm...köszönök mindent...-próbáltam valamit mondani.
-Én köszönöm ezt az estét Kedves. Rég éreztem már ilyen jól magam. Valamikor meg kéne ismételnünk.

-Jól hangzik.-na igen és a romantikus filmekben most jönne a csók jelenet, de nem akartam, hogy Alastor miattam érezze rosszul magát.-Akkooor én most megyek is..-sétáltam fel a hotel lépcsőjén, majd az ajtó kilincsét megfogva hátra pillantottam, rá mosolyogtam és bementem az ajtón. Charlie és Angel egyből le is támadtak.

-Na milyen volt?, Mit csináltatok? Megcsókolt? Hol voltatok?-tettek fel a sok sok kérdést.

-Ezt beszéljük meg a szobámban, okés? Ö is mindjárt bejön, ugy hogy nem kéne itt közvetlen beszélnünk. Gyertek velem.-nyitottam ki a szobámat.

Angel lehuppant az ágyamra Charlie pedig a babzsák fotelembe ült.

-Adjatok 5 percet, hadd zuhanyozzak le.-néztem rájuk.

Zuhanyzás után pizsamában oda ültem hozzájuk az ágyra.

-Tehát?-kérdezett Charlie.
-huhh- fújtam ki a levegőt.- Jólvan, kérdezzetek csak.-feküdtem hanyatt.

-Hol voltatok?-kérdezte Charlie.
-Pontosan nem tudom, először egy étterembe vitt, utána pedig valamiféle hegyre, ahol belátható volt egész Pentagram.

-Mit csináltatok szivi?-nézett rám Angel.
-Hát az étterem nem volt nagy szám, de a hegyen táncoltunk.- emlékeztem vissza.

-És a csók?-néztek rám mindketten.
-Charlie, mesélted hogy Alastor nem szeret másokkal érintkezni. Nekem már az is elég volt hogy megfogta a kezem.-mosolyogtam.
-Aww.-kezdték egyszerre.
-Ez olyan aranyos!-rázta Charlie Angelt.

Alastor szemszöge

A szokásos sétálásomat végeztem mikor is meghallottam, hogy (T/n) szobájában visítoznak a lányok.
Az ajtóhoz hajoltam és hallgatózni kezdtem.
-És a csók?-hallottam meg Angel hangját.
Miután végig hallgattam (T/n) mondandóját, elgondolkoztam. Tényleg nagy szíve van ennek a lánynak. Más mint a pokolban élő lények, olyan mint Charlie. Ha ideges akkor ijesztő tud lenni, de amúgy aranyos lány.

Gondolkodásombol az ajtó nyitódás ébresztett fel.
-Alastor? Te meg mit keresel itt?-kérdezte Charlie.
-Mi?! A-Alastor?!-szaladt az ajtóhoz (T/n).-Mióta állsz itt?-kérdezte remegő hangon.
-Most értem ide Kedves. Éppen kopogni készültem mikor Charlie ajtót nyitott.-Hazudtam, de nem tehettem mást. Ha meg tudja hogy hallgatóztam akkor megutálhat újra, azt pedig nem akarom.
-Huhh...-fújta ki a levegőt.
-Akkor mi most mentünk is.-húzta el Angelt Charlie.

(T/n) szemszöge

Miután Charliék lekanyarodtak a folyosó végén, Al közelebb lépett hozzám.
-Reméltem hogy még lesz egy kis időd Kedveském.-suttogta a fülembe.
-Persze..-néztem fel rá.
Megfogta a kezemet és a lépcső felé húzott. Már a negyedik emeleten tartottunk, amikor egyszer csak behúzott egy szobába.
-Erre gyere Kedveském.-mosolygott rám és a terasz felé húzott.
-Itt éreztem magam először nyugodtnak...veled. Az első itt töltött éjszakán-néztem rá.
-Igen, ide jöttem fel hozzád. Figyelj, ami régen történt az...-szakítottam félbe.
-Nem kell magyarázkodnod, a múlt az múlt is marad és ami megtörtént az megtörtént. A jövöbe kell előre tekinteni és nem hátra.
-Tudood, talán a Rádió Démon nem is olyan ijesztő, mint ahogy azt sokan mondják, sőt én inkább aranyosnak mondanám.-mosolyogtam rá.
-Ooo, tehát aranyos?-vett fel egy elég furcsa mosolyt.
Felém közeledett és le döntött a szobában lévö ágyra.
-Héé, csak óvatosan, mert...-nem tudtam befejezni, ugyanis Alastor a kezeimet az ágyra szoritotta, és megcsókolt.
Furcsa meleg érzés járta át a testemet. Mese szép pillanat volt, de sajnos ez is véget ért, szép lassan elváltunk és a szemembe nézett.

Elengedett és én megint paradicsom piros fejjel néztem a fölöttem lévő szarvas démont.
-Ez mi volt?- alig tudtam kinyögni a szavakat.
-Miért? Nem tetszett Kedves?
-Nagyon is tetszett, de te nem szeretsz másokkal érintkezni, akkor most miért csináltad ezt? -kérdeztem.
- Hát, tudod ki hallgattam a beszélgetésedet a lányokkal.
-Tessék?!- akadtam ki.
-És rájöttem hogy, te vagy az egyetlen démon aki hozzám érhet.
-Awww-hallottuk meg kint Angel hangját.
-Te hülye vagy, ezt biztos meg hallották.- csitítgatta Angelt Charlie.
-Kussolj már el!-idegeskedett Angel.
Oda sétált Alastor az ajtóhoz és ki nyitotta.
Charlie és Angel szószerint be estek.
-Öhm... mi csak erre jártunk éés....-próbált magyarázkodni Charlie.
Alastor kiment, de mielőtt még elindult volna, kérdeztem tőle.
-Akkor most mi....?- próbáltam valamit kihozni ebből a kérdésből, de a szavak nem jöttek.
Nem szólt egy szót sem, ott hagyott a két lánnyal a poros szobában.