Pusztításban Szerelem

1. rész

"Mindent megtettek, hogy szétválasszanak minket, de mindhiába. Nem lehet szétválasztani a vért az erektől, sem a fát a törzsétől, sem a sót a tengertől."

A sötét égen mint ezernyi pici lámpás, úgy ragyogtak a csillagok. A szél lágy táncot lejtett a két fiatal körül,akik ragyogó szemekkel meredtek a távolba, és élvezték az együtt töltött idejük utolsó perceit.
-Tudod Harry..... én már egy jó ideje gondolkodom valamin.
A kék szemek hirtelen a fekete,jól fésűlt hajú kamasz fiúra terelődtek, és ott is maradtak egy kis ideig.
-Nem, fogalmam sincs, de te úgyis elmondod szóval csak ki vele!
Mondta a megszokott vállat vonogató stílusában Harry.
-Arra gondoltam,hogy néha igazán átjöhetnél hozzánk.Úgyértem nem csak akkor,ha engedélyt kapsz,vagy valami ilyesmi....
A szőkeség kérdően nézett a másikra, mire egy mély sóhajjal felült, és a másik fele fordúlt.
-Nem tudom mennyire vetted észre, de a nap 24 órájában csak veled vagyok. Plusz még azt is számold bele hogy hétvégente átmegyek nálatok! Nem értem a kijelentés okát uram!
Bohóckodta el a választ Harry, mire újabb válaszra nyitotta a száját.
-Vagy talán csak több időt akarsz szerény személyemmel tölteni?HM???
Csak nem ez az oka kedves Jake???
Erre a kérdésre Jake arca kivörösödött, és a fiú mérgesen szegezte tekintetét az osztálytársára.
- Ez nem így van! Amúgy meg rohadj meg!
Csak szeretnéd, hogy így legyen.Jó kis humorod van Harcsa!
Azzal tarkóra tett kézzel hátra dőlt a zöld pázsitra, és szemeit becsukva pihent.
Hirtelen valami hideg, ég nedves ömlött rá, amitől akkorát ugrott, hogy majdnem a bokrok közé esett. Harry a hasát fogva kacagot barátja hirtelen reakciója láttán.
-Ez mi a frász volt, te barom?!Teljesen elment az eszed!!?
Háborodott fel,amire a szőke csak még jobban nevetni kezdett, szemeiből már a könnyek hullottak,annyira hahotázott.
Egyszer csak valami rántást érezve a földön találta magát. Jake a fiú lábánál fogva rántotta magához, így Harry társa alá került. A szőke gyorsan fordított a helyzetükön,így barátját magáról a tóba lökte.
-egy, nulla nekem lúzerkém, máskor próbálkoz okosabban. Igazán tudhatnád már hogy erősebb, és okosabb vagyok nálad!Hahahaa
-Na persze, de én akkor is bátrabb, és félelmetesebb vagyok mint te. Hisz egy lélek tipró fiaként nem is örökölhettem volna mást. És majd egyszer,ha idősebb leszek mindenkit el fogok tiporna a többi Univerzumból, és az ő lelkeikkel én leszek a leghatalmasabb lény a Multiverzumban!
Mondta lelkesen, a nyakában lógó követ szorongatva,amikor Harry félbeszakítva,dobott neki egy törölközőt.
-De mégis hogyan tervezés ezt? Ha a szüleid nem is, de az univerzumot védelmezője és az ő nevetséges csapata az utadba lenne!
-Ezért is kell még több lelket gyűjtenünk, másképpen esélyünk sem lenne. Különben is, anyám az Alkotója ennek az Univerzum résznek, szóval nem sok mindent tehetnek. És te! mutatott Harryra ,aki kérdően nézett felé miközben leporolta magát. - Te fogsz nekem segíteni a világuralmunkban!
-Mhm de először is tanulnunk kell holnapi dogára,szerintem a te szüleid sem lennének boldogok ha megint egy karóval indulnál haza.
- Igaz, na menjünk haza te stréber!
- Emo

Azzal mind a ketten egy portált idézve hazaindultak.