Ilyen a ...Szerelem? (Alastor×Reader) [Átírásalatt]

♡4.rész♡

A barátnőm ki kapta a táskát a kezéből.
Alastor körül fekete köd és furcsa jelek jelentek meg. Kétszeresére nőttek az agancsai, a körmei és a fogai pedig még hegyesebbek és persze nagyobbak lettek.
-Fuss!- ordítottam.
Felszaladt a lépcsőn egyenesen egy szobába, amit be is zárt. Egy furcsán ijesztő érzés kapott el. Már emlékszem...ez lenne a félelem? Régebben sokat éreztem ezt, de már megváltoztam, attól az éjszakától kezdve megigértem, hogy soha többé nem fogok félni. De ma még is...

-Mi folyik itt?- jött oda hozzánk Charlie.
De mintha meg sem hallottuk volna folytattuk az egészet.

Alastor utána akart menni viszont én nem engedtem.
Megfogtam a kezét.
-Miért...?- jött csak ki ennyi a számon.
Alastor lefagyva nézett engem, közben változott vissza rendes alakjába.
-Én...- akart valamit mondani viszont elszaladtam.
Bementem a szobámba és kulcsra zártam miután ezt megtettem neki dőltem az ajtónak.
-Fhu...- fújtam ki a levegőt.-Vajon láthatta mi van benne? Ha annyira kell neki, kérje kölcsön vagy mit tudom én...de, ne vegye csak úgy el. Gyerekkoromba az volt az egyetlen értékes dolog számomra. Mondjuk mit vártam, ez a Pokol, a földön se volt jobb. Nem sokban különbözik a két hely.-gondolkoztam.

Valaki kopogott. Ki akartam nyitni az ajtót, de egy pillanatra megálltam, ha a Rádiós lesz ott akkor veszekedni kell, viszont most nincs kedvem ehhez az egészhez. Ezért résnyire nyitottam, de az ajtó előtt nem egy Alastor volt, hanem egy (B/n).
-Huh, csak te vagy az?- húztam be.
-Mi történt?- kérdezte.
-Hát igazábol...Elő kellett vennem a színészi képességemet. Megjátszottam az ártatlant....- nevettem...de az a nevetés mégsem volt az igazi, hazudtam a barátnőmnek, mert ez az egész igazából legbellül fájt. Fájt, de nem akartam mindezt bevallani magamnak. Talán többet érzek Alastor iránt? Nem, nem, honnan jött egyáltalán ez az ötlet? Még 2 napja sem ismerem és amúgy is... megtámadott..

-Na de, most hagyjuk ezt. Hol a táska?- kérdeztem, közben tértem vissza a jelenbe.
A kezembe nyomta. Reménykedtem, hogy benne lesz az a nagyon fontos dolog.
-Ezaz, itt van!- vettem ki, belőle egy kis könyvecskét.
-Öhm? Mi is ez?- kérdezte meg
(B/n).
-Ez egy feketemágiás könyv amit még kis koromban találtam az erdőben.-mondtam.
Úgy gondoltam ha már a földön nem nagyon működik, akkor próbáljuk ki itt.
Kinyitottam és már tudtam is hogy melyik is lesz az amit el fogok mondani.
A könyv szavait idézve nem nagyon történt semmi.
-De.....ez most mi?! Itt működnie kéne!!- akadtam ki.
-Hagyjad, inkább menjünk vacsízni mert én mindjárt éhen halok.
-Te mindig csak a hasadra tudsz gondolni?-nevettem. De most nem a kis táskámba raktam a könyvet hanem zsebre vágtam.

Sétáltunk le a lépcsőn, egyenesen a konyha felé vettük az irányt. Mikor beértünk egyből megpillantottam Alastort. Ennek muszáj mindenhol ott lennie? A lehető legtávolabb ültem tőle. (B/n)-t nem nagyon zavarta a történtek, engem viszont igen is zavart, senki nem nyúlhat a cuccomhoz.
-Jól vagy, Kedveském?- szólalt meg egy hang mögöttem.
A barátnőmre esett a tekintetem, akinek elvileg mellettem kellett volna ülnie, de ez most már úgy látszik Alastor helye.
Nem válaszoltam a kérdésre.
-Azt kérdeztem jól vagy, Kedveském? Tudod ha valaki kérdez valamit illik rá válaszolni.- torzult el a hangja.
-Mit érdekel az téged, hogy én hogy vagyok!? Betoppanok, erre te ugy fogadsz minket, hogy turkálsz a cuccaimban. Szerinted, hogy vagyok?!- könnyeztem be.
Erre már nem válaszolt csak állt előttem mozdulatlanul.
Már nem érdekelt semmi, indultam újra a szobám felé viszont most ő kapta el a csuklómat.
-Engedj el.- mondtam neki.
Erre nem érkezett válasz.
Ki rántottam a csuklóm a keze közül és amilyen gyorsan csak tudtam rohantam a szobámba.
Ledőltem az ágyra, majd kifújtam hosszasan a levegőt.
-Miért...?- kérdeztem magamtól, arcomat a párnába temetve.

Alastor szemszöge

Mindenki csak nézett és próbálta felfogni a történteket.
Megindultam (T/n) után. Kopogni készültem, viszont hallottam hogy valamit mond.
-Miért..? Miért kell itt is veszekedni….Talán át kéne mennünk egy másik hotelbe.-halkult el a hangja.
Kopogás nélkül be nyitottam, amitől kicsit megijedt.

(T/n) szemszöge

Alastor benyitott.
-Most már a szobámban sem lehetek egyedül?- kérdeztem a fejemet még mindig a párnába temetve.

Erre sem jött válasz. Szuper most meg már hozzám se szól.
Felálltam és ki akartam menni viszont olyat tett amire egyáltalán nem számítottam.
Megölelt.